Skip to main content

Semmik vagytok, minden leszünk!

6 hozzászólás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az MSZP az ellenzéki összefogás legnagyobb akadálya. Aki a lehetetlen és értelmetlen mértékű összefogást szorgalmazza, az a lehetséges és szükséges mértékű összefogás kerékkötője. Az MSZP abban mesterkedik, hogy a saját képére formálja az ellenzék egészét, miközben egyre kevésbé van neki saját képe.

Lendvai Ildikó szépen összefoglalta pártja ajánlatának a lényegét: „Az utóbbi hetek a siker komoly esélyét villantották fel. Az MSZP elkötelezte magát a közös programokon alapuló pártszövetség, a közös lista és a közös jelöltek mellett. A korábban felvetődött három modell: az egyetlen választási párt, a pártszövetség és a részleges választókörzeti együttműködés közül az MSZP ajánlata egyértelműen a pártszövetség.” (Népszava, 2012. december 10.) Ebbe a keretbe szorították be a pártközi tárgyalásokat. Szögezzük le: az a párt, amelynek nincs saját választási programja és listája, az nincs. Mint ahogy KDNP sincs, csak egy radikálisabb árnyalat van tán a keresztényautokrácián belül.

A közös programnak nincsen semmilyen tárgyi alapja. Közös program csak sterilizálás vagy bedarálás útján jöhet létre. Vagy a program lesz üres, vagy a többi ellenzéki alakulat.

Másfél héttel azelőtt, hogy Lendvai Ildikó fent idézett írása megjelent, a „Munkások Újságja” c. balszélső lap fórumán megnyilvánult Szanyi Tibor, az MSZP elnökségi tagja és legutóbbi kampányfőnöke. Erről többek között az Index számolt be. A Szanyi által „csak kifejlett matolcsyzmusnak nevezett jelenlegi gazdaságpolitika nem más, mint a neoliberális paktumnak 20 éve tartó megfelelés folytatása. Ahogy a mai magyar kormány, úgy a korábbiak is csendes kiszolgálói voltak a mainstream neoliberális érdekeknek.” „...az ellenség bizony még mindig a tőke.” „2008 környékén egy gazdasági vitanapon Gyurcsány Ferenc egy 'ultraneoliberális csomagot' nyújtott be, amit Szanyi pártja vezérszónokaként nem tudott elfogadni. Magát ebben a történetben úgy látja, mint azt az egy szem embert, aki a Tiananmen téren szembeszállt a tankokkal. 'Ellen tudtam állni ideig-óráig, de végül elzavartak a fenébe', fogalmazott. Az utána következő Bajnai is a neoliberalizmus ismert hagyományaihoz illeszkedett, de ő legalább nem nevezte magát szocialistának./.../ 'beszoptuk a neoliberális cuclit', de szerinte az MSZP most készülő programja már számol ezekkel a veszélyekkel. Nem ott fogják folytatni, ahol 2010-ben abbahagyták, példádul az nem fordulhat elő, hogy még egyszer olyan csökevényes párt legyenek, mint abban a nyolc évben, amikor a gazdasági kérdéseket gyakorlatilag teljesen átadták az SZDSZ-nek. Az akkori semmihez képest most már vannak gondolataink, fogalmazott a szocialista politikus./.../ A baloldal azonban nem csak nálunk, hanem egész Európában válságban van. Erről leginkább Anthony Giddens és az ő harmadik utas politikája tehet. Szanyi felidézte, hogy Giddens kapcsán ismerkedett meg Gyurcsány Ferenccel a kétezres évek elején. A későbbi miniszterelnök ki akarta adni Giddens egyik könyvét magyarul és ehhez keresett befektetőket. Szanyi végül azonban nemet mondott a lehetőségre, egyrészt mert nem látta benne az üzletet, másrészt mert nem akarta, hogy ezzel a könyvvel mérgezzék meg a magyar baloldalt. Az európai szociáldemokraták ott követtek el bődületes hibát, amikor a jóléti államok válságának kezdetekor megpróbáltak kiegyezni a tőkével. A baloldal máig ennek következményeit nyögi. Szanyi szerint alapvető szemléletváltozásokra lenne szükség.”  http://index.hu/belfold/2012/11/30/tgm_szanyi_scheiring/

Tehát: ezekkel a felismert „veszélyekkel” számol „az MSZP most készülő programja”. És akkor ezt vessük össze a DK minap bemutatott programjával. Szanyi arról beszélt és részben a választások után, részben Gyurcsányék távozása után általában is ez volt a megkönnyebbülés szövege az MSZP-ben, hogy végre vége lesz az MSZP skizofréniájának. A szinte liberálisok és az antiliberális antikapitalisták lehetetlen együttélésének. Szanyi mindenkit stratégiailag, szívből és elkötelezetten gyaláz, akivel az MSZP közös programot, listát és kormányt akar összehozni.

Az MSZP egy bizonyos szempontból (hangsúlyozom, hogy szerencsére csak egy bizonyosból) olyasféle ellenzéki taktikát követ, amilyet a Fidesz követet, csak nem olyan elvetemülten, hatásosan és hatékonyan. Minden követelés mögé odaáll, minden területre visszasírja a pénzt, harcol a „megszorítások” ellen, saját szükségszerűen érdeksértő strukturális elképzeléseit (ha vannak egyáltalán, amit kétlek) „nem bontja ki”, közben persze a gazdaság túladóztatása, a növekedés befagyasztása és a hanyatló versenyképesség miatt is halálra aggódja magát.

Van az ellenzékben két exminiszterelnökre épülő két alakulat. Ezek az exminiszterelnökök azt képviselik az MSZP múltjából, amitől minél messzebbre el akaják rúgni magukat. Van egy LMP, mely eleve az MSZP (és a Fidesz) ellenzékeként jött létre, azzal az alapvetéssel, hogy radikálisan szakítani kell valamennyi politikai hagyománnyal, mely az elmúlt két évtizedben érvényesült. Nem lehetnek tiszták a szándékai annak a pártnak, amely ezekkel a partnerekkel akar szoros, az alkotmányos rend helyreállításához szükségesnél sokkal szorosabb szövetséget. Valójában aligha akarhat mást, minthogy a domináns párt és a hozzá kötődő véleményformálók nyomása alatt bezsarolják ellenzéki riválisaikat egy általuk uralt, a többieket pedig az arcuktól, a létjoguktól, önálló programtól, önálló listától és megmérettetéstől megfosztó közös ketrecbe. Némely egzaltált közíró már most a demokrácia renegát ellenségének minősít mindenkit, aki nem óhajt az MSZP ketrecébe bemászni.

A mai szocialista párt szimbolikus pillanata volt, amikor az MSZP által (szokás szerint: félig kiherélve) megszavazott ingatlanadó alkotmánybírósági elmeszelése után a párt szóvivője felállt, hogy aki nem akar ingatlanadót, szavazzon az MSZP-re, mert a Fidesz be fogja vezetni... (Nb. a DK pl. nagyon akar ingatlan adót, ez a programjának egyik sarokpontja.)

Mesterházy Attila erdélyi bocsánatkérése is része annak a folyamatnak, amelyben az MSZP elrúgja magát mindattól, ami nyolcéves kormányzásában érték volt, és a koalíció reformterveit szabotáló rosszabbik részéből csinál egészet, hogy végül az legyen az ellenzék egésze. (Ne adja a Mindenható!)

Az erdélyi mea culpa a bátor gyávaság tipikus példája: Nem félünkk beismerni, hogy tévedtünk, de félünk megfogalmazni, hogy miben.

Az MSZP 2004-es népszavazási (ellen)kampányában összetapadt egy világos elv és egy sötét érvelés. A világos elv az etnikai megkülönböztetés és a (nb. szükségszerűen magyarellenes) nemzetállami felfogás elutasítása volt, a sötét (és részben tárgyilag is hamis) érvkészlet pedig az emberi irigységre, „bendősovinizmusra” apellált. (L. A múlt köde c. sorozatom erről szóló részét:  http://nol.hu/megmondok/revesz_sandor/lap-20081220-20081220_HV-1)

Hozzászólások

Semmik vagytok, minden leszünk

Szerintem Révész Sándor erősen félreérti a jelenleg folyó ' ellenzéki összefogás ' választásig tartó menetét. Az ' összefogó ' pártok csak abban állapodnak meg - aminek előfeltételeként határozták meg a jelenlegi, alapjaiban minden pártnak elfogadható 2014 után megvalósításra kerülő közéleti programot -, hogy az egyes egyéni körzetekben egymás ellen nem indítanak jelöltet, és a várhatóan nyerő egyéni ellenzéki jelöltet támogatja a tagságuk. A pártok egyébként listán indulnak, a megfelelő egyéni jelölteket pedig a törvény előírásai arányának megfelelően állítják ki országosan, ez biztosíthatja a listás választást. A Parlamenti összetétel a választási arányoknak megfelelően így biztosíthatja a paritást, illetve a szükséges többséget !

 

3. Hát hiszen az LMP szerint

3. Hát hiszen az LMP szerint az elmúlt két évtizedben semmi sem érvényesült! a követendő politikai hagyományokból

Ádám Zolihoz 1. Persze, hogy

Ádám Zolihoz
1. Persze, hogy nem jelent feltétlenül közös listát, de az MSZP érvényes és hivatalos célkitűzése ez.
2. Szanyi nem periferikus jelenség. Meglehetősen jellemző nézeteket és indulatokat képvisel, határozottan utalt az MSZP készülő programjára. Meglátjuk, mi lesz abban. (Attól tartok: köd.)
3. Nem azt mondja az LMP, hogy általában minden politikai hagyománnyal szakítani kell, hanem, ahogy írtam, azt, hogy az elmúlt húsz év kormányainak és meghatározó pártjainak hagyományával kell radikálisan szakítani.
4. Mesterházy szövegének nem volt elvi háttere, egyszerűen nem viszonyult azokhoz az elvekhez, amelyek a 2004-es nem mögött álltak. Abban teljesen egyetértünk, hogy választójoggal rendelkező emberek között kampányolni nem bűn, sőt, bárhol is vannak, és bármit gondolunk a választójogukról.

Még négy

1/1. Fontos, hogy egy pártnak mi az aktuálisan érvényes és hivatalos célkitűzése, de hasonlóan fontos, hogy hosszú távon mi az érdeke. A kettő nem feltétlenül azonos, főleg a választási kampány időszakában, amikor viszonylag nagy távolságra lehetnek egymástól a rövid és a hosszútávú érdekek. Ennek az az oka, hogy a választási kampány rendkívüli módon interakció-érzékeny időszak: minden amit egy politikai szereplő ilyenkor mond vagy tesz, más politikai szereplők feltételezett azonnali válaszreakcióinak kontextusában értelmeződik. Ettől persze lehet, hogy az MSZP tényleg közös listát akar. Az én állításom az, hogy nem biztos, hogy ez az érdeke. Az pedig nyilvánvalóan biztos, hogy legerősebb ellenzéki pártként nem minden áron akar közös listát. Dominálni akarja az ellenzéki oldalt, de ezért aligha lehet neki szemrehányást tenni, bármit is gondoljunk róla.

1/2. Megjegyzem, a közös listából nem feltétlenül következik az önállóság feladása. Az MDF 2002-ben a Fidesszel közös listán ment be a parlamentbe, majd 2006-ban a saját külön listáján tette ezt meg. Tőkés László 2009-ben az RMDSZ-szel közös listán szerzett európai parlamenti mandátumot, és nem mondhatni, hogy összeolvadt volna vele.

2. Szanyi az MSZP főáramának populista belső ellenzéke. Szerintem a mandátumáért harcol, nem nagyon jó esélyekkel.

3. Az LMP-ről ezt írtad: "Van egy LMP, mely eleve az MSZP (és a Fidesz) ellenzékeként jött létre, azzal az alapvetéssel, hogy radikálisan szakítani kell valamennyi politikai hagyománnyal, mely az elmúlt két évtizedben érvényesült." Az LMP meg ezt írja az Alapító nyilatkozatában (4. oldal, utolsó előtti bekezdés): "Politikai gondolkodásunk többféle hagyományból táplálkozik. Meggyőződésünk, hogy valóságosabb demokráciát, igazságosabb társadalmat, lakhatóbb, fenntartható világot akkor tudunk teremteni, ha készek vagyunk megnyitni a gondolkodásunkat olyan belátások előtt, amelyeket hagyományosan baloldaliak, liberálisok és konzervatívok képviseltek, belátva, hogy a feladattal önmagában egyik hagyomány sem birkózik meg." (http://lehetmas.hu/upload/10/10/200812/Alapito_nyilatkozat.pdf)

4. A pártvezetők már csak ilyenek. Nem mindig van elvi hátterük. :)

Négy megjegyzés

1. A pártszövetség nem feltétlenül jelent közös listát. Ami tuti egy lista, az az egyetlen választási párt. Pártszövetséget önálló pártok szoktak kötni, hogy ehhez az adott helyzetben feltétlenül kell-e közös lista, egyelőre nehéz eldönteni. Mindenesetre nem evidens, hogy az MSZP ebben érdekelt: ha a közös lista mondjuk második helyen Bajnai, a mondjuk kilencediken pedig Gyurcsány áll, kicsit körülményessé válik tőlük és a "neoliberalizmusuktól" elhatárolódni.

2. Szanyi a maga módján nagyon szórakoztató jelenség, de az a benyomásom, hogy épp az MSZP-n belül is periferizálódik. Nem biztos, hogy igazam van, de egy Index által idézett szélsőbalos lapnak adott nyilatkozatából azért kicsit körülményes levezetni az MSZP álláspontját. Egyébként ha a pártbeli pozícióját akarjuk meghatározni, akkor arra valószínűleg adekvátabb a vesztes elnökjelölt mint a 2010-es - önkormányzati választási - kampányfőnök.

3. Az LMP-re nem igaz, hogy indíttatása szerint radikálisan szakítani kell valamennyi politikai hagyománnyal, amely az elmúlt két évtizedben érvényesült. Konkrétan azt mondják az alapító papírjukban, hogy a konzervatív, liberális és baloldali tradícióból is táplálkozik amit a világról gondolnak.

4. Amennyire meg tudom ítélni, Mesterházy nem félt megfogalmazni, hogy miben tévedtek 2004-ben a szocialisták: mindenben. Tartalmilag azt mondta, hogy nem lett volna szabad nemet mondaniuk a kettős állampolgárságra, és a maga részéről ezért bocsánatot kért. Elég helytelenül - teszem hozzá, amivel nem azt akarom mondani, hogy egy, a kettős állampolgárságot ellenző politikai erőnek nem szabad a határon túl kampányolnia. Ha egyszer a határon túli magyarok (bármit is jelentsen ez a terminus jogilag) részévé váltak a magyar politikai nemzetnek, akkor lehet köztük kampányolni akkor is, ha valaki nem helyeselte, hogy ez megtörténjen.

Nagyon remélem, hogy az MSZP

Nagyon remélem, hogy az MSZP egyedül esélytelen a győzelemre, más pártokkal (a DK-val, az Együtt 2014-gyel, az LMP hazafias explatformistáival és esetleg másokkal) együtt viszont fel kell adnia az őrültségeit. Ez az optimista opció.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon