Skip to main content

Kováts Albert

Kováts Albert: Két kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

Kiállítás


A német grafika két fénykorából is láthatunk most elsőrangú szemelvényeket a Szépművészeti Múzeumban. A németalföldi Lucas van Leyden (1494–1533) festő és híres-nevezetes kortársai, mint Dürer, Baldung, Grien, Altdorfer, Cranach vagy Burgkmair réz- és fametszetei, rézkarcai a grafikai kabinetben tekinthetők meg. A gazdag tárlat darabjai egytől egyig a múzeum gyűjteményéből valók. A patinás grafikusnevek ismertebbek, mint Lucas van Leydené, pedig ez a tárlat is meggyőzhet mindenkit arról, hogy méltán kerül velük egy sorba. A csodagyerek a képzőművészetben mint a fehér holló.

Kováts Albert: A Kassák Múzeum nyári attrakciója Walter Dexel német művész (1890–1974) kiállítása

Kiállítás


A Magyarországon jóformán teljesen ismeretlen festőt és grafikust, Kassákhoz hasonlóan, a húszas évek elejétől a konstruktivizmus formavilága ragadta magával. Expresszionista korszakán már az első világháború előtt túljutott. Kezdetben fametszetein és festményein még felismerhető mindaz, amiért a kor gyermeke – így ő is – rajongott, vagyis a modern technika és építészet vívmányai: gyárak, repülőgépek, fúrótornyok és felhőkarcolók, de aztán 1918 és ’23 között ezek fokozatosan átalakulnak képépítő elemekké, s derékszögű rendbe sorakoznak.

Kováts Albert: Farkas István

Kiállítás


A jelek szerint 50-60 év kell ahhoz, hogy kellő távlatból ítélhessünk a művészet kérdéseiben. Művészettörténészekre vár annak a föltárása, hogyan volt lehetséges évtizedekre – és akkor úgy látszott, egyszer s mindenkorra – a köztudatba sulykolni, hogy a két világháború közötti művészetünk gerince, „fővonala” a Gresham-kör – Bernáth, Szőnyi, Berény – festészete volt, s minden egyéb művészeti jelenség ahhoz viszonyítva értékelendő. Ami pedig nem illeszthető e vonzáskörbe, az elhanyagolható extremitás, perifériális törekvés.

Kováts Albert: Varga Géza Ferenc, eveArt Galéria

Kiállítás


Varga Géza Ferenc munkáival legutóbb a Vigadó Galériában találkozhattunk Budapesten, az immár legendás Fáskör kiállításán. Az elnevezés találó. A fásköriek szobrászok, akik elsősorban fával dolgoznak. De nem azon a szokott módon, hogy a fát egyszerűen nyersanyagnak tekintenék. Hanem mint akik ezt a növényt különös becsben tartják, megformálásakor az egyéniségét respektálják, a mű karakterét a kiválasztott fáéhoz szabják.

Kováts Albert: Egy modern magyar festő

Andrási Gábor könyve Veszelszkyről
Könyv


Magányos, visszahúzódó, szemlélődő festő volt Veszelszky Béla (19051977), a modern magyar művészet egyik igen jelentés alakja. Viszolygott a nyilvánosságtól: nem csoda, ha egy szűk körön kívül hosszú időn át ismeretlen maradt és nem csupán a közönség, de a szakmabeliek java része előtt is. Élete és a művészetpolitika fordulatai kísértetiesen támogatták egymást abban teljes pályafutása során, hogy művészete és a közönség ne találkozhassanak.

Kováts Albert: Ludwig Múzeum: Klimó Károly

Kiállítás


Kertemben érik a
leveles dohány.
A líra: logika,
de nem tudomány.
(József Attila)





Amikor szavakkal már nem tudunk valamely festői jelenségnek jobban a mélyére hatolni, amikor szókincsünk elégtelennek bizonyul egy képzőművészeti alkotás lényegének a megvilágítására, akkor szoktunk „sajátos művészi eszközökről”, „par excellence festői nyelvről” beszélni.


Kováts Albert: A Folyamat Társaság Csepelen

Kiállítás


Régebben a legkisebb kiállítóterem, a legeldugottabb „művház” is valamilyen „felsőbb szerv” szigorú tekintete alatt működött. Az alaposan megvizsgált, megszűrt és engedélyezett kiállítás megnyitója ennélfogva valahogy kedélytelenre és igen hivatalosra sikeredett. A képzőművészeti élet felszabadulása az állami ellenőrzés alól magával hozta a vernisszázsok légkörének megváltozását is.

Kováts Albert: A valóság szürrealizmusa

André Kertész századik születésnapja
Könyv


A fényképművészet értői és kedvelői éppúgy elégedetlenek a magyar fotográfiai műveltséggel, mint a képzőművészet barátai a közönség művészeti érdeklődésével és tájékozottságával. Lehetséges, hogy a fotó terén még nagyobb is az elmaradottság. Nálunk meglehetősen hézagos annak ismerete és tudomásulvétele, hogy a fényképezés – gyakorlati felhasználásán túl – művészet, önálló kifejezésforma is lehet, s ennek megfelelően egy adott fotográfia műtárgy.

Kováts Albert: Szinyei Merse Pál Társaság, 1920/1922

Kiállítás


Az egykori Szinyei Merse Pál Társaság alapítólevele (1920) lényegében csak Szinyei szellemének követéséről és a tehetségek pártolásáról tesz említést, tehát tisztán művészi célkitűzésekről. Mégis jogosnak látszik a föltevés, hogy a társaságalapítás igényét nemcsak a tisztelt mester akkoriban bekövetkezett halála hívta elő.

Kováts Albert: Böhme, a fogódzó

Kiállítás


A mai művészet paradoxona: minél egyénibb, annál általánosabb. Minél személyesebb, annál egyetemesebb. A legjobb kortársi kiállítások olykor a képzőművészet legalapvetőbb kérdéseit hozzák felszínre. Azonos gondolatkörben fogant kiváló művek sorozata, vagy kiállításnyi gyűjteménye nem egyszer a művészet általános problémáin is túlvezetik a tekintetet: az úgynevezett végső kérdésekig. Lenni vagy nem lenni? Honnan jövünk, hová megyünk, mik vagyunk? Mi végre vagyunk a földön? Vagy leszűkítve: miért fest a festő?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon