(Máriáss András)

Nyomtatóbarát változat

A Beszélő két legutóbbi számában közölte a Hertelendy Lászlóval folytatott beszélgetést. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a Beszélő a jövőben is ilyen nyitott legyen a legkülönbözőbb irányzatok, nézetek és elképzelések felé.

Két felháborodott levélíró szerint a szerkesztők rosszul tették, hogy közreadták ezt a beszélgetést. Szerintem a Beszélő szerkesztőit ezért csak dicsérni lehet.

Ugyan miért ne közölnék egy olyan személy emlékeit, aki annak idején valóban benne élt az úgynevezett közélet sűrűjében. Ugyan mennyivel megbízhatatlanabb Hertelendy László memóriája, mint annyi sok, újabban ugyancsak merész történészünk, újság-, regény-, színdarab- és tanulmányírónk emlékezete?

Ami pedig Hertelendy László tárgyát, a harmincas és negyvenes évek eseményeit illeti, a következőket kell eszünkben tartani: Bajcsy-Zsilinszky Endre – a legkevésbé sem érdekes, hogy mikor vette fel a Zsilinszky nevet – életvitele nagyjából-egészében megfelel a Hertelendy László által elmondottaknak, beleértve a Szálasit és másokat oly könnyen provokáló, párbajra kihívó „krakéler” természetét. Ha az elbeszélőnek kompromittáló szándéka lett volna, sötétebb képet is festhetett volna a kétségtelenül hősies, mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endréről. Meg kell jegyezni, meglehet, Bajcsy-Zsilinszky Endrének talán szerencséje volt, hogy a fasiszták, és nem az 1945 utáni rendszer vezetői, boszorkányperek rendezői juttatták őt bitóra. És az is valószínűnek látszik, hogy a mostani oly heves védelmezői az esetben nem álltak volna ki mellette.

Ugyan, hogy képzelhető el Rákosi, Farkas Mihály, Gerő és Bajcsy-Zsilinszky Endre együttműködése a negyvenes évek végén vagy az ötvenes évek első felében.

Raoul Wallenberg szerepével, sorsával és végzetével kapcsolatban lehet, hogy Hertelendy László túloz, színez, mégis, ami a lényeget illeti, Wallenberggel kapcsolatban nehéz lenne érdemben cáfolni Hertelendy László állításait. Különösnek tartom, hogy amíg a méltatlankodók a Beszélő szerkesztőit mintegy felelősségre vonják, feltűnő türelmet, elnézést és megértést tanúsítanak az utóbbi időben hangot váltók és a nyilvánosság elé törekvők iránt.

Tisztelt Szerkesztők!

Mind Bajcsy-Zsilinszky Endre, mind a Raoul Wallenberg életével kapcsolatban tudnunk kell, hogy a nagy fáknak az árnyékuk is nagy. Más kérdés az, hogy történelmi személyek, például Kossuth Lajos és más nagyjaink esetében mi az igazság, és mi az, ami pillanatnyilag „illendő”.

Amikor a Beszélő helyt adott Hertelendy László emlékeinek, személyes élményeinek, nem tett mást, mint a kezdettől vallott alapvető elveit követve, következetesen nyitott volt.

Ehhez csak gratulálni lehet, és ezt a Beszélőtől a jövőben is elvárom.

Üdvözlettel:

Máriáss András
vasmunkás

Budapest, 1988. április 20.

• Ellenvélemény