Skip to main content

Kováts Albert

Kováts Albert: Szemadám György kiállítása


Szemadám György festőművész gyakran hívja fel a figyelmet – interjúban, televíziós műsorban – a magyar művészet gazdagságára, sokszínűségére. Amihez maga is hozzájárul saját munkásságának minden mástól elütő jellegével. Művészete fő különössége elsősorban jellegzetes stílusában, hangulatkeltő hatásában nyilvánul meg. Legelőbb nem a művész személyiségével szembesül a néző, hanem azokkal a kultúrhistóriai rétegekkel, melyek közte s a festő között sűrűsödnek: egy rejtelmektől terhes, titokzatos világgal.

Kováts Albert: Forradalmi sorozat

Kiállítás


Művészetünk titokzatos alakja volt évtizedeken keresztül a most 84 éves Jakovits József. Szobrait nem láthattuk, nem tudtuk, él-e, hal-e, itthon van-e vagy külföldön. Művészetéről csak legendák szóltak. Oka pedig mindennek az volt, hogy mint az egykori Európai Iskola prominensének, művészete hosszú ideig tiltott gyümölcsnek számított. Aztán a hetvenes évek végétől kezdtek megjelenni szobrai a hazai nyilvánosság előtt, és 1983-ban a Nemzeti Galériában volt kiállítása. 22 évig tartó New York-i emigrációja 1987-ben ért véget.

Kováts Albert: Emlék és valóság

Új Krúdy-novelláskönyv


„Hallgassátok meg, hogy milyen furcsaságok voltak valamikor ebben a városban, és nyugodjatok meg, hogy apáitok is szenvedtek szerelmi kíntól, búbánattól és asszonyok tréfáitól.” (Pesti nőrabló)

„…új helyre tette az asztalon a sótartót, a paprikatartót, fogpiszkálótartót, mint valamely kis bálványokat, amelyeknek megengedtetik részt venni a közelgő ceremóniában.” (Isten veletek, ti boldog Vendelinek!)

A Magyar Remekírók legújabb kötete Krúdy Gyula válogatott novellái.




Kováts Albert: Egy újpesti polgár vallomásai (1941–1948)


„A parancsuralmi rendszerek közös tulajdonsága, hogy az emberi agyat ugyanúgy a kormány tulajdonának tekintik, mint bármi mást, ami fölött szabadon lehet rendelkezni.

Kováts Albert: Ízlés és pofon

avagy külcsín és belbecs dialektikája


„Sztálin elvtárs… éberen őrködik a művészet minősége felett”
(Pogány Ö. Gábor, 1949)

Kováts Albert: Tudomány és kaland

(Gabriele Hoffmann: Elsüllyedt világok)


Alcíme szerint „A víz alatti régészet regénye”. Ám szerencsére nem regény, hanem élvezetes ismeretterjesztő mű egy múzeumi restaurátor feleségének a tollából. Egyébként pedig a víz alatti régészetnek szinte monográfiaszerű feldolgozása az 1980-as évtized közepének állapotai szerint, 242 tételből álló irodalomjegyzékkel, amiből csupán egyetlen a magyar nyelvű. Már ez is jelzi fontosságát a hazai könyvpiacon. Ha az alcímadás mégis jogos, akkor azt a krimi izgalmasságú tárgy olvasmányos taglalása indokolja.

A tárgy ugyanis túl a kalandos részleteken (mint pl.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon