Skip to main content

Akarva vagy véletlenül?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szlovákiai lapvélemények a Slovan–FTC meccs után
Világ rendőrei, egyesüljetek!


Szlovákiában óriási érdeklődés kísérte a Ferencváros és a pozsonyi Slovan BEK-találkozóját. A Slovan a szlovák főváros egyik legpatinásabb csapata, és a szurkolók számára ugyanazt jelenti, mint Spanyolországban a Reál, Csehországban a Sparta vagy Magyarországon az FTC. Több mint csapat, nemzeti jelkép. A sokak által megfelelőnek, mások által brutálisnak nevezett akció hatalmas vihart kavart a szlovák sajtóban. A szélsőségesen nacionalista Koridor egyértelműen a beavatkozás jótékony hatásáról és szükségességéről írt, a hasonló beállítottságú Novy Slovák a magyarok arroganciájáról cikkezett, s, még a részben objektívnek tartott Pravda is úgy vélekedett, hogy a tömegtragédia megakadályozása érdekében szükség volt a rendőri beavatkozásra. Másként látta a dolgokat a tekintélyes Smena, melynek kommentátora szerint a kommandósok akcióját üdvrivalgással fogadó szurkolótábor és az azt jóváhagyó sajtó 1989 novembere után rehabilitálta a gumibotot és a rendőri erőszakot. A Ján Carnogursky vezette Kereszténydemokrata Mozgalom szombati konferenciáján a felszólalók bocsánatot kértek az ártatlanul megvert magyar állampolgároktól. Egy dolgot azonban mindenképpen hozzá kell tenni az alábbi sajtókörképhez. Szlovákiában 1989 után két esetben vetettek be civilek ellen kommandósokat: 1991-ben Bősnél a tüntetők ellen, és 1992-ben a Fradi-szurkolók ellen. Az áldozatok többsége mindkét esetben magyar volt.

„A sportpályán aratott győzelmet beárnyékolja az, ami a lelátókon és az utcákon történt. A két szurkolótábor militáns csoportjai a késő esti órákig harcoltak egymás ellen, veszélyeztetve a sportszerető közönség testi épségét. (…) A módszer, ahogy a kommandósok beavatkoztak, s a lelátó egyik szektorából pusztaságot csináltak, talán hatásos volt, ám az embernek borsódzik tőle a háta. Hogyan lehetséges egyáltalán, hogy a két tábor szurkolói egy szektorba kerültek? Karol Dragon rendőrparancsnok egyenesen durva felelőtlenségről beszélt, amikor a stadionba olyan magyar szurkolókat is beengedtek, akik itteni polgárok által vásárolt jegyeket birtokoltak.”

(Pravda, szeptember 18.)

„A szlovák rendőrök akcióját a magyar szurkolók provokálták ki, jelentette ki az a magyar rendőrtiszt, aki a magyar rendőrség képviseletében hivatalosan is részt vett a mérkőzésen – adta hírül az MTI. A Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője, Suha György kijelentette, hogy a találkozón részt vett magyar rendőrök nem avatkoztak be az eseményekbe.”

(CSTK, szeptember 18.)

„A rendőrségi erők és a szurkolók összecsapását követően a CSTK riporterének a szemtanúk elmondták, hogy a beavatkozás rendkívül brutális volt, s a legnagyobb valószínűséggel több ember megsérült. Megtámadták a CSTK fotósát is, akit az álarcos kommandósok arra kényszerítettek, hogy adja át nekik az exponált filmet. (…) a szemtanúk a továbbiakban elmondták, hogy a rendőrök agyba-főbe verték az ott lévő békés szurkolókat is. (…) A pozsonyi rendőrfőkapitány szóvivője, Ján Pilát megállapította, hogy a felhasznált eszközök megfeleltek a kialakult helyzetnek.”

(Národná obroda, szeptember 18.)

„A szemtanúk kihallgatása és a videofelvétel megtekintése után a Magyar Rendőrség megváltoztatta véleményét, és most úgy véli, hogy nem lehet egyértelműen a magyar szurkolókat vádolni az összecsapás ki-provokálásával – jelentette ki tegnap Budapesten Suha György rendőrségi szóvivő. (…) Stanislav Ryban belügyi szóvivő szerint 15 magyar állampolgárt szállítottak be a pozsonyi kórházakba, de közülük senki sem állította, hogy sérülését rendőri akció okozta volna. A szóvivő bejelentette, hogy a mérkőzésen jelen volt 23 budapesti specialista is. Ryban szerint figyelmeztették szlovák kollégáikat azokra a szurkolókra, akiket Magyarországon már jól ismernek hasonló rendbontásokból. (…) A meccs napján a szlovák hírügynökségben jártam – nyilatkozta Vladimír Meciar kormányfő, majd így folytatta: az egyik riporternő nekem ott azt mondta, hogy Prágából azt az utasítást kapták, hogy csak a verekedéseket figyeljék, mivel csak az érdekli őket. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a rendőrség teljes mértékben a törvényes keretek közt mozgott.”

(Práca, szeptember 19.)

„Nincs ma Szlovákia számára érzékenyebb pont, mint a Magyarországgal való viszony. Ezért, amikor szerdán a mérkőzésre készülődtünk, tudatosítani kellett volna, hogy a vendég nem az Austria Wien vagy az FC Portó, hanem a magyar Ferencváros és szurkolói. Ha valaki a magas beosztású rendőrtisztek közül nem érti, hogy felelősséget visel rendőrei beavatkozásáért – nem az FC Portó, hanem a budapesti Ferencváros szurkolói ellen –, az nem lát tovább az orránál. Ilyen embernek nincs mit keresnie a helyén. (…) Ezzel azt akarom mondani, hogy a helyzetet politikailag teljesen alulértékeltük, amit az „ellenfél” azonnal kihasznált. (…) Rendkívül érdekes azonban az a sorok közt olvasható summázat, melyet a magyar propaganda sulykol az európai közvéleménybe – vagyis azt, hogy ilyen „brutálisan” éppen az önállósodó Szlovákia mutatkozik be Európának. Nagy kár, hogy nem tudatosítottuk, valakiknek minden – képletesen szólva – pofon jó valamire.”

(Národná obroda, szeptember 19.)

„Ha valaki úgy jön vendégségbe, hogy sértegeti a vendéglátót, hogy még a Felvidékkel is provokál, hogy fel van fegyverezve, hogy ki van festve, az provokátor, és előre készült az akcióra. Mit érdemel az ilyen individuum? Szerintem nagyon erélyesen móresre kell tanítani.”

(Národná obroda, szeptember 21.)

„18.20-kor verekedés tört ki a C szektorban a két tábor közt. Talán 20 perc múlva a helyi hangosbeszélőben a Magyar Köztársaság rendőrtisztje nyugalomra szólította fel a Ferencváros szurkolóit, és bejelentette, hogy amennyiben további rendbontásokra kerül sor, a szlovák rendőrség beavatkozik ellenük. A magyar szurkolók agresszivitásának növekedésével a rendőrök kénytelenek voltak elválasztani egymástól a két tábor szurkolóit. (…) A rendőrségi beavatkozás során egyetlen csonttörés sem esett. (…) A szlovák rendőrség hivatalos beavatkozása teljes mértékben összhangban volt az érvényes törvényekkel – áll a rendőr-főkapitányság hivatalos állásfoglalásában.”

(Národná obroda, szeptember 21.)

„Szerdán Pozsonyban dunaszerdahelyi rendszámú kocsimba szlovák suhancok be-üvöltöttek: »Na, k… magyar, kinek fogsz ma drukkolni?« Másnap ugyanazzal a kocsival Budapestre utaztam, és borostás fickók rikoltották felém: »K… tótok, mit csináltatok velünk Pozsonyban?« A hét végén Naszvadon, Komáromban és Dunaszerdahelyen járva döbbenten tapasztaltam, hogy mások is átéltek ilyen megalázó helyzeteket, és nem tudják kiheverni a szerdai sokkot. (…) Nem tudok olyan esetről, hogy Európában eddig bárhol labdarúgó-mérkőzésen bevetették volna a kommandósokat. Pozsonyban megtették. Kimondom nyíltan: szerintem azért, mert nem a renitens Fradi-szurkolókat iparkodtak féken tartani. A magyarokat akarták megregulázni. Ez a mostani hatalom ellenséget látott minden idegenben. (…) Legfőbb ideje véget vetni ezeknek a veszélyesen elharapódzó politikai és nacionalista csatározásoknak. (…) Ha politikusok, szakvezetők és szurkolók nem tanúsítanak önmérsékletet, akkor újra nagyot veszíthetünk. Szlovákok és magyarok egyaránt. Újabb szánalmas öngóljainkkal kizárjuk önmagunkat és egymást abból az európai civilizált közösségből, ahova igyekszünk, s ahova egymás ellenében sohasem jutunk el.”

(Új Szó, szeptember 21.)


































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon