Norvégiát a jelek szerint igencsak nehéz Európába csábítani. Az évszázadokon keresztül Dánia északi gyarmatának számító ország a napóleoni háborúk nyomán nyerte el függetlenségét, de a bécsi kongresszuson Európát újra felosztó nagyhatalmak nem engedték, hogy a norvég szuverenitás korlátlanul megvalósuljon.
A kétmilliós lélekszámú Szlovénia már a jugoszláv időkben a térség egyik legfejlettebb gazdaságával rendelkezett. A nálunk – közelsége ellenére – alig ismert ország ma már tiszteletbeli visegrádi országnak számít, ezt előbb-utóbb intézményesíteni is lehetne, ha a „rendes” visegrádi országok tudnák, hogy mit akarnak magukkal kezdeni.
A kezdeti megtorpanás után a gazdaságbán az élénkülés jelei mutatkoznak. Az infláció ugyan magas (év végén rendre húsz százalék körül állapodik meg), ám a folyamatok irányítottak.
Baszkok, katalánok, galegók, frízek, lappok, okcitánok, bretonok és Európa megannyi nemzeti kisebbsége a legkülönbözőbb területi elrendezésben, különböző mélységű identitástudattal és a legváltozatosabb nemzeti-személyi-területi autonómiaigénnyel lép fel, illetve különböző szintű és mélységű önkormányzati jogokkal rendelkezik a kontinensen.
Bizonyos egységes tendenciák azonban feltétlenül érvényesülnek, illetve érvényesültek a földrész történetének utóbbi három évtizedében, legalábbis az anyaországgal nem rendelkező kisebbségek esetében.
Ausztriában az október 9-én megtartott parlamenti választások a nagy pártok visszaszorulását és az ellenzéki pártok előretörését hozták. A mértékadó osztrák sajtó, amely egy hete még a szlovákiai választások eredményeit és Meciar győzelmét kommentálva alig rejtegette nemtetszését a nacionalisták előretörése láttán, most sajátos belső önvizsgálaton esik át. A német sajtó ugyanakkor, amely kellően elparentálta az osztrák választások szomorú hozadékát, most belnémet ügyeivel van elfoglalva.
Az Európai Unióba igyekvő Magyarországnak ezen a késő őszön érdemes lesz északra figyelnie: november 13-án Svédországban, 28-án pedig Norvégiában tartanak arról népszavazást, hogy csatlakozzanak-e az EU-hoz. Érdemes északra figyelni a múlt havi választási dömping miatt is: Svédországban szeptember 18-án, Dániában pedig szeptember 21-én választottak új parlamentet, melynek nyomán mindkét országban szociáldemokrata kisebbségi kormány alakult.
Ezen az őszön mind a svédek, mind a dánok a hagyományra szavaztak – szavazásokban és hagyományokban is gazdag országok polgáraiként.
Mégsem lehet olyan nagy baj velem, ha ilyet tudtam álmodni” (Spiró György)
A minap egy pesti Liberális Klub rendezvényére látogattam el. Mint megtudtam, ez volt ott a hatszáztizenkettedik összejövetel a kerületi SZDSZ-szervezet helyiségében.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 16 hét
8 év 42 hét
8 év 45 hét
8 év 45 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét