Skip to main content

A bűnös csempe

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ványi Balázs festőművész gmk-t alapított a nagy sikerű színes csempeképek gyártására.

A munkához telephely kellett, tehát bérelt egyet. A bérbeadó egy idő után mind magasabbra srófolta a bérleti díjat. Végül emiatt kenyértörésre került sor, és haraggal váltak el. A gazda azzal búcsúztatta volt bérlőjét, hogy „sógorom a kerületi NEB-elnök, el foglak törölni a föld színéről, sírva fogsz könyörögni, hogy visszafogadjalak”. Mindez 1987 februárjában történt, Kispesten.

1987 áprilisától megkezdődtek a vizsgálatok a gmk-nál. Vizsgált a kerületi tanács műszaki osztálya, a kerületi tanács Ipari és kereskedelmi osztálya, a tűzoltóság, a KÖJÁL, az Elektromos Művek, az APEH és persze a kerületi NEB. Szépen beosztva áprilistól ’88 májusáig összesen kb. 160 000 Ft bírságot kiszabva.

1988. július 5-én Szeőke Géza SZOT-alkalmazott (társadalmi ellenőr) és a BRFK Gazdasági Rendészete (Kovács Mihály alezredes. Bőnyi Ákos alezredes, Németh János százados, Berényi Imre hadnagy – azért van itt rendőr elég, ha kell – jelent meg Ványi Balázs és nevelt fia, Vas Péter gmk-képviselőknél, házkutatási paranccsal. Az ott lévő gmk-okiratokat lefoglalták, majd a két gyanúsítottal együtt a rendőrségre szállították.

Az eljárás üzérkedés alapos gyanúja miatt indult, de az előzetes letartóztatást elrendelő iraton már adócsalás volt feltüntetve az eljárás indokaként. Egyébként a bűnügy azon alapult, hogy állítólag a csempefestő gmk nagyobb mennyiségű csempét(!) vásárolt, és 42 000 db eladásáról nem rendelkezett bizonylattal.

Az előzetes letartóztatás indokaként azt jelölte meg dr. Szamosi Katalin ügyész, hogy a terheltek szabadlábon maradása esetén feltehető, hogy összebeszéléssel, vagy más módon igyekeznének meghiúsítani az eljárás sikerét.

Fogságuk megszűnt még a hónap végén, de kálváriájuk tovább folytatódott, úgy tűnt, a Ványi-csempe egyre nagyobb kolonc a rendőrség nyakán; a nyomozók egymásnak „passzolták” az ügyet. Végül vádemelési javaslattal adták át – 8 hónap múltán – a kerületi ügyészségnek. A XX–XXI. ker. ügyészség 1989. március 6-án kelt határozatával megszüntette az eljárást, és megállapította, hogy a Ványiék terhére rótt vétség NEM BŰNCSELEKMÉNY.

Ványiék ezt ugyan eddig is tudták, sőt már 1988. december 29-én kérték a Budapesti Katonai Ügyészséget, vizsgálja ki, hogyan és miért indult ellenük büntető eljárás és miért nem szüntették azt meg már a rendőrségi szakban. Érdemi választ a MAI NAPIG nem kaptak.

Megkérdezték a Fővárosi Tanács elnökét is, hogy Szeőke Géza milyen jogon, kinek a megbízásából tartott ellenőrzést a gmk-nál. A válasz szerint a tanácsi Kereskedelmi és Piacfelügyelőség fel van háborodva, hogy a nevével visszaélve, tudta és megbízása nélkül járt el a társadalmi ellenőr, egyben kezdeményezte is a SZOT budapesti titkáránál Szeőke Géza ellenőri igazolványának azonnali visszavonását. (Vajon megtörtént-e?)

Ványi Balázs ezt tudatta az illetékes kispesti ügyészséggel is, hozzátéve, hogy álláspontja szerint Szeőke jogosulatlan eljárása bűncselekmény. Az ügy a Fővárosi Főügyészséghez került, ahol 1989. augusztus 17-én kelt határozattal megtagadták a nyomozást Szeőke Géza és társai(!) elleni ügyben, megállapítva, hogy a csempefestő gmk-nál a SZBT Fővárosi Kerületi Felügyelőség tartott célvizsgálatot, majd öt sorral lejjebb azt álltja, hogy a BRFK GR dolgozói a SZOT társadalmi ellenőreinek bevonásával folytattak ellenőrzést. Ezek után nem meglepő, hogy a főügyészség szerint a társadalmi ellenőr és társai nem vétkesek a hamis vád bűncselekményében. Dr. Monszpart Gyula osztályvezető ügyész nagyvonalúan átsiklik azon a tényen, hogy Szeőke SZOT-alkalmazottnak nem volt jogosultsága semmiféle ellenőrzésre, és hivatalos személyt színlelve járt el, jegyzett be az ellenőrzési naplóba (igen súlyos vádakat).

Ennyi a történet. Egy embert meghurcoltak, megaláztak. Ártatlanul. És a bűnösök?

A tanulság talán az, hogy

– a jogsértést sokkal könnyebb elkövetni, mint azután reparálni,

– nem árt tudni, hogy a bérbeadónak hol, ki a rokona,

– a Hivatalnak mindig igaza van, akár letartóztat, akár felment (az állampolgárnak soha sincs),

– nincs semmi garancia arra, hogy bárkit meg ne hurcolhassanak mondvacsinált ürüggyel, gumiértelmezésű paragrafus alapján le ne tartóztathassanak, fogva ne tarthassanak,

– hosszú már ez az út a jogállamba, ez utóbbi messzebb van, mint Budapest Berlintől, Prágától.


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon