Skip to main content

Ludassy Mária

Ludassy Mária: Dreyfus, avagy az ártatlanság banalitása


A franciák tisztességgel megemlékeztek a Dreyfus-per 100. évfordulójáról. Jó lelkiismerettel jobbára azon jeles tollforgatókról, akik ügyet csináltak az ártatlanul elítélt kapitány esetéből, akinek azonban nem győzik a szemére hányni, hogy milyen jelentéktelen – mondhatni mellékes – szereplője volt saját ügyének, ami nem is lett volna olyan nagy ügy, ha az ártatlanul deportált véletlenül nem zsidó, és az antiszemita-ultranacionalista sajtó nem rajta próbálja ki először farkasfogait.

Ludassy Mária: Egyenlőség a szolgaságban


A kötet fordítója, előszóírója egy Tocqueville-konferencián nemcsak 1989-ig magyarázta A régi rend és a forradalom magyarországi népszerűtlenségét: a forradalom mint a történelmi mitológia központi eleme nem kizárólag a tört. mat.-os szemlélet kötelező hitcikkelye volt, hanem hasonló szakrális szerepet játszott nemzeti hagyományaink között is, ahol is a mindig levert forradalmak legendáriumában nem nagyon illett bele a forradalomról mint a hatalomkoncentráció tökéletesítéséről szóló tocqueville-i tanítás.

Ludassy Mária: Milyen is volt… II.


Salve Atque Vale

A T. szerkesztőség szubjektív parlamenti naplót kért – csupán ezért merészelek válaszolni. Bölcs politológusaink már ezerszer elmondták, hogy négyszáz törvény – de X% alkotmánysértő, hogy alapintézmények, de vitastílus.


Ludassy Mária:

„Eh! mi gondod a jövőre? Eh! a múlttal mi közöd?” (Arany János)


A jövővel a legfőbb gondom az, hogy a múlt megmerevedett retorikája veri bilincsbe. Az még hagyján, hogy romantikus rétori pátosszal terjesztik be az illetéktörvény módosításáról szóló kormányjavaslatot, mivel egy normális európai ország azt tekinti „nemzeti sorskérdésnek”, hogy két százalékkal magasabb vagy alacsonyabb lészen-e az adókulcsa jövőre, s nem azt, hogy hány középkori kelléket tud még belezsúfolni a köztársasági címerbe.

Ludassy Mária: Lenin si, Weber no


Mivel éppen 25 éve végeztem az egyetemet, sajnos nem tartozom a pályázat potenciális résztvevői közé: nem is a holnap híreit hozom (legalábbis remélem), hanem „a velünk élő történelem” legrosszabb emlékeit kényszerülök felidézni – mondjuk az „Autonómia antinómiái” témakörében. Ezen antinómiák feloldását bízom a most huszonévesek, a holnap szerzői intellektuális és morális bátorságára, tőlem csupán a szomorú diagnózisra telik.

1989 eufóriájában, mint minden, a szakmai megtisztulás – nem tisztogatás, öntisztulás – is oly könnyűnek látszott.


Ludassy Mária: Kant és krumpli

Hol lesz, hol nem lesz…


Az első három kérdésre magam is mástól várom a bölcs és/vagy megnyugtató válaszokat, mivel térségünk bellum omnium contra omnesét (mindenki háborúja mindenki ellen, T. Hobbes) csak berezelt burzsoáként (azaz mint magánember) tudom követni, s nem a citoyen szabadság magaslatáról nézve. Állampolgári jogaimat persze – közvetve – ezen események is fenyegetik, de távolról sem hiszem, hogy „ott kívül a magyarázat”.

Ludassy Mária: Formális köszöntő helyett tartalmi vita

(Ludassy Mária beszélgetése Eörsi Istvánnal fennállásának 60. évfordulóján)


Ludassy Mária: Hát először is arra kérlek mint gyakorlott interjúalanyt, hogy engem mint teljesen kezdőriportert, segítsél. Mint tudod, én 200-300 éves szövegek vallatásához vagyok szokva.

Eörsi István: Én is már majdnem 200-300 éves vagyok, úgyhogy nem kell átállítanod magad.

L. M.: Akkor egy eredeti kérdéssel kezdeni: így képzelted a rendet?

E. I.: Nem, valószínűleg sosem képzeltem el a rendet.






Ludassy Mária: A filozófusok és a biciklisták


A TDDSZ Rehabilitációs Bizottsága tagjaként sanyarú kötelességem volt az 1973-as ideológiai határozat szövegelemzése, azaz a „szocializmus megrágalmazása”, „a marxizmus–leninizmus értékeinek tagadása” stb. fordulatok kontent analízise.

Ludassy Mária, Vásárhelyi Miklós: Donáth Ferenc síremlékénél


Vásárhelyi Miklós
E sírkőnél megfogadom…![SZJ]

Kedves Barátaim, tisztelt Gyülekezet!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon