Bíró Béla

Nyomtatóbarát változat

A játék november elején elérkezett teljesítőképessége végső határáig: a kifizetések akadoztak, legutóbb ráadásul a beígért nyolcszoros összeg helyett mindössze a betét négyszeresét osztották ki, a nyeremény felét pedig újabb Caritas-betétszámlák formájában kapták kézhez a „játékosok”. A nyertesek listája a Tribuna Ardealuiban péntekenként eddig nyolc oldalt tett ki, ám most csupán alig negyed oldalnyit. A lap szombaton már meg sem jelent, a központi lapárudában vörös szegfű és krizantém volt csupán kapható. Jelentkezők hiányában a kolozsvári Caritas-kirendeltségek egy részét is be kellett zárni.

Stoica úr, a vállalkozás tulajdonosa a „fekete péntek” utáni éjszaka szemtanúk vallomása szerint tömött bőröndökkel, személygépkocsin elhagyta a várost – miután alkalmazottainak 50 000-50 000 lej prémiumot is kiutalt. Nyugati lapok szerint útlevelében ott lapult már a svájci vízum is.

A sajtó ezek után biztosra vette, hogy itt a vég. Csakhogy a következő hét elejére kiderült, hogy Stoica úr nem menekült el, csupán egy bensőséges családi ünnepre, fia eljegyzésére utazott el Brassóba, s hétfőn már Miron Cosma, a hírhedt bányászvezér oldalán tűnt fel Petrozsényben, Caritas-toborzó sajtóértekezleten.

A bányászváros lakóinak keresete – a két bukaresti bányászdúlás és egyéb jótetteik jutalmaként – romániai viszonylatban a „csillagokig” emelkedett: volt tehát miből „beszállniuk” Stoica úr vállalkozásába, ő ugyan eredetileg 1994 első negyedére tervezte a Zsil völgyi terjeszkedést, most azonban a terv kivitelezését hirtelen előrehozta – épp a bányászok fizetésnapjára.

Miron Cosma ellen ugyan az Országos Főügyészség nemrégen elfogatási parancsot adott ki az 1990 júniusi bányászdúlás során elkövetett törvénytelenségek miatt, de a vezér azóta is szabadlábon van: a vidéki rendőrök a parancsot egyszerűen nem merték végrehajtani, ehelyett visszaküldték a „címzett nem tartózkodott odahaza” megjegyzéssel Bukarestbe. Tartóztassák le a bukarestiek, végtére is az Országos Bányászszakszervezet (melynek Cosma a feje) Bukarestben, és nem Petrozsényben székel…

Cosma és Stoica mögött egyaránt Funar úr áll, s e szövetségből különös történet kerekedik. Cosma úr – állítólag felesége unszolására – egymillió-háromszázezer lejjel máris beszállt az „üzlet”-be, s gyanítható, hogy társai ismét gondolkodás nélkül követik majd: nem csupán Cosma úr tízmillióját, de a Stoica-cég egyéb hiányait is bőkezűen fogják fedezni. Nem önzetlenül: Stoica úr bizonyos kijelentéseiből arra is következtetni lehet, hogy a „cég” a kolozsvári kifizetések tempójának „mérséklésével” s ideiglenes csökkentésével keletkező „hasznot” a Cosma-csapat kemény magjának milliomossá „varázslására” fogja fölhasználni.

Aminek súlyos következményei lehetnek. Az összeomlást követő zűrzavarban Funar úr hűséges „nemzeti” rendőrsége (maga is a Caritas egyik haszonélvezője) a marosvásárhelyi, bukaresti, hadrévi, petrozsényi hagyományokhoz méltóan megőrizheti majd „semlegességét”. Két fél kerül majd szembe egymással: egyik oldalon az új milliomosok jól szervezett hadserege, másik oldalon a „Caritas ellenségei”, a sajtó, az ellenzéki pártok, a nemzetárulók. A „csőcseléket” a rendszerető vatrás polgárok serege fogja diadalmasan szétverni, bizonyítva, hogy a Vatra – a mai kormányzattal ellentétben – igenis képes rendet teremteni, ha kell… A Vatra fedőszerveként működő Románok Egységpártja ugyan igyekszik elhatárolni magát a vállalkozástól, ezt azonban aligha veszi komolyan bárki is.

Kolozsvárott máris létrejött a Pro Caritas Alapítvány, mely a Caritas megvédését tartja elsődleges feladatának. Elnöke Ionascu tartalékos ezredes. Szerdán (november 9-én) az alapítvány tüntetést szervezett. A felvonuló tömeg – jobbára pénzükre várakozó ágrólszakadtak – Stoicát és Funart éltette, sőt maga a „nép” kezdte követelni, hogy a nyertesek a továbbiakban a pénz felét hagyják bent a Caritasban, jó románságuk tanújelét adva…

Funar, Stoica és társai a „játékot” az eredeti tőkefelhalmozás eszközeként propagálják. Az új erdélyi tulajdonosi osztály valóban a Caritas futószalagján készül – elsősorban a szélsőségesen nacionalista Egységpárt tagjaiból és szimpatizánsaiból. Az eredeti román demokrácia után így születik meg az eredeti román kapitalizmus is: nemzeti tőkével, Pro Caritas szabadcsapatokkal, állami semlegességgel.

A Román Hírszerző Szolgálat nemrégen nyilvánosságra került jelentése szerint ugyan nem zárható ki Stoica és az olasz alvilág közti kapcsolat lehetősége sem. (Stoica folyékonyan beszél olaszul, hosszabb ideig Milánóban dolgozott banktisztviselőként, s társaságában időnként egy olasz állampolgár is fölbukkan.) Ha van is ebben némi igazság, a fő tőke akkor is a lakosság pénze, így a vállalkozás bukását a petrozsényi „injekció” csak elodázhatja, hosszabb távon nem mentheti meg.

S már meg is van, ki a felelős a Caritas elkerülhetetlen bukásáért: a román társadalom egyetlen valóban szabad rétege, a demokratikus sajtó. Lám, most is rémhírekkel kürtölte tele az országot-világot. Hiába fenyegette őket Gheorghe Funar: „Képtelenek önök fölfogni, hogy ennek a vállalkozásnak 7-8 millió résztvevője van?! Ha a tulajdonos önökre uszítja őket, melyik egérlyukban fognak elbújni?” Nem kímélt másokat sem: „Sajnálatos, hogy vannak olyan – a román államban magas beosztást betöltő – személyek, akik azon munkálkodnak, hogy ezt az ország számára jótékony vállalkozást tönkretegyék.” Funar itt Ion Iliescura és Adrian Nastaséra, a képviselőház elnökére célzott, akik az utóbbi időben egyértelműen elhatárolták magukat a Caritastól.

A parlamentben azonban a Caritas nem téma. Ott a homoszexualitás hozza lázba a honatyákat, mely „az erkölcsös és más európai népeknél mélyebben keresztény” román néptől olyannyira idegen, hogy emlegetése is csak felháborodást kelthet. Bezzeg a Caritas: az erkölcsös, nemzeti, s amint a nevéből is kiderül, rettentő keresztényi dolog.

(Sepsiszentgyörgy)

• Külföld