Nincs okunk feltételezni, hogy a Kedves Olvasó egy szót is elfelejtett volna mindabból, amit az év eleje óta a médiaháborúról írtunk, de a biztonság kedvéért az elmúlt napok eseményeire való tekintettel mégis megismételnénk néhány régi megállapításunkat, hogy el ne anyátlanodjék az olvasó tudása.
Rügyfakadás idején ismertettük két részletben (Levelező harcfolyam, 1992.
Az egyikről egy hadari szociológushoz intézett nyílt levélből tudunk:
„Az én életem nyitott könyv a magyar társadalom előtt, hiszen én magam mondtam el mindent, amit a becsület nevében el tellett mondanom. Ugyanis én ezt a magyar társadalmat még személyes ügyeimben sem akartam sohasem félrevezetni vagy becsapni.”
A másikról pedig egy hadari szociológushoz intézett másik nyílt levélből tudunk:
„…mindig saját meggyőződésem szerint cselekedtem és az igazat mondtam.
Marosvásárhelyről a túlvilágra költözött az élő magyar irodalom legkeletibb nyugatosa. Székely János, aki egész életében a jelenből kizárkózva élt, aki egész életében öregkori műveket írt, távozott, mielőtt igazán megvénült volna.
Olyan szabadon írt a szorongásról és a bekeríttetésről, mint aki semmi másért, csak a tengerbe vetett palack tartalmáért felelős. És azzal a tudattal írt, hogy a mű, ha „nagyhírű”, a lététől, és nem a külvilágtól az.
– Mindenki zavarban van. A magyar kormány ugyanis következetes maradt azoknak az alapelveknek a hangoztatásában, amelyeket az Országgyűlés határozata szerint képviselni köteles, a kormányt tehát nem lehet ennek a határozatnak a megsértésén rajtakapni, viszont még csak nem is utaltak azokra az eszközökre és lépésekre, amelyekkel ezeket az alapelveket érvényesíteni kívánják. Ezért van most mindenki zavarban.
A tárgyalások végső soron a szlovák kormány pozícióját erősítik.
Az útalapba a múlt évben nem egészen 12 milliárd forint folyt be, és gyakorlatilag ugyanannyi folyt ki. A bevételek négyötöd része az üzemanyag árába beépített adóból származik, mintegy másfél milliárd forint pedig hitelből. A pénznek kicsit több mint a felét (54 százalékát) fordították fenntartásra és üzemeltetésre, 46 százalékát pedig utak építésére és korszerűsítésére. Megépült 107 km közút, 10 km kerékpárút, egy híd és egy közúti felüljáró.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét