Skip to main content

Az államfő hatalma

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ha a szabad demokraták kezdeményezése nem állja útját, akkor a magyar szavazók az MSZMP és az MDF egyezségének megfelelően rövidesen köztársasági elnököt választanak. Az államfő számos belpolitikai jogköre mellett nemzetközi kapcsolatainkban is képviselni fogja a magyar államot, és ő lesz a fegyveres erők főparancsnoka. Az alkotmánymódosítás egyúttal lehetővé teszi, hogy a honvédség vezénylése a jövőben a honvédelmi miniszter kezéből a vezérkari főnökébe kerüljön.

Mondhatnók visszatérünk a magyar hagyományokhoz: a legfőbb hadúr az államfő lesz, az első katonai elöljáró pedig a honvéd vezérkar főnöke. A fegyveres erők irányítása – látszólag a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – a pártpolitikai csatározásokon kívül kerül. Látszólag bekövetkezik a Magyar Néphadsereg depolitizálása. Ténylegesen azonban más történik. A szabad választások után – megeshet – a mai ellenzéki pártok valamelyik képviselője lesz a civil honvédelmi miniszter. A vezérkar főnöke azonban minden bizonnyal mai kommunista lesz. A vezérkari beosztásokhoz szükséges képzettséget ugyanis mindmáig általában a Szovjetunióban lehetett megszerezni. A Moszkvában végzett leendő vezérkari főnökök párt- és szovjethűsége így a következő tíz évre biztosítva van.

A köztársasági elnöki posztot a kormányzó párt jelöltjére szabták. Az új – állítólag demokratikus – közjogi berendezkedés a külpolitika, illetőleg a katonapolitika jó részét kivonja a folyamatos parlamenti ellenőrzés alól: a kommunista (szocialista) köztársasági elnök, mint egykor a Legfőbb Hadúr, közvetlenül érintkezhet a kommunista (szocialista) vezérkari főnökkel. A Varsói Szerződés szervezete többé-kevésbé a régi módon működhet, katonai ügyekben a felelős magyar kormány hatóköre eleve korlátozott.

Az ellenzék gyengesége Magyarországon megengedi, hogy színleg megtartsák a játékszabályokat. Lengyelországgal ellentétben nálunk a kormányzó párt és az ellenzék nem nyíltan, tisztes szerződés alapján osztozik a hatalmi posztokon. Valóságos választási küzdelem nélkül puccsszerűen megrendezett választási kampány után, de távolról nézvést mégis népszavazáson választják meg az állampárt jelöltjét az új magyar köztársaság első elnökévé.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon