Skip to main content

A fővárosi vegyeskerék

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Naponta kétszázezer bejáró özönlik be a fővárosba és özönlik ki a fővárosból. Minden második gépkocsival özönlik, minden ötödik-hatodik a Volán, minden nyolcadik-kilencedik a BKV járataival. A MÁV-nak az özönlők ötöde jut. Juthatna sokkal több is, mert a MÁV-nak 240 km-es sínhálózata van a főváros közigazgatási határain belül, de mégsem jut, mert ellentétben Berlinnel, Londonnal, Párizzsal, Budapesten a vasút nem illeszkedik be a főváros tömegközlekedési rendszerébe. Akik például Vác irányából jönnek, a Rákospalota-Újpest állomáson kiszállnak, és fél órát bumliznak a villamossal, amíg elérik a Belvárost, holott a vonat 12 perc alatt bevinné őket a Nyugatiig, csak persze sokkal drágábban.

A főváros tömegközlekedésén igen sokat javítana, ha a BKV, a Volán és a MÁV közösen kialakított menetrenddel, egységes, zónánként (és nem közlekedési eszközökként) változó tarifával, a párhuzamos járatok kiiktatásával, a sugarasan bejövő vasútvonalakon tíz-húsz perces járatsűrűség biztosításával, sokkal kevesebb átszállással hordaná be az agglomeráció és a külső kerületek lakóit a városba.

Ennek érdekében jött létre Schamschula miniszter és Demszky főpolgármester aláírásával a Budapesti Közlekedési Szövetség 1993 végén. Ennek a szövetségnek a keretében szerveződne meg a BKV, a Volán és a MÁV közös fővárosi tömegközlekedési szolgáltató tevékenysége. A közös szolgáltatást az Expóra való tekintettel 1996. január elsején kellett volna beindítani. Az induláshoz szükséges beruházásokra az idén nem volt pénz. Jövőre talán lesz, talán nem. Az Expóra mindenesetre már nem kell tekintettel lenni. A város utazóközönségére még igen. Ez is egy szempont.

(Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy a jövő heti EBEÉ-csúcstalálkozó idején Budaörs felől 15 percenként jönnek vonatok a Délibe, a biztonsági okokból megbénított BKV-közlekedés pótlására.)








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon