nwa [Nagy W. András]

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Mi, itt Magyarországon, tulajdonképpen csak most kezdtünk nyíltan vitatkozni az atomenergia áldásos vagy átkos voltáról. Nyugaton ez már nagy múltra néz vissza. Hozott-e a nyugati vita valamilyen általános, itt is hasznosítható tanulságot?

Zsuzsa Hegedus: Ez a vita tényleg a Nyugaton indult meg, de most már nagyon erősen folyik a Szovjetunióban, és Magyarországon is megkezdődött. Közös vonás, hogy bizonyos értelemben mindenütt késve, nem a legjobb pillanatban indult meg a társadalmi vita. Mert amikor a nukleáris energiát bevezették, még Nyugaton sem folyt semmilyen vita róla. Sem a parlamentekben, sem a társadalomban. Ebben az időben az ipari társadalomnak úgyszólván axiómája volt, hogy a gazdaság fejlődése és ennek megfelelően az emberek jóléte az exponenciális energiafogyasztástól függ. Legfeljebb arról lehetett vitázni, hogy ezt a növekedést ne atomenergiával, hanem szénnel, gázzal vagy egyéb hordozóval érjük el.

Az elmúlt két évtizedben viszont annyira felerősödött az atomellenes érvelés ereje, hogy a vita tulajdonképpen el is dőlt az atomenergia rovására. A nyugati országokban sorra kifulladtak, leálltak az atomerőmű-programok. Most viszont, az üvegházhatás miatt, vagyis a felismerés miatt, hogy a szén és egyéb éghető anyagok súlyos és globális környezeti károsodást idéznek elő, új érvet kapott az atomenergia. Úgy látszik, az ipari társadalom hagyományos gondolkodási keretei között nem lehet egykönnyen megszabadulni tőle.

Beszélő: És nem hagyományos keretek között? Mi az alternatív érvelés lényege?

Zs. H.: Az, hogy a kiindulópontot kell megváltoztatni. Az atomellenes mozgalmaknak az az igazi győzelme, hogy sikerült egy hamis hipotézisből kiindult hamis problémát fejéről a talpára állítani. Bebizonyították, hogy a hamis kiindulópont azoknak a hatalmát legitimálja, akik az energiapolitikán keresztül a maguk fejlődési modelljét kényszerítik rá a társadalomra. A technokratikus racionalizmus érdemi megvitatás nélkül, úgy kényszeríti rá magát a társadalomra, mintha valami törvényszerű, elkerülhetetlen pályáról lenne szó.

Beszélő: Ez így túlságosan is visszavisz a kezdetekhez. Legtöbben úgy tartják, az ipari civilizációról majd a történelem dönt. Az energiafelhasználásról viszont nekünk kell döntenünk.

Zs. H.: De nem kényszerpályán! A technokrata szerint az egyetlen értelmes kérdés, hogy hogyan, milyen forrásból tudjuk biztosítani az exponenciális energianövekedést. Az alternatív mozgalmak viszont azt kérdezik, valóban igaz-e, hogy ahhoz, hogy az ország fejlődni tudjon, és az emberek jobban éljenek, a mai társadalomban, ami már nem ipari társadalom, több energiára van szükség. Másodszor, a mozgalmak azt állítják, nem arról kell vitázni, hogy hogyan biztosítsuk ezt az energiatöbbletet. Hanem arról, hogy milyen típusú fejlődést akarunk mi magunk, mire kell ez az energia? Mert ebből következik, hogy milyenfajta és mennyi energiára van szükségünk? Ha Magyarországon arra költik a nyugati hiteleket, hogy idetelepítsék a hitelezőnél már lefutott, hagyományos iparágakat, autógyárakat, hajógyárakat létesítsenek, akkor növekedni fog az energiaigény. Ha viszont a valóban modern, információigényes, kommunikációigényes, energiaszegény iparágakat tudják megtelepíteni, akkor nem kell az energianövekedéssel kínlódni. Ma egyre több olyan ágazat van, és nemcsak a szolgáltatásokban, hanem szorosan az iparhoz kapcsolódva is, ahol jóformán nem is használnak fel energiát. Azzal persze számolni kell, hogy a nyugati hitelezők azt akarják finanszírozni, amit ők már nem használnak, vagy nem tudnak eladni. Autógyárakat és atomerőműveket akarnak majd idehozni.

Beszélő: Ezt már meg is tették. Ebben a lapban, hol kimondva, hol meg nem, egy francia atomerőmű-ajánlatról is vitatkozunk. Hogyan látod a kérdést Te, a francia szociológus?

Zs. H.: Nem véletlen, hogy az egyetlen nyugati ország, ahol vissza tudták verni az antinukleáris mozgalmakat, Franciaország volt. Az atomenergia állami monopólium, és nemhogy a környezeti érvelés, de még a gazdasági érvelés sem tudott áttörni. Minden kritikát az államérdekre hivatkozva löktek félre. Mi volt az államérdek? Az egyik, hogy plutóniumot biztosítsanak a francia atombombához. Ezért fejlesztették nagyra a francia atomenergia-ipart. A másik, hogy Franciaország egy sor gazdasági területen hátrányban van Európában, különösen Németországgal szemben. Ezt akarták kompenzálni a hatalmas atomprogrammal. Ennél exportra is gondoltak, de kiderült, olyan iszonyú drágán termelnek az atomerőművek, hogy nem tudják eladni az elektromos áramot. Közben a világban elkezdték leállítani az atomerőműveket. Úgyhogy a franciák szorult helyzetükben például Pakisztánba szállítottak atomerőművet, ahol pedig a nyílt atomkonfliktust sem lehet kizárni Indiával. Ha Magyarország francia hitelt kap majd, azért kapja, hogy ebből a haldokló francia atomenergia-ipart finanszírozzák.

Beszélő: Az egyik hazai érv, hogy nekünk még ennyire sem telik. Miközben a szovjet és KGST-energiarendszerek az összeomlás szélén állnak. Vészhelyzet van tehát, ahonnan francia, kanadai vagy bármilyen pénzből, de menekülni kell.

Zs. H.: Lehet, hogy akkor nem a Szovjetuniótól függünk majd. Viszont még erősebben függünk egy vagy két olyan atomerőműtől, ahol a legkisebb biztonsági probléma esetében az egésszel le kell állni, és az egészet hosszasan át kell vizsgálni. Arra kell törekedni, hogy semmilyen energiától se függjünk, vagyis csökkentsük a fogyasztást, és a maradékot diverzifikált forrásokból elégítsük ki. Az atomerőmű pedig ennek épp az ellenkezőjét hozza. Mert koncentrációt, centralizációt eredményez. Hosszú évtizedekre kényszerpályára állítja a gazdaságot. És nagyban elősegíti, hogy a bukott pártbürokráciák után a szakértői bürokráciák hatalma erősödjön meg.

Beszélő: A csökkent, diverzifikált energiatermelést ugyanúgy szakbürokráciák irányítják, mint az atomipart.

Zs. H.: De ne ők határozzák meg a kiindulópontokat! Nyilvános társadalmi viták döntsék el, milyen fejlődési típust választunk magunknak. Úgy is felfoghatjuk, Magyarország megvitatta és eldöntötte, milyen típusú rendszerben kíván élni. Megtörtént a rendszerváltás. Most már azt kell eldönteni, milyen fejlődési típust választunk magunknak.

Beszélő: A magunk szerény vitaeszközeivel mi is ebben az ügyben buzgolódunk. Nem biztos, hogy az atomenergia hívei megnyerőnek találják majd a nézeteidet. Mi azonban köszönjük a beszélgetést.

• Környezet