Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

A belügyminiszter javaslata


Dr. Boross belügyminiszter a maga részéről már jelzett ilyesmit. Múlt heti parlamenti felszólalásában nemcsak a képviselőket tanácsolta el a meleg helyeken való személyes megjelenéstől, hanem felhívta a T. Ház figyelmét a rendőrségi törvénytervezet egyik már előzetesen is vitatott, a megelőző pártfogói felügyeletre vonatkozó passzusára. A belügyminiszter véleménye tökéletesen egybehangzik a rendőri vezetőkével. Közbiztonságot az állampolgárok ne is reméljenek, ha a rendőrség nem kapja vissza a defenzív Németh-kormány alatt elvesztett jogosítványait, elsősorban a rendőri felügyelet áldásos intézményét, amelynek segítségével oly sikeresen előzte meg a bűnözést és rendbontást. A refhez nem kellett más, mint hogy a helyi rendőri szervekben gyanú ébredjen: valaki hajlamos rendetlenkedni. Ez esetben saját határozatukkal szoros ellenőrzés alá vonhatták az illetőt, megtilthatták, hogy nyilvános helyre (pl. a kocsmába) betegye a lábát, előírhatták, hogy este 8 után nem léphet ki a lakásából, s hogy külön engedély nélkül elhagyja a települést. A megelőző pártfogást ugyan bíróságnak kell jóváhagynia, nem marad teljes egészében a rendőrség hatáskörében, s csak büntetett előéletűekkel szemben akarják alkalmazni, mégis igen kényelmesen kordában tartható általa minden falurossza, valamint az a személy, aki a rendőröknek, továbbá a rendőrökkel megfelelően jó viszonyt fenntartó polgártársaknak nem tetszik. (Egy vétséget könnyű beszerezni, hogy meglegyen a büntetett előélet. Pl. „ellenállás rendőri intézkedésnek” vagy „hatósági személy megsértése”. Némi türelemmel játszva elérhető.)

Nem kétséges, hogy a közvéleményben erőteljes támogatásra talál egy ilyenfajta jogintézmény. A magyar társadalomban vajmi kevés tapasztalat halmozódott fel a személyes szabadságról, a jogbiztonságról, s nagyon sokan úgy érzik, hogy a telefonlehallgatás, utcai igazoltatás, alkalmasint a rendszeres rendőri ellenőrzés csak azokat zavarja, akiknek vaj van a fejükön, akik nem is méltó emberek. Sőt, a durva rendőri erőszakot sem utasítják el, hiszen csak azokkal szemben érvényesítik, akik megérdemlik, s azok úgy sem értenek másképp, csak az erőszak nyelvén. (A belügyminiszter maga is az elrettentő rendőri fellépés bűncselekménytől visszatartó jótékony hatásáról nyilatkozott a Népszabadságnak, szeptember 21-én.)

Liberális megoldás


Mi nagyon nem kedveljük a személyiségi jogokat felfüggesztő törvényi megoldást. Nem csupán az emberi jogok elvont és finnyás tisztelete miatt, még kevésbé azért, mert bátorítani akarnánk a bűnözőket és az antiszociális magatartásformákat. (Bár politikai ellenfeleink sokszor vádoltak már ezzel.) Jól ismerjük viszont a kicsi és nagy hatalmi harcokban felhasználható visszaélések színes lehetőségeit, amelyek a hosszadalmas, akkurátus, többszörös kontrollt és szőrszálhasogató szabályozást nélkülöző represszív intézkedésekben rejlenek, legyen bár szó politikai ellenfélről, munkahelyi ellentétről vagy háborúskodó házastársakról. (Minderre volt példa a ref alkalmazásánál.) Ilyen jogosítványokat adni a centrálisán irányított, csak hierarchikus függésben lévő s a hierarchia által igen hatékonyan védett rendőrségnek, különösen egy még bizonytalan demokráciában roppant kockázatos.

A nyugalom és közbiztonság érdekében sokkal hatékonyabb lenne egy önkormányzati ellenőrzés alatt is álló rendőrség. A demokratikus politikai berendezkedés és a teljes mértékben központosított rendőrség együttese ugyanis eddig nem vált be a Magyar Köztársaságban. Kétegyházán – ha hinni lehet a legendának – a rendőrség fizikai és politikai távolsága erőteljesen hozzájárult a kollektív önbíráskodás morális elfogadásához.

Bizony könnyen lehet, hogy az önkormányzatra jobban odafigyelni kénytelen rendőrség egy kis pénzébe is belekerülne a települési közösség lakóinak (ez mindjárt korlátozná is a rendőri fellépésekkel kapcsolatos igényeket), és lehet, hogy sokkal represszívebb vagy éppen sokkal elnézőbb stílusban dolgozna, mint ami nekünk tetszik. De több esélyt adna arra, hogy a helyi közösségek alakítsák ki – számos konfliktus árán persze – azokat a szokásokat, amelyek összecsiszolják a feltétlen jogbiztonságot a közbiztonsággal, s élhetővé teszik a mindennapokat. Ha túl kemény vagy túl puha a rendőrség ennek vagy annak a lakossági csoportnak, az majd megszervezi akaratát a következő önkormányzati választásokra.

A lélek mérnökei


Nézve Kétegyházán az összeverődött emberek állandó öngerjesztését, nyilvánvaló lett, hogy mennyire hiányzik a kisebb közösségekből is az a társadalomszervező erő, azok a szereplők, akik segíteni tudnának fenntartani a közösségi önkontrollt. Szomorú volt figyelni, hogy a rutinos rendőrtisztekben van meg még leginkább az efféle jártasság és igény. Mintha a rendőrség lenne a legfőbb intézmény, amely egy közösséget irányíthat. Más kérdés, hogy mivel idegenek voltak itt, semmiféle bizalmat nem kaptak a helybeliektől, akik annyira már megszokták a demokráciát, hogy nem rettentek meg különösebben a tiszti rendfokozatoktól. A képviselő-testületet elsöpörték az indulatok. Friss, vékonyka legitimációjuk, kevés tapasztalatuk nem volt elég ahhoz, hogy úrrá legyenek egy ilyen helyzeten. Mellesleg a lakosságnak közel tíz százalékát kitevő cigányságnak nincs képviselete a helyi önkormányzatban, s noha nincsenek nagy illúzióim az önszerveződés igen kezdeti stádiumában bukdácsoló hazai cigányság helyi képviselőinek lehetőségeiről, mégis az a helyzet állt elő, hogy a cigány kisebbség és a „fehér többség” egyáltalán nem tudott intézményesen kommunikálni a feszült órákban, csak a faluban rajzó idegenek hoztak-vittek köztük némi információt.

Kétegyházán négy templom, négy vallásfelekezet működik, s helyben lakik mind a négynek a papja. A lelkipásztorok távol maradtak, nem kapcsolódtak be érzékelhető formában a konfliktus oldásába, mint ahogy arról sem tudok, hogy az önbíráskodó akció szervezésének idején annak megelőzésére tett-e valaki kísérletet.

Nem hinném, hogy Kétegyháza különösebben elütne az ország településeinek legtöbbjétől. Falvak százaiban élnek családok, akikkel nem tud a nagy többség békében élni, falvak százaiban kevés a rendőr, falvak százaiban nagy a feszültség, mert bizonytalan az emberek jelene és jövője.

S falvak százai nem tudnának más szervezőerőt mozgósítani, mint a legközelebbi karhatalmi alakulatot. Jó lenne, ha nem a rendőr lenne Magyarországon a lélek egyedüli mérnöke.

• Belföld