Skip to main content

A hatalomról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Fortuna

Fortuna szekerén okosan ülj, szoktuk idézni, s csak a belénk táplált tekintélytisztelet gátolja meg a kérdést: mégis, mit kellene tennünk, hogy fennmaradjunk a bakon. Mostanában persze elég sokan kénytelenek végiggondolni a hatalomhoz való személyes viszonyukat. „Eddig mi intéztük saját sorsunkat, most várjuk, hogy döntsenek helyettünk” – nyilatkozza szokásos mélyenlátásával a Híradó egyik szőkesége. Hát igen, az ember egyik nap még lakóbizottsági elnök, s hipp-hopp, a másikra nem az. Bulgakov hőse, Boszoj nem is tudott mást tenni: sírva fakadt. Mennyivel hősiesebben viselkedett Stefka, a pünkösdi főszerkesztő, aki csak „elérzékenyült és könnyeivel küzdött”. Igaz, még eszébe jutott egy kikezdhetetlen érv: ezt nem tehetik velük, mert „itt családos emberek vannak”. Vajon mit szólt volna, ha két éve közlik vele: nem lehet főhíradós, hiszen családos embereket nem akarnak kitenni ilyen veszedelmeknek.

Mert hát Fortuna kereke valóban forog, s ezzel a helyesnek tűnő érvek is alaposan változnak. Nem érdektelen hát elolvasnunk a nagy reneszánsz költő „Orvosságok jó és balsors idejére” című elmélkedéseinek részletét. A lejtmenetben haladóknak már egy kicsit keserű medikamentum ez, de talán azoknak sem árt, akik éppen a másik oldalon üldögélnek.

Félreérti a helyzetet, aki a mocskos hatalom poétikus bírálatát akarja kiolvasni a szövegből. Jól ismert e képlet. A kereszténységgel megjelenő elképzelés a (világi) hatalom amoralitásától a kezdetek óta persze sokat változott. Részben a kereszténység maga is enyhítette a hatalommal szembeni megvetését, részben pedig furcsa mód szekularizálódott e nézet. Azzal arányban, ahogy növekednek a közvetett befolyásolás lehetőségei, egyre erősebben a hatalom látható, intézményesült, politikai formáira korlátozzák e tétel érvényét. Olyanok, akik úgymond örök és tiszta értékekkel foglalatoskodnak. A koszorús költő liter borocska bódulatában dönt állami intézmények sorsáról, de amúgy rettentően rühelli a hatalmat. Idézetünk szerzőjét valóban megkoszorúzták, de ő még tisztában volt a koszorú antik eredetű hatalmi szimbolikájával. No és őszintébb is. A hatalommal sem az a baja, hogy az amorális, hanem az, hogy nem teljesülhetnek a hozzá kapcsolódó várakozások. Semmilyen hatalom sem elég hatalmas, mondja, hogy úrrá lehessünk Fortunán.

S tegyük hozzá: az intézményes, látható politikai hatalomnak megvan az az előnye, hogy – látható. Áttekinthető s ellenőrizhető. A tévé- és rádióelnökök kinevezése körüli maszatolás különösen ezért szomorú. A kormányra kerültek meg akartak felelni a közvélemény-formálók hangzatos hatalomellenességének („nem erőből” stb.), de a demokratikus hatalomgyakorlás lehetőségében se bíznak. Vagy valami mást érthetnek demokrácián. Talán kicsit sokan vannak közöttük, akik nem először kapaszkodtak a küllőkbe Fortuna kerekének emelkedő oldalán.

A hatalomról


„Öröm: Nagy hatalmasság vagyok.

Ész: Tehát nagy az irigyeid száma is.

Öröm: Sok hatalmam van.

Ész: És sok a veszedelem is körülötted.

Öröm: Roppant nagy hatalmú vagyok.

Ész: Fáradalmaid véget nem érnek, gondjaid kibogozhatatlanok.

Öröm: Sokat megtehetek.

Ész: Amennyiben többet tehetsz mások ellenében, mások is többet tehetnek ellenedben.

Öröm: Ez a hatalom csúcsa.

Ész: Amennyivel nagyobb a hatalom, annál nagyobb fölötte Fortuna uralma: kicsiben enyhébben gyakorolja hatalmát, a kövéret választja tombolása anyagául. Nagy farakásban pusztítóbban dühöng a tűzvész. Nagy bőség nagy kaput nyit a veszedelem előtt. Ritkán látsz porig nyomorítva olyant, aki nem volt előtte nagyon szerencsés. Ismeretlenségben élő ember nem ismer veszteséget.

Öröm: Amit akarok, megtehetem.

Ész: Legyen rá gondod, hogy ne rosszat akarj, és tudd, ahol több a hatalom, több a tennivaló és kevesebb a szabadság.

Öröm: Roppant hatalmas vagyok.

Ész: Mit tudod, tartósan-e? Bántó még végigsorolni is azokat a hatalmasokat, akik rövid idő alatt hatalomvesztésre jutottak, királyokat, akik rövid idő múlva teljes szolgaságra jutottak. Tövises és sikamlós az emberi emelkedés lépcseje: ingatag a csúcs, s a lezuhanás iszonyatos. Nehéz a magas polcra föllépdelni, szorongató gond ott megállni, súlyos és váratlan onnan leszállni.

Öröm: Hatalmas vagyok: van katonám, kincsem.

Ész: A valódi és szilárd hatalomnak az erény az alapja. Ha az alapot kihúzod alóla, az építmény minél nagyobb, annál veszélyesebbé válik. Mit használ, ha kinccsel töltőd meg a házad, kapásokkal a földed, hajóhaddal a tengert, ha közben belső ellenségek győzködnek lelkeddel, és végül legyőznek? Azt akarod, hogy hatalmasnak nevezzenek? Belső ellenségeidet fékezd meg otthon, s űzd el határaidról: győzd le a haragot, győzd le a kapzsiságot, győzd le a kéjvágyat, győzd le önmagadat, híred és lelked ellenségét. Miféle hatalom az, amely másokon úrrá lesz ugyan, szenvedélyei azonban úrrá lesznek rajta?

Öröm: Szilárd az alapja az én hatalmamnak.

Ész: Hogyan? Hiszen maga az élet változik. Mit fújod föl magadat, ostoba barom? Hatalomról disputálsz, s közben lelkedben állandóan veszélyben forogsz, amit szónál sebesebben akár a természet valamely titkos ereje, akár egy kicsiny állat marása, akár egy legalja, legsilányabb ember már oly sokszor elragadott a hatalmasoktól?

Öröm: Hatalmam kiválóan megszilárdult.

Ész: S ugyan milyen alapon? Homokon? Hullámokon? Szélben? Vagy magán Fortuna kerekén, mint hinni szokás? Ugyan, barátom, hagyj fel az oktalanul magadra vállalt bizakodásoddal! Nincs itt szilárd hatalom; vagy hogy legalább megközelítően fejezzem ki azt, amit érzek: semmilyen hatalom se hatalmas.”

???





















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon