Skip to main content

Juhász Pál

Juhász Pál: Az FVM és az agrárpolitika leckéi

Agrárolló, agrárzseb


Torgyán József nehezen megoldható feladatokkal találta szembe magát, amikor elvállalta – kikényszerítette magának – a tárca vezetését. Azt is mondhatnánk persze, hogy még sokkal kedvezőbb helyzetben volt, mint a rendszerváltás óta bármelyik elődje: volt felhatalmazása arra, hogy megvalósítson egy programot – míg az elődjei kívülről voltak rángatva –, és támaszkodhatott a már hat éve új keretek között működő gazdasági szektor tapasztalataira. De hát nem volt az adott viszonyok közt értelmezhető programja.

Juhász Pál: Schiffer Pál: a kínos tények dokumentálója


A hetvenes években a hátrányos élethelyzetekkel küszködő emberek sorsát ajánlotta a közönség figyelmébe. A Fekete Vonat ingázóiét, Cséplő Gyuriét, a Pártfogoltét.

Juhász Pál: Mezőgazdaságunk és az uniós kihívás


A nyolcvanas évek első felében – készülődvén a GATT uruguayi fordulójára – Magyarország csatlakozott a jelentős agrárexportőr országok Cairns-i Csoportjához. Azokhoz, akik a világkereskedelmi tárgyalások középpontjába az agrárkereskedelem szabaddá tételét kívánták állítani. Agráriusaink hitték, hogy a kereskedelmi korlátok és a nemzeti támogatások lebontása mezőgazdaságunkat még sikeresebbé teheti.

Juhász Pál: 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése

„Mit kívánna ma a magyar nemzet?”


A XIX. század eltökélt liberálisai nemcsak azért tették be a 12 pontba az úrbéri viszonyok eltörlését, mert ezzel egyenjogúsítani lehet a telkes jobbágyokat az úri birtokosokkal, hanem azért, mert így azt a gazdasági kérdést állították középpontba, amely az ország haladása, a közjó szempontjából a legfontosabb volt. A tulajdon, a birtok szabadsága a feltétele a vállalkozás szabadságának, és annak is, hogy a vállalkozás, a gazdálkodás felelős gazdálkodás lehessen. Ha ma nézzük a mezei gazdálkodást, két feladattal kell hogy az megbirkózzon.

Juhász Pál: Az agrárcsoda vége és a tulajdonreform


A hetvenes-nyolcvanas években a magyarországi agrárviszonyok és a magyar mezőgazdaság teljesítménye jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországot tekintsék a „legvidámabb barakknak” a táboron belül.

Juhász Pál: Mert az ember olyan állat…


Elefánt a porcelánboltban: én soha a nép szót nem használtam, sem mint szociológus, sem mint közgazdász, sem mint politikus, mert nem tudom, hogy jelent-e valamit – ezt a pontosság kedvéért előre kell bocsátanom. Népköltészet, népzene, néptánc, ezek értelmes szavak, teljesen világos a jelentésük. Nagy dilemma, hogy mit csináljunk, ha az összetett szavaknak van értelmük, az egyik alapszónak azonban nem biztos, hogy van. Hacsak nem azonosítjuk a népet a társadalommal.

F. Havas Gábor, Juhász Pál: Földhöz ragadt gondolatok

Új paragrafust szánt az eke
Jogalkotási káosz a mezőgazdaságban


A rendszerváltás után a mezőgazdasággal kapcsolatos törvényhozásra két kormánypárti korokból származó politikai elv nyomta rá a bélyegét. Egyrészt feltételezték, hogy a földhöz jutó tulajdonosi kör potenciális paraszt, másrészt úgy gondolták, hogy a szövetkezeti tagok szívük szerint menekülnének a szövetkezetből. Azóta a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy egyik állítás sem igaz.

Főfoglalkozású paraszttá válni különböző szociológiai becslések szerint 20 és 50 ezer közötti számú család akar. Még ez sem azt jelenti, hogy ennyien azzá is válnak, hanem csak azt, hogy kb.


Juhász Pál: Realista agrárpolitikát


I.


Nekünk van Európa keleti felén a legjobb hírű (és talán még mindig a legjobb) mezőgazdaságunk. A nyakunkba szakadt agrárválság azonban kikezdte mezőgazdaságunk együttműködési formáit, harmadával apasztotta a mezőgazdaságból élők jövedelmét, tanácstalanná tette az embereket, elfogyasztotta a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelőalapjait.

Juhász Pál: Rossz hír az adósoknak


Szabó Iván MDF-es képviselő – sok magyar vállalat és vállalkozó aggályainak hangot adva – törvényjavaslatot terjesztett elő arról, hogy deregulációs törvénycsomagban lévő „öncsődtörvény” 3. pontját az Országgyűlés három hónapra függessze föl. Ez a pont azt írja elő, hogy azok a vállalatok, amelyek nem fizetik ki szállítóikat, kérjenek a bíróságon csődeljárást maguk ellen. A legalább 270 milliárd forintos vállalati sorban állás miatt ez a szabály bizonyosan több mint 200, de esetleg több mint 300 vállalatot is érint.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon