Skip to main content

„Gázemberek, tákárodjatok házá!”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Beszélgetés Molnár Attila 28 éves nyomdai dolgozó Fradi-szurkolóval
Világ rendőrei, egyesüljetek!


Beszélő: Hogyan kerültél ki Pozsonyba?

– Az IBUSZ szervezésében reggel indultunk el. 14 busz indult a Fradi-klubház elől, mi az utolsóval mentünk, Komárom felé. Két megálló volt útközben, egy a magyar oldalon, egy a szlovák oldalon. Kb. 1 óra fele érhettünk oda.

Beszélő: A határ milyen volt?

– A határon teljesen simán mentünk át, semmi probléma nem volt, a magyar és a szlovák vámosok is rendkívül hamar elintézték a társulatot. De az IBUSZ úgy szervezte, hogy rendőrök kísértek bennünket végig, rendőrmotoros vagy rendőrautó ment a konvoj előtt és utána is. Végig kísértek odafelé és visszafele is.

Beszélő: Át is mentek a szlovák oldalra?

– Átellenben már szlovákok kísértek, átvették a konvoj vezetését, ők kísértek végig a szállodáig.

Beszélő: 1 és 5 között mit csináltatok?

– Az árban benne foglaltatott a meccsjegy és egy ebéd, amit egy szállodában fogyasztott el a társulat. Ebéd után szétszéledtünk.

Beszélő: Hányan mehettek Magyarországról Pozsonyba?

– Ezzel kapcsolatban elég sok mendemonda terjedt el a meccs előtt. A szlovákok a legvégső pillanatig halogatták a meccsjegyek elküldését ide, és végül elég keveset, három- vagy négyezer jegyet küldtek el. A mi csoportunkkal a szállodában 500-an ebédeltek. Az újság szerint a meccsen 32 ezer néző volt összesen. Ebből nehezen tudom megállapítani, hogy mennyien mentek innen, mert a pozsonyiak voltak olyan rafináltak, hogy szétszedték a tábort, hogy ne tudjon a Fradi-szurkolósereg hangulatot csinálni. Sajnos olyan rossz helyen álltam, hogy nem tudtam így megállapítani, hogy mennyien vannak a másik oldalon, csak a hangjukat hallottam. Azon a részen, ahol én voltam, ott több ezren zsúfolódtak össze.

Beszélő: A meccs kezdetéig nem volt semmi incidens?

– Nekünk nem. Én egy hattagú társulattal voltam, ebéd után elmentünk egy presszóba a stadion közelében, és ott ittunk. Meglehetősen túlfűtött volt már a hangulat, ordított rendesen a szurkolósereg, de nem volt törés-zúzás vagy bármiféle provokáció vagy inzultus. Énekeltek a szurkolók, ittak, és szép lassan mindenki aztán elkezdett szállingózni a meccsre.

Beszélő: Milyen zászlókat vittek?

– Zöld-fehéret természetesen. Láttam angol zászlót, meg koronás címeres magyar zászló is nagyon sok volt. Mást nem láttam.

Beszélő: Angol zászló miért volt?

– A nemzetközi szurkolóéletben ez olyasmit jelent, az angol szurkolók közismerten vadak, és ha valaki kiteszi ezt, demonstrálni akar olyasmit, hogy mi most kemény fiúk vagyunk. De lehet, hogy egyszerűen csak tetszik valakinek.

Beszélő: Aztán mi történt?

– Elindultunk mi is lassan. Nagyon nagy tömeg volt a stadion előtt. Ilyen sok rendőrt, megmondom őszintén, én még nem láttam. Be voltak öltözve kommandósnak, nindzsaruha volt rajtuk, vagy nem is tudom, csak a szemük látszott ki a sapkából. És fel voltak fegyverkezve jó alaposan. Óriási gumibot, gázspray, pisztoly. Eszméletlen készültség volt. Meg is döbbentem. De hát nem gondoltam arra, hogy bármiféle balhé lehet ebből. Eléggé felfűtött volt a légkör napokkal a meccs előtt, hiszen a Fradi-szurkolótábor közismerten nem kisasszonyok gyülekezete, és volt már egy-két nagyobb cirkusz. A magyar rendőrök előre elküldték a pozsonyiaknak, hogy mit kell tudni a Fradi-szurkolói szokásokról, kik a vezéregyéniségek, mibe tudnak belekötni. Több újság is lehozta, hogy a pozsonyi és a magyar rendőrök együttműködnek ilyen szinten is.

Bementünk a stadionba, elfoglaltuk a helyünket a lelátón, akkor már a csapatok kinn voltak, a közönség ordított. Lement az első félidő, különösebb cirkusz nélkül. Egy-nullra vezetett az ellenfél, hát nem örültünk, de nem is voltuk elkeseredettek. A második félidő közepe táján a Slovan három-nullra vezetett, lehet, hogy ez volt az oka vagy más, őszintén szólva nem tudom, az terjedt el, hogy a szlovák szurkolók, akik közvetlenül a Fradi-szurkolók mellett ültek, és semmiféle elválasztás nem volt, csak néhány kommandós állt a két tábor között, átdobáltak a Fradi-szurkolóknak üvegeket meg mindenféle szemétdarabokat. Még egyszer mondom, hogy állítólag, ez volt a kiindulópont. A Fradi-szurkolók meg visszadobáltak erre, némelyiket elkezdték ütni. Gondolom, erre föl kezdtek el a kommandósok rohamozni, ami történt, olyat én még nem láttam. Volt vagy ötven kommandós, szabályszerűen elsöpörték az egész Fradi-tábort. Bezúdultak a lelátónak arra a részére, ahol csak zöldek voltak, és ütve-vágva meg rugdosva azokat, akik elestek, szabályszerűen megszállták az egész területet. Aki esetleg vissza akart szaladni az eredeti helyére, mert hiszen a jegye oda szólt, és végig akarta nézni a meccset, és nem csinált semmit, azt még jobban megverték és még jobban megrugdalták. Némelyeket kivezettek, némelyek ordítottak a földön, a lányok sírtak, ordítottak, hogy menjetek szemetek, takarodjatok. Hát persze, ki volt akadva mindenki, ezen nem is lehet csodálkozni. És az egész jelenet annyira megdöbbentő volt, hogy én azt néztem, hogy a rendezők, akik ott állnak a pályán belül, azok hogy fogadják ezt. Senki nem szól ezeknek a kommandósoknak, hogy menjenek vissza, hogy fölösleges az ilyen rendteremtés, hogy túlzás, amit csinálnak? Voltak fotóriporterek, azt hiszem a Mai Naptól vagy a Kurírtól, azoknak szóltam, hogy mindent fotózzatok, mindent vegyetek le! Aztán én is megtapsoltam a lenn intézkedő rendőröket, mert azok meg ki akarták tépni a fotóriporterek kezéből a gépet. Nagy nehezen kezdett elcsitulni minden; a kiszorított tömeg próbált visszajönni, hogy lássa a meccset, na erre újra megindult a roham, és megint ütötték-vágták a tömeget, rugdosták azt, aki a földre került. Akinek sikerült átmászni a korláton a szomszédos szektorba, utánamásztak, és közben már a másik oldalról is jöttek a kommandósoknak segíteni, bekerítették őket.

Beszélő: És közben folyt a meccs?

– Igen. Megpróbáltam arra is figyelni, de néha hátranéztem, hogy mi megy a hátam mögött, meg nehogy én is kapjak egy sorozatot a fejemre. A földön fetrengtek az emberek, némelyik csupa vér volt, és körbevették őket ezek a feketeruhások, ha valaki a kezét nyújtotta, hogy próbálják fölsegíteni, vagy el akart mászni, akkor elkezdték rugdosni minden további nélkül. Aztán nagy nehezen vége lett a meccsnek, a végeredmény négy-egy. Teljesen elkeseredve mentem ki a stadionból, nemcsak amiatt, hogy az eredmény ilyen botrányos, én mindenképpen jobbra számítottam, hanem hogy a sport kapcsán ez zajlik.

Beszélő: Mi történt a meccs után?

– A stadion mellett van egy óriási füves terület, ott álltak a buszok. A rendőrök meg a kommandósok szabályosan elkezdték zavarni a fradistákat a buszok felé. Lovas rendőrök is jöttek, épp a közelemben zajlott egy jelenet, hogy négy lovas rendőr zavargált egy fiatal srácot, és ordítozták neki rossz magyarsággal, hogy „Gázemberek, tákárodjatok házá! Menjetek házá!” Ebben semmi mulatságos nem volt, véresen komolyan mondta, és közben hadonászott a kezével, ha nem ugrik el a srác, ráugratnak lóval. Minden vágyam az volt, hogy elhagyjuk ezt az országot.

Beszélő: Vajon mennyire volt ez az egész kommandósakció előre kitervelt?

– A buszon végig erről beszélgettünk, nekem az a véleményem, hogy kitervelt akció volt. Az nem létezik, hogy ekkora készültség kell egy meccsre. Mert rendben van, kell készültség, a szurkolók nem kezes bárányok, na de a túlzott vigyázat, az erőszakszervezetek túlzott felvezetése erőszakhoz vezethet, mert kiprovokálják a szurkolókból azt, hogy valami balhét csináljanak.

Beszélő: Magyarországon is voltak összetűzések a rendőrök és a Fradi-szurkolók között.

– Igen, nemrégiben is a metróállomáson a rendőrök meglőttek véletlenül két srácot.

Beszélő: Mivel magyarázod, hogy a Fradi-szurkolók különösen veszélyesnek számítanak?

– Talán, mert ők vannak Magyarországon a legtöbben. Ha teszem azt, az Újpestnek vagy a Vasasnak ekkora tábora lenne, akkor nyilván ők csinálnák a legnagyobb balhékat. De most az Újpest volt lenn Nyíregyházán, ott is volt cirkusz, őrizetbe vétel, összecsapás a rendőrökkel.

Beszélő: A buszon a szlovákokat szidták vagy a rendőröket?

– Vegyesen. Meg kell hogy mondjam, a szlovák közönség sem volt túl szimpatikus. Végig provokálták a magyarokat. Dobáltak többek között, még jóval a balhé megkezdése előtt, mutogattak, a kommandósok fellépése pedig óriási sikert aratott a szlovák közönség körében. Megtapsolták őket és őrjöngtek, mikor látták, hogy sikerrel fejezték be az akciót.

Beszélő: Nemrégiben magyar kommandósok Szabolcsban egy cigánytelepet vertek végig. Aztán azt mondták, hogy teljesen jogszerű akció volt. Látsz valami hasonlóságot a két esemény között?

– A cigánytelep szétverése és a Fradi-tábor szétverése között? Semmiféle hasonlóságot nem látok.

Beszélő: Szabolcsban is egy nemszeretem kisebbséget vertek a kommandósok, itt is.

– Azt hiszem, rosszul mondtam az előbb. Kizárólag ebből a szempontból látok hasonlóságot, de más szempontból nem.






































































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon