Az utolsó Ablakzsiráf

K–ZS folytatás

k

A könnyező tiszt oszlásra szólít fel, hagymatalálat érte a kordont. Félig a megafonba, félig az adóvevőbe mondja, kérem oszoljanak. Oszoljon maga, ordít a mellettem álló néni, papírcsákóján felirat: „én egy véletlen járókelő vagyok”. Többé nem oszlunk. Hátszelünk van, és a rendőrök szemébe süt a nap. Az idő a mi oldalunkon. Szembejön a magyar tévé, és felvesznek mint belgrádi diákot. A tüntetés nyolcvanadik napján a hangulat töretlen, külföldi tudósítónk jelenti a Duna–Tisza–Dráva–Száva-sokszögből. A belgrádi diákok kotonnal dobálták a bíróság épületét. Ebből a szótárból sok érdekes dolgot tudhatsz meg Belgráddal kapcsolatban. Az őserdőről az előző szám 54. oldalán olvashatsz.

Brazil zászló alatt vonul a kemény mag dob és dudaszó kíséretében. Mögöttük a körmenet, szentek és politikai vezetők képeivel. Szent Száva és Draskovics közt alig néhány lépés. Nyilatkozik az aktivista, akit visszahoztak a halálból. Továbbra is kész meghalni az ügyért. Nem lőhetsz kétszer ugyanabba a fejbe. Két rongybábu összeakadva a karneváli menetben, az egyik egy vörös majom, a másik Milosevics rabruhában. A kordon előtt három generáció táncol kéz a kézben első bálozók izgalmi fokán. A büntetés közvetlen lehetősége erotikussá teszi mozdulataikat. Kidobálós rock and rollra pörgő tinik és lágyan összesimuló valcerozó hetvenesek. Csak a másodperc töredékére távolodnak el a párok, nem engedik el egymást. Sötétedik, öngyújtóval világítanak, a lángok tükröződnek a rendőrök szemellenzőjén. A környező lakásokban fel-le kapcsolgatják a villanyt, vörösen ragyog a csillag az önkormányzat tornyán. Belgrád a fények városa.

Szerbiában komának lenni a vér utáni legfontosabb kötelék. A szokásjog szerint a komaságot életre-halálra kötik. Karadzsordzsét, a törökellenes felkelés vezérét a komája ölte meg. Milosevics Sztambovics komája, Vuk Draskovics Seselj vajdával komázott össze, aki ma Zimony polgármestere. Ha Seselj hatalomra kerül, a szeretteim emigrálnak. De hol lesz a komája? Jön Vuk, és elnevezi a szerb tévét Bastille-nak. TV-Bastille. A komája nyilatkozik, arra kér, maradjunk otthon, ne higgyünk az uszításnak. Megérteni a belgrádi komaságok szociometriáját, átlátni a Balkánon.

Jön Vuk, és szívbe markol, azt mondja, síró nénivel találkozott tüntetésre jövet. Megkérdezte tőle, miért sír. Miért sír anyóka, kérdezte Vuk Draskovics a nénit. A bába (anyó) azt felelte, azért sír, mert a szabadságról álmodott. Azt álmodtam, mondta anyó (bába), hogy nincsenek többé kordonok, szabadon járhatok-kelhetek, ahogy tetszik. Ezt mondta a bába, könnyek közt, és Vuk most megosztja velünk, körbehordozza a láthatatlan nénit, meglóbálja a tömeg felett.

kontramíting, Karadzsics, kettős személyiség, kóma, köd, kordon, karnevál, koton, kemény mag, konfettieső, kollektív mámor, körmenet, kínai sárkány alól kacsingató diáklányok

Milosevics karácsonyi beszéde után a tüntetők „Én is szeretlek” feliratú kartonpajzsokkal álltak a rohamosztag elé.[1] Belgrádnak van humora. A rendőrök elbeszélgetnek az öreg partizánokkal, viccelődnek a lányokkal, megmutatják a gázmaszkot. Aztán öt perc múlva szétkergetik őket. Rádión szólnak, ha ütni kell. A kordonok váratlanul felszívódnak, nem tudni, máshova mennek, vagy elfogyott a napidíj. A rendőrök megállítanak, aztán továbbengednek, két utcával arrébb újabb kordont állítanak, de ez is csak néhány óráig áll, végül elvonulnak a civilek egyujjas gesztikulálása mellett. Estefelé a Terazijén megint feláll a kordon. Belgrád fékezi önmagát, a kordonnak játéka van. Száz métereket csúszkál ide-oda. Kicsit engedik, kicsit nem, kicsit engedik, kicsit nem. 88 napos petting egyetlen halottal. De sehol egy túlélő. Belgrádot állandóan lerombolják, nincs benne semmi végleges vagy helyrehozhatatlan, a díszletek cserélődnek, a kellékek összetörnek, az előadások megismételhetetlenek. Mindenki néző és szereplő egyben. A színpad méreteiből adódóan a teljes előadást senki se láthatja, csak részleteket – egy készülő mű állandó főpróbája folyik –, egy forradalom, mely sohase jut el a drámai végkifejletig, állandó elfojtás, késleltetett ejakuláció, egy város az elélvezés határán, miközben lakói korra és nemre való tekintet nélkül önmaguk határán állnak, és hiába próbálnak különbséget tenni az eufória és a kimerültség közt. Belgrád az ország szíve, ahol a kordonok összeérnek. Diákok és rendőrök, Európa és Balkán, utca és színház, Duna és Száva, eklektika és modernizmus, a Monarchia néz farkasszemet a törökkel.

l

lábak, a rohamrendőrök lábai, a tüntetők lábai lábamon, a Sztálin-szobor lefűrészelt lábai, Münnich Ferenc lábai pirosra festve, lábbal tipor, lábadozik

Kevés a jó láb, a lábakat elnyüvik, bedarálják. Belgrádban a tér mindennap megtelik lábbal. Újév napján egymillió láb áll a Nemzeti előtt, helyetted lépnek, együtt emelkednek a fejek, mint egy hullámmedencében. Ez a tér maximális kihasználtsága, nem férne el több láb. A földön nem. Lábujj szőnyegen gördülök előre. Alattam is láb, felettem is láb, mégis járok, mintha tésztában gyalogolnék. Egy lábfejjel mindenki felett. Éjfél felé kiszakítom magam, áttöröm a felszínt, és koccintok a súlytalanság állapotában. Feldob a tömeg, mint lufi szállok a közeli erkélyre, megölelnek, boldog új évet! Felfelé török, mint pezsgőben a buborék. Belgrád 1997: Tanulj lebegni!

Behajtunk a belvárosba, és lerobbanunk a Forradalom útján. Éppen a Parlament előtt, beljebb már nincs hely, előttünk több kilométeres autósor, felhajtott motorháztetők. Utasok és sofőrök fejcsóválva járkálnak, égre emelt kézzel, lerobbant ez a dög ebben az embargós alkatrészhiányban. Szerelő helyett körbejár egy tábornoki egyenruhás férfi, nyakában sztetoszkóppal. Aggódó tekintettel a motor fölé hajol, ennek annyi, a szívvel van a baj. Otthagyjuk a kocsit, és végigmegyünk a soron, az egyik kisbusznak lejöttek a kerekei. Van olyan nap, hogy minden összejön. Egy teherautóból pont az Opera előtt fogyott ki a benzin. Néhány rendőr verekedni kezd, eltávolítanak egy velorexet a kereszteződésből, benne a hevesen gesztikuláló mozgássérülttel. Minden elromlik, elszakadnak az ékszíjak, nem fog a sebváltó, lötyög a kormány, a trolinak lejön az áramszedője.

A belgrádiak különböző nemzetek, multik és szubkultúrák zászlai alatt tüntetnek: brazil, kanadai, francia, olasz, Ferrari, Fiorentina, Senna, Bob Marley, Coca-Cola.

„A zászló lobog a szélben. Ezért hívjuk lobogónak is.

Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják
sej, az van arra írva: Éljen a szabadság!”

Liza, tüntetésre szakosodott kékharisnya. Ha meglát egy külföldit, azt hiszi, Nyugaton van, és keresztbe rakja a lábát. Olyan miniszoknyában jár a sajtóirodán, hogy nem engedik még fénymásolni sem. Lemegy tüncsizni öt percre, és három olasszal a nyakában jön vissza. Azt mondja, minden tüntető szép. Rászólnak, öltözzön fel, mert eltereli a figyelmet. Nagy szemekkel visszakérdez, miért, nem ő hozta az olaszokat is.

ly m

Hajnalban ébredek, nem szól madárdal. Felülök a karosszékben, figyelek, nem csipognak. Régi maoista trükk, a madarak nem bírták idegekkel. Elmenekültek az állandó fütyülés és dobolás elől. Belgrád néhány nap alatt modern város lett: információrobbanás, tömegjelenetek, közlekedési dugók, külföldi tudósítók, videokamerák. Mindent rögzítenek, kamerák veszik az utcát minden oldalról, a résztvevők tudják, hogy tévébe kerülhetnek, kialakult egy cirkuszi stílus, az előadó körbeforog, közvetlen reakciót vár a közönségtől.

Mogyoróval tüntetni. Áll az ember, és rág. Közben kénytelen a fejét használni. Gondolkodik. Azt gondolja, te nem csak tüntetsz, mogyorót is eszel, függetleníted magad az eseménytől. A mogyoró megakadályoz abban, hogy skandálj, tapsikolj, vagy valamit a kezedbe adjanak. Enni kell, fél kiló mogyi életben tart a hidegben. Beolajozza a belső szerveket. Profiknak a mogyoró, szivar és laposüveg és selyemsál. Reggel feltölti a zsebeit, korán indul, forgatja a szemeket, mintha rózsafüzéren. Menet közben a markában morzsolgatja, mormogja a mogyoró-mantrát. Hosszabb kortesbeszédek alatt, rendőrök sorfala előtt, közlekedési dugókban kitartóan rágni. Unalmasabb időszakokban a mogyoró kipiszkálása a fogak közül mint rekreációs tevékenység. A mogyoróhéj szerves hulladék, politikailag semleges, mogyoróval tüntetni világnézet. Mogyoróval ismerkedni. Kérsz egy kis mogyit? Már látott téged. Te vagy az a srác a mogyoróval. Identitás. Rágni a tüntetésen. Feltöri a lánynak, a tenyeréből eszik.

Rögtönzött színpad a Szerb Fejedelmek útján. Az egykori filmcsillag a múlt áldozatairól beszél szenvedéllyel. Antigonéra veszi a figurát, öszszesúgnak az emberek, milyen jó mellei voltak hajdanán, amikor még a filmekben játszott. Néma csendben hallgatjuk, kicsit összébb húzódunk, és nézzük sajogva az örök jugoszláv nyárban, mint lobognak büszkén, szabadon a szélben. A férfi arca elmosódott, lehetne bármelyikünk, gyengéden átöleli a csípőjét, montenegrói sört isznak a katari öbölben, Dubrovnikba hajtanak, és szeretkeznek a naplementében.

Újabb kordonba futunk, válogatott diáklányok állnak az élre, hogy eleven ütközőként tartóztassák fel a rendőröket. A válogatás szempontjai ennek megfelelően érzékelhetők. Nagyot domborítanak a külföldi stábok előtt. Kitüntetett pillanatai közé tartozik ez a belgrádi napoknak, a rendőrök is élvezik, a lányok is, körülöttünk piros-sárga-zöld közlekedési lámpák, villogó vakufényben összeakadó tekintetek.

Montenegro, szimpatikus nevű ország, vesztett csaták emléke dereng. A történelem Kelet-Európa ópiuma. Ettől megy fel az adrenalin. Montenegro Szerbia tengere. Ha elveszti, bezárul körülötte a Balkán. A diákirodán egy montenegrói srác: nem nacionalista, nem akar senkit se bántani, de ha meglátja a katari öblöt, elszorul a torka (Crna Gora). Az én generációm nem harcolt Erdélyért, sem a lengyel–magyar határért. Azt sem mondanám, hogy a Balatont, ha kell, fegyverrel védeném meg. Magyar vagyok, szakmai önérzet, ha a katari öblöt meglátom, elszorul a torkom. (Cérna volna, selyem volna…)

MDF-zászlót látok, aztán Lezsákot, integet, mintha lassított felvételen játszanák. Vagy nem CIF-fel mosna ablakot. Nosztalgiázik, egy pillanatra őt ünnepli az egységes tömeg. Vuk Draskovics oldalán a traverzen, picit még a haja is lobog, és a tulipános zászló, jobbra-balra lengeti egy megbízható ember, testőr vagy küldött. Lezsák félszeg farkasmosollyal, szintén irodalmár, de már nincs mitől félnie. Integet, karból és csuklóból egyforma lassan, a múltat végképp eltörölni. Nem jön ki a keze a teflonból. Pártja és népe nevében egy emberként üdvözli és támogatja, gesztusértékű ölelést hoz.

Hazafelé megállítanak, hallották, hogy beszédet mondtam Vukkal, én vagyok „a magyar” egy emberként, tehát kicsit Lezsák is. Innen nézve egy oldalon állunk, a magyarokén. A szerbek viszonozzák a gesztust, buliba hívnak. Miletáék az ajtóban várnak, nem kell magyarázkodnom, ők is hallották a beszédem Vukkal.

madarak, mogyoró, mellek, Montenegro, magyarázatok, minden nap, monarchia, milícia, magyar, messiás, mezítlábas

n

Kávéval kínál Babics, a magyar tanszék vezetője, ki akarja szedni belőlem Lajost. Gyakori-e a Zilahy? De ő nem mondaná, hogy ő az a Babics, pedig tudom, mert a Márton Laci megmondta. Lajos minden művét lefordították, ő a legismertebb magyar író a Balkánon. Komolyabb polcokon az összes Lajos, bőrkötésben. Gyakori név.

Szvjetiszláv Baszarát a legnagyobb szerb íróként mutatják be, a gyermekkorát meséli Lajossal, Budapestre vágyott, a két világháború közé, abba a miliőbe, A Halálos tavaszba, a Két fogolyba, a Valamit visz a vízbe.

Baszara royalista, leszokott az alkoholról, miután ikrei születtek, úgy néz ki, mint egy kamasz, akinek tervei vannak. Tervei egy királlyal.

A helyi naptár szerint a tüntetés 76. napját írjuk. Cserélik a számokat az eredményjelző plakátokon. Relatív időszámítás kezdődött. Belgrád a harmadik hónapban van, a gyereket mindenki sajátjának tudja, és megtartaná a kényszerítő körülmények ellenére. Lábai megduzzadtak, kissé émelyeg, könnyen elfárad, elalszik és gyönyörű.

Nándorfehérvár, Nagy-Szerbia, nosztalgia, Naszreddin Hodzsa

Néha, egy esős februári délután, egyedül állsz a tömegben. Néha túl nagy a távolság, néha magányos vagy százezer ember közt, fáradtan kullogsz hazafelé. Minden nap lent vagy – már a századik napja. Úgy fog véget érni, hogy észre sem veszik. Amikor már senkit se érdekel. Jeltelenül múlik el az első tüntetés nélküli nap.

ny

A szerb, a horvát és a bosnyák a háború óta három nyelv. Felosztották egymás közt, mint Boszniát. Mindenki ragaszkodik az anyanyelvéhez, a horvátok külön tolmácsot fizetnek. Elképzelhetetlen, hogy egy szerb horvátul beszéljen egy bosnyákkal. De milyen nyelven fog beszélni az a vegyes házasságban felnőtt gyerek, ahol mindkét szülő az anyanyelvét használja.[2]

A „Város kapija” étterem mellett lakom. A nyelv csudákra képes: sunka, puska, csunak…

Szerb ikonosztáz. Radovan, a happy. Szlobodan, a szabad. Mira, a béke.

o

Tavasz és tél küzdelme, évszázados hagyomány elevenedik fel a karnevál idejére. Belgrád ostromának színpadi műve egyben a korábbi ostromok történetének összegzése. A játéktér magába foglalja a teljes belgrádi arénát. A város két csapatra oszlik a farsangi versengésben. A védők feladata a régi értékek, a várúr jogkörének fenntartása, a támadók célja a lehető legnagyobb felfordulásban új szabályokat hozni, és bejuttatni embereit a várba. A tél jelmeze komor, szürke uniformis – a halál allegóriája. A támadók tarka, egyedi darabokba öltöznek, ők a tavasz, az új élet, a változás megszemélyesítői. A koreográfia nagymonológokra, ütközetekre és tömegek mozgatására épül. A statikus elem, a lesben álló halál, a sisakok mögé bújtatott koponyák sora. A tél katonái páncélt viselnek, archetípusok, mint a teknős és a krokodil. Páncélos őslények védik a tél hercegét. A táncoló báli csoport maszkkal vagy túlsminkelt természetellenes vigyorral hergeli a felfegyverzett őröket. A maszkok és sisakok párviadala a fesztivál idejére megbénítja a városi közlekedést, bevonva ezzel a járókelőket és a külföldi vendégeket a cselekménybe. Mindenki maga dönthet, melyik oldalra áll, de nem maradhat ki a versengésből. A sisakosok mozgása nehézkes, ugyanakkor lassúságában fenyegető, szabályos koreográfia. A maszkosok mozgása, rendezetlen, szeszélyes kavalkád. Ennek következménye, hogy a támadók megszámlálhatatlanok. Dinamikai szükségszerűség szerint a támadók többen vannak, ők azok, akik a változást akarják, lerombolni a régi falakat, zajt csapnak, sípolnak, dobolnak, trombitálnak, uffognak, rikongatnak, hogy ráijesszenek a statikus helyzetükből fakadóan kussoló védőkre.

Az o betű a magyar ábécé közepén található szabályos kör, melynek minden pontja egyenlő távolságra van a középponttól.

Egy büntetőjogi bíró a kordon elé áll, és olvasni kezdi a törvényt a rendőröknek, mennyit kaphatnak ezért, mert tudniuk kell, hogy ez jogellenes, tehát a BTK ilyen és ilyen cikkelye erre azt mondja, és felolvassa az illeszkedő paragrafusokat. Elfogulatlanul tanácsokat is ad, milyen védelemhez fordulhatnak, ha arra kerülne sor. A parancsnok int az embereinek, vigyék el az agitátort. Megindulnak felé, de a bíró, mint egy amerikai filmen, előkapja igazolványát, és felmutatja. A rendőrök megtorpannak, de a parancsnok rájuk szól, azonnal távolítsák el azt az embert. A rendőrök újra megindulnak, de abban a pillanatban hét-nyolc másik bíró ugrik elő szintén igazolványokkal, és ellentétes parancsokat kiabálnak a rendőröknek, többek között, hogy tartóztassák le a feljebbvalójuk. A megzavarodott rendőrök mozdulatlan állnak az igazolványok kordonja előtt, továbblépni nem mernek, tisztázatlanok a hatáskörök, káromkodva visszatérnek a többiekhez.

Ha mindenkinél lenne igazolvány.

Az Albánia-palota Belgrád origója. Itt áll a képzeletbeli 0 kilométerkő, innen indul a házak számozása, innen erednek a belgrádi sugárutak. Itt kezdődnek minden nap a tüntetések. Itt áll fel a rohamrendőrök kordonja, a főváros nullpontjában, több ezer rendőrből álló eleven nulla.

oké, ország, orgyilkos, olvad, olimpia, ostrom, osztály, oszmán, opponál, obstruál, oktrojál, nagy októberi, ólomkatonák

Osztrák–Magyar Monarchia. Jó nagy országban élni, jobb, mint sok kicsiben. Vonatból figyelni a változó tájat, több nyelven beszélni, vegyesházasodni, tengerparton nyaralni, kúrogatni az etnikumot, elnyomni magunkban másokat, lemenni a kocsmába, relatívnak lenni, meggyónni, megbocsátani, a szabadság ízével ébredni ajkadon.[3]

ó

Az utolsó történelemóra gimnáziumból, amit emlékeimben őrzök, az első világháborúról szólt. Porogi András érzékletesen ábrázolta a politika és a hadi események változó mozgásterét. Ebbe az egy órába[4] sűrűsödött Szarajevó, Masaryk, Fosch marsall, Bosznia és Besszarábia. A monarchia széthullása fizikai élmény volt mindannyiunk számára. Porogi megállta nevetés nélkül. Akkor valamit megértettem a történelemről.

A volt Tito sugárúton lépdelek, mögöttem menetelő rohamrendőrök sorfala, ha én megállok, ők nem fognak, nincs kimondva, mégis mindenki érti a szabályokat, erő–ellenerő, a kordon előtt torlódik a tömeg, ha többen leszünk, megfordulunk.

történelemóra, ólmosbot, ódium, ólomkatonák, óvintézkedések

ö

A hetvenes évek népszerű slágere volt a Kő Kövön együttes Titóról írt dala. A pop szövege szerint: „Ha van örökkévalóság, és van neve, akkor az Tito neve.”

ölni

hosszú ö

lásd rövid ö.

ő

Ő betűvel kezdődik az ősember és az őserdő szavunk. Őserdő: lásd Az utolsó Ablakzsiráf A–K, Beszélő, 1997. április, 54. oldal. Az ősember pedig nem volt mindig olyan, mint mi.[5]

p

Milorad Pavics irodalmi bűvészmutatványaival szórakoztat, tarokkregényéről beszél, étlap-drámájáról, és a kazár szótárról. Pipa a kézben, ősz bajusz, fölényes, de szeretetteljes mosoly. Szerb Sherlock Holmes. Fél éve még a háború és Milosevics híve, tegnap éjjel a diáktüntetésen szónokolt a kordon előtt. Dedikál egy könyvet, a szöveg érthető, de az írásából egyetlen betűt sem tudok azonosítani. Mire következtet ebből, kedves Watson?

partizán, párttag, pátriárka, politika, piknik, provokáció, két p-betűs park: Pionyírszkij park és Pina park

Háromezer rendőr az Albánia előtt. Pajzsot a yugoszlávszkie knyigi feliratra szegez. Belöknek egy srácot a kirakatba, betöri az üveget, belegabalyodik a Philips reklámszalagba: „Let’s make things better”

q

A magyar ábécé huszonkilencedik betűje a Q. Q betű egyetlen magyar szóban sincsen.

Gavrilo Princip a kurvák utcája. Lehet, hogy a kis Gavrilo is lejárt, mielőtt megszakította tanulmányait, és Szarajevóba ment. A szimpátia apró jelei, mint a közönségszavazat a Ki mit tud?-on, melyik szobrot nem szarják le a galambok. Talán a szabadsághősök vonzzák lányokat. Félbehagyott álmok. Kellene egy összmonarchikus urbanisztikai elemzés. A prostitúció és a Habsburg-ellenesség viszonya. Nem mindenkiből lesz Rákóczi tér.

r

Rigómező, rianás, rendszerváltás, reklám, rohanás, resti, rektor, rituálé, rohadt krumpli, rendkívüli állapot

Összekoccan két üveg, vigyorgó rohamrendőrök, elfelejtették, hogy sisakban nagyobb a fejük. Barátkozunk, de azért megkér, ne fotózzam ellenzéki lappal. Óva int, vigyázzak a köpcössel, aki a tenyerét csapkodja a gumibottal. Becsúsztatja a Demokráciát a tökvédőbe, felhajtja a sisakot, és rágyújtunk az enyémből. Az első napon felhívták a figyelmem, hogy a város nem biztonságos, tele van rendőrrel. A rohamosztagoknak külön kaszárnyát építettek – janicsár sátortábor. Álmatlanságban szenvedő belgrádiak rohamrendőröket számlálnak elalvás előtt.

Eltérő divatáramlatok a kifutón. A pajzs-bot-pisztoly triász az állandó viselethez tartozik, de a golyóálló mellény és a kiegészítő gázálarc már elit alakulathatását kelti. Látszólag semmitmondó, mégis fontos eltérések a különböző hosszúságú gumibotok, a rohamsisak plexivel vagy plexi nélkül, felcsapva, lehúzva, néhány esetben könnyedén homlokba csúsztatva. Rohamrendőrnél előnyös a szexis áll, mert teljes fegyverzetben csak ennyi látszik belőle. Egyéb kiegészítők lehetnek még a géppisztoly, a gránátvető puska, nagyon macsó, vagy az egyre elterjedtebb adóvevő. Az új, hosszabbított golyóálló mellény terepszínű otthonka benyomását kelti. Kötényszerű tökvédő része felhajtva mindenféle rendőrcuccok tárolását teszi lehetővé, lezser, alkalmi jelleget kölcsönöz viselőjének, vagy adott esetben muffként védi a didergő rendőrkezet. A gumibotjától és adóvevőjétől megkönnyebbült közeg a mellény felső, ujjatlan részébe csúsztatja hüvelykujját, hózentróger-jelleggel. A hetyke, gigerlis beállás a gazdaságilag felemelkedő karhatalom igényét jelzi a polgársághoz való felzárkózásra. A manökenné avanzsált közalkalmazott a divat diktálójaként a társadalom haladó rétegeihez tartozik. Már nem marcona őr, egy helyben is sétáló benyomását kelti.

Szerbül a „recs”: szó. Recseg a rádió. Milosevics felesége Mirjana Markovics. Van egy lányuk: Maria. Mariának van egy rádióállomása. Övék a Média. Recs, recs, recs.

s

Szerezni kell egy sípot! Az enyém bádogból van meggymaggal. Fújni kell a sípot! Szakadjon a dobhártyád. Először fájni fog, aztán megmozgat, kiszakít a passzív figyelemből. Hogy ne süketülj meg, hangosabban kell fújnod, mint a többiek. Az irritáció megfelelő mederben gyönyör forrásává válik. Ha ez nem sikerül, még mindig vehetsz egy füldugót. Személyes ritmusra van szükséged. Hangszálaid rezegtetésével állathangokat is előcsalhatsz. Sípok töltik ki a tüntetők közti teret, nem hagyva helyet a kételynek, ugyanakkor önkifejezésre alkalmas hangszer, mindenki a saját szája íze szerint fújja. A gazdasági csőd és a sorra leálló gyárak mellett be kell számolnunk a sípipar fellendüléséről. Fröccsöntött tömegcikkektől egyéni kidolgozású darabokig kedvére válogathat a tüntető. A síp mellé érdemes a gyereknek lufit venni, ami bójaként jelzi elakadását a tömegben. A gyerekre kötött lufi segítségével elkerülhetjük, hogy órákon át a földön húzzuk, segélykiáltását úgyse hallanánk meg.

Ne beszéljünk, csak sípoljunk, mondja egy barátom, addig nem derül ki, hogy mindenki másra gondol.

sárcipő, sisak, sajtószabadság, slepp, sajkacsa, slivovica, sárga forradalom, sárkány[6]

Megint havazik, késik a tavasz, a dékán szabadságon síel. Leváltásáért naponta harmincezren tüntetnek. A hatalom önbizalma. Elindul lefelé a hegyről, miközben harmincezren drukkolnak, hogy kicsússzon a kanyarban. Egy életet végigsíelni, kerülgetni a tüntetőket, forralt bort inni, két kordon közt nyílegyenest siklani hazáig. Olyan országban szeretnék élni, ahol a síoktatók tüntetnek.

Tüntetésen csókolózó párok, felajzza őket a tömeg, csukott szemmel smárolnak, menetirányban sodródva, nekiütődnek az oszlopoknak. Félszemmel felnéz, megvan-e még a város. Felém gördülnek, síp a számban, mogyoró a markomban, már nem tudom kikerülni, az utolsó pillanatban az oszlopnak vágódnak. A tömeg a pároktól újabb lendületet kap, van aki lesmárolja a smárolókat, making love not war in Serbia. Tüntetni csókálló rúzzsal, tüntetésen találkozni életed párjával, kelet-európai történet hollywoodi forgatókönyvvel.[7] Draskovics alatt fogtam a kezét, Dzsindzsics alatt vállára tettem a kezem, Veszna Pesics alatt gyengéden magamhoz vontam. Zájedno!

Belgrádi graffiti: Minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Minden sikertelen férfi előtt egy nő áll.

sz

A tüntetés előtti aprómunkák, unott rendőrök hallgatják az újságárus politikai elemzéseit. Tisztaságmániás rohamrendőr akkurátusan törölgeti sisakvédője üvegét. Elkéne a gondos női kéz. Rendőrt elcsábítani állandó téma a csajok közt. Hazavinni és bemutatni a szüleidnek. A fiúk kevésbé lelkesednek, az AIDS világnapján kotonnal dobálták a kordont szóviccből, ez szerbül jobban hangzik, ahogy a safe sex is lefordíthatatlan magyarra. A rendőröknél legalább van gumi.

Az éjjeli kordon alatt szépségversenyt hirdetnek mindkét oldalon. A kordonban állók automatikusan nevezve vannak. A Mr. Police díjat a női szavazatokkal egy bajszos rohamrendőr nyeri. Miss Student Protest egy rövid szőke. A kísérlet a két győztes összemelegítésére kudarcba fullad, a sztereotípiák kibékíthetetlenek.

A szabadság mindnyájunk ügye. A szabadság nem üres szó. Szabadon jár-kel, szabad, mint a madár, megrészegül a szabadságtól. A szabadság egy állapot. A szabadság egy érzés. A szabadság egy köszönés. A szabadság egy hegy. A szabadság egy újság. A szabadság szellemi szabadság, világszabadság, sajtószabadság. A szabadság egy autó, ja nem: az a győzelem. A szabadság egy rádió, a szabadság egy víkend, szabad vagy hétvégén? Fizetett szabadság, szabad szombat, kiveszi a szabadságát, kiszabadul a szabadba, menjünk Szabadiba, engedd szabadjára a gondolataidat! Szabad asszociáció, költői szabadság, fizetés nélküli szabadság. Szabadság oroszul, szabadság süketnémául, testi szabadság, szabadfogás, szabadláb, szabadalom, szabad a csók, szabadszáj, szabadúszó. A szabadság egy szabadrúgás, a szabadság szabadjegy, a szabadság szabadidő, a szabadság szabadnap, szabad kikötő, szabad királyi város. A szabadság szabadtér, szabadesés, szabad levegő. A szabadság hírnöke, a szabadság íze, a szabadság édes maradi. Jól áll neki a szabadság, szűkre szabott a szabadsága, a szabadság korlátai, nincs egy szabad perce. Szabad ez a hely? Rá szabad gyújtani? Ez már a Szabadság tér? Beleszagol a szabadságba, nem tud mit kezdeni a nagy szabadsággal, rámegy a szabadsága, meg akar szabadulni tőle, fiatalon eldobja, eladja, elcseréli, átruházza, megváltja, szabad elvonulást kap, szabadon bocsátja, sérti a szabadságát, megnyirbálják, csorba esik rajta, sárba tiporják, jól jönne egy kis szabadság, a szabadság szabadjelzés, a szabadság szabadságszobor, a szabadság szabadságvesztés. A szabadság nem sajátítható ki, a szabadság mindannyiunkat megillet, egy szabadság, két szabadság, népszabi, Szabadka, találkozunk a Felszabon. Elszabadul, rászabadul, felszabadítja a várost, a szolgáit, a kalóriáit. Mennyire szabad a szabadság? Meg szabad fogni? Rá szabad ülni? Meg szabad simogatni? Szabad belőle enni? Szabad egy pohárkával? A szabadság rá van írva a cimkére: tax free, fat free, duty free, sugar free, alcohol free, care free. Free your mind! A szabadság egy szabadságos levél, a szabadság egy igazolvány, a szabadság egy beutaló. A szabadság becézve: szabi, szabin vagyok, a Szabin nők elrablása, szabad a pálya, szabadon hagyja a testét, szabadon védekezik, megszabadul a ruháitól, elszabadulnak az indulatok, szabad folyást enged, börtönéből szabadult sas lelkem, jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet. A szabadság szabadágy, szabad vers, szabadegyetem, szabadkőműves páholy. A szabadság egy könnyű, száraz érzés, egész nap olyan szabadnak éreztem magam. A szabadság véres zászlói. Szabadon lóg, szabadon nő, szabadon válogat, szabadon enged. Mi a szabadság? Szabad a gazda? Szabad szappanozni? Szabad szex, szabad szerelem, szabadkezet kap, szabadságában áll, ráerőlteti a szabadságát, megfosztja a szabadságától, elszabadul a pokol, kiszabadítja magát az ölelésből, megszabadul édes terhétől, szabadon dönt. Személyes szabadság, szabad akarat. A szabadság szabad rablás, szabadságharc, szabadcsapat, szabad csak az, szabad egy táncra, szabad egy percre, szabad elrabolnom, szabadkozik, szabados, elveszti a szabadságát, visszakapja, nincs számára, szabadság, szerelem, szabadíts meg, Szlobodan Milosevics.

Szabadnak nevezni gyermeked. Annyi név közül, a kis Szabadság: szerelemgyerek. Szlobo, puha ujjacskáival, fogatlanul mosolyog egy fotón. A szabadság gyermekkora.

A nyolcvanhat éves angol tolmács, kinek balkona éveken át sorozatban nyerte a legszebb belgrádi erkély címet, Olga, a forradalom jelképe lett. Ablakánál megáll a tömeg: szupernagyi, szupernagyi, skandálják, Olga lengeti a zászlót, és csókot dob, és integet, ha elmegyünk alatta, Olga sír, és potyognak könnyei ránk, és beletörli szemét a trikolórba, és virágot szór a fejünkre. Olga, a legszebb erkély Belgrádban.

szótár, Szerbia, Szarajevó, szupernagyi, Szokol rádió, színház, szépségverseny, szerelmesek, szalonrendőr

Ki volt a legnagyobb szerb? Szokolovics Mehmed basa, nagyvezír, Szigetvár és Tripoli győzője. Balkáni sikertörténet, a boszniai Szokol városában született, tizennyolc évesen adóként befizetik Isztambulba, törökül tanul, felveszi az igaz hitet. Felfigyelnek szervezői képességeire. Miután befut, kihozattatja a családját. 1546-ban a földközi flotta parancsnoka. Valóra váltja Reagen álmát, beveszi Tripolit. A következő években a birodalom különböző pontjain bukkan fel, Lepantónál, a Donnál, Egernél, Jemenben, ő építette a Drinán a hidat. 1549-ben Rumélia beglerbégje, ott van a temesvári védők felkoncolásánál, Szigetvárnál nagyvezír, a halott Szulejmánt bábuként használja fel az ostrom folytatására. A túlerővel szemben Zrínyinek ki kell rohannia, és darabokra vágják. Több küldöttség érkezik Zrínyi testrészeinek kiadatásáért Szokolovicshoz, aki húzódozva bár, és ha csak részben is, de végül enged a magyar kérésnek.

t

Valahol tüntetnek, vernek egy embert, a vacsora alatt zümmög a híradó. A gyerek beleordít, nem hallani kik, hol, miért. Amatőr felvételen egy ember fejét rugdossák. Burma? Biafra? Belgrád? A hullámzó tömeg nekiütődik a pajzsoknak, aztán a bemondó kisimult vonásai, a kaliforniai partokon egy delfin partra vetette magát, lelkes természetvédők visszavonszolják a vízbe. A kettesen dokumentumfilm, valahol minden másodpercben megölnek egy embert. Vagy csak egy film a tévében.

A belgrádi tüntetés három hónapig ment folytatásban a CNN-en. Soha ilyen olcsón szappanoperát nem forgattak még. Árulás, erőszak, szerelem, országos remény egy város hétköznapjain keresztül. Kuncogó gyereklányok, tömegjelenetek, amatőr epizodisták nagy alakításai. Milosevicsék hibáztak, amikor levették a műsorról. Sokan kerültek kíváncsiságból az utcára, mert nem tudták a karosszékből nézni. Az új graffiti: gondolkodom, tehát kikapcsolom. Belgrádban mindenkinek egyenlő esélye van a képernyőre kerülni. Élőben megy a híradó, minden tüntető külön csatornán. A tüntetések zárónapján a vizuális művészetek tanszék diákjai húszméteres guriga vásznakat eresztettek a tetőről a dékáni hivatal ablakai elé, a vásznakra feketével felírták: to be continued. Folytatása következik.

Mikor már harmadszor löknek fel a rendőrök, elkezdek többes számban beszélni.

Többes számban beszélünk, mint a hetvenes években, de most tényleg együtt vagyunk. Együtt táncolunk, együtt futunk, együtt löknek fel, akár elvtársak is lehetnénk.[8]

A transzparens, mely alatt minden reggel elmentem, és később kitűző formájában is láttam, egy töredék töredéke a Talmudból: „Ha nem te, akkor ki? Ha nem most, akkor mikor?” Emlékeim szerint a töredék eleje így szól: „Mindanynyian, ha csak egyszer is, eljutunk azokhoz, akiknek szüksége van ránk.”

tüntetés, tojások, Belgrád töke, Tito, Tudjman, tévé, trafik, tér, történetek, tömeg, többes szám, telefon

Két háziasszony összenéz a tüntetésen, először látják egymást. Hasonlóan öltözködnek. Egyikük az ablakból integet, a másik a férjével vonul. Néhány nap múlva szembejönnek az utcán, ugyanaz a mosoly, ugyanaz a kalap, együtt olvassák az ellenzéki lapokat. Barátnők.

ty

A ty és a cs betű a szerb ábécében ugyanaz a jel. Petrovity vagy Petrovics fordítói kérdés, lásd tyuhaj és csuhaj (bosnyákul: Ihaj).

Mirjana Markovics, a diktátor felesége és jobbkeze naplójában azt írja, éjszakánként leginkább Shakespeare és Csehov regényeit olvassa. Ennek a nőnek nincsenek gyengéi, mondta egyszer egy ellensége.

„A tyúk madár. Háziállat. Nagyon rosszul repül.

Ejh mi a kő! tyúkanyó kend
a szobában lakik itt bent?”[9]

A tyúk tojja a tojást, a forradalom szimbólumát.

u

Ha az USA a népek kohója, akkor Kelet-Európa a népek roncstelepe, ott mindenből egy kicsi, itt semmiből sem elég. Ma este együtt ittunk egy horváttal meg egy bosnyákkal. Angolul beszélgettünk, a nyelvi nehézségek áthidalásaként ki-ki az anyanyelvén káromkodott. Nosztalgiáztunk egy elsüllyedt országról, ahol a csillagok vörösek voltak, a lányok rózsásak, a legények tüzesek, és a hegyi pásztorok gyorsabbak, mint a hegyi zergék. Ma este, itt, az egyesületlen államok fővárosában a párhuzamos kordonok a végtelenben találkoznak. A két legvidámabb barakk ivócimborái hazafelé kanyarognak a fekete hóbuckák közt. Láncos kutya ugat a sötét udvarban. Nincsen olyan messze, mondja barátom bölcsen, ahova ne lehetne előbb-utóbb odaérni.

utca, uccu, ugrálunk, Underground, ujjongó emberek, három ujj, unoka, usztasa, utcalány, urna, utód

Megtalálom a tömegben Márton Lacit, aki figyelmességből vásárolt két üveg unokát,[10] bevetjük magunk a tömegbe, és tüzes szerb népdalokra táncolunk kigombolt kabátban. A forradalom indulója egy bosnyák cigányrumba az Undergroundból. Mileta szerint minden ebben a pillanatban nyeri el értelmét. Belgrád most van. Az ablakok azért készültek, hogy ünnepeljék a tömeget, az utcákat azért építették, hogy tüntessenek rajtuk. Ha minden ezért volt, akkor Trianon is jó volt valamire. Gavrilo Princip arra, hogy meghúzza a ravaszt. Minden ki volt találva, a hideg napok, a partizánok, Tito. Mindennek megvolt a szerepe, '56-nak, a keleti blokknak, a gyermeklexikonnak, a Móra Ferenc Könyvkiadónak. Áll még az utolsó Ablakzsiráf, ahol szavakból összerakható egy ország, és arcokból összerakható egy város, ahol érdemes a vízágyúk elé állni, megveretni magad, röpiratokat szórni a szélbe, mozgolódni a föld alatt, szervezkedni, lebukni, felszabadulni. Mindennek meg kellett történnie, a szarajevói orvlövészetnek, a boszniai fejvadászatnak, a koncentrációs táboroknak, a tömegsíroknak, Daytonnak, Milosevicsnek, még Mira Markovicsnak is ebben a pillanatban van valami értelme. Ezért szenvedtünk hát.

Most pedig, kedves gyerekek, fogjuk meg egymás kezét, és nézzünk egymás szemébe. Vagy minden arc vagy egy sem, csak együtt juthatunk át a golyóálló üvegen.

ú

újév, újoncok, újságírók, úttörők, útvesztő, úgy átvertek

Mint utolsó Havannám a csillebérci diszkó előtt jugoszláv pajtásnőkre várva, úgy ragyog fel a kor, melyben tudatlanul bár és vakon, de utat törtünk egy szebb jövő felé az internacionalizmus jegyében, és a pajtásnők sorra jöttek lassúzni, az idegen táj megoldotta nyelvük, és az ablakon másztunk be éjjel a nyolcas barakkba. A vakációnak vége szakadt, hát leveleztünk a külfölddel, és bíztunk benne, hogy egy napon meghív a testvérraj, és kiderül, nagyot nőttek a pajtásnők, és szól majd az ABBA és a BONEY M. Akkor még az utazónak lehetett mire számítani, mert ott a térkép rózsaszín felén egységben állt a béketábor, egy pártba léphetett az ember, egyforma házakban lakott, egy farkastól nem félt, egyformán szolgálták ki a boltban, ugyanazzal az alumíniumkanállal mérték a levest, ugyanazt a levest, és valahol különbözőségében is hasonlított a hamburger, a kimondhatatlan zmrzlna, a bőrös virsli az Alexanderplatzon, a román whisky és az albán kagylókonzerv. Mindegyikben benne volt az a jellegzetes izé, ami nem a dolgok sajátja, valami ellenállhatatlanul második világbeli, ami, bárhogy rágtuk, egyetlen blokká állt össze a szájban, mígnem a szocializmus fátyolán át ízzé nemesült, és megszűntével értékhordozóvá vált.
Az úttörőmozgalom Jugoszláviában is népszerű volt. De azért voltak kis különbségek, például az űrhajósok szekciója, a szelenicek, akik az űrrel, űrhajókkal, űrkutatással, űrkutyákkal foglalkoztak. A szelenicek évenkénti vetélkedőn mérték össze az erejük. Egyszer egy montenegrói suli nyert a hegyekből, kaptak egy vadiúj Cesnát üzembiztos állapotban. Mivel nem volt repterük, önerőből tolták fel a nyereményt a hegyre, egy egész rajnyi tízéves úttörő görgeti a Cesnát a montenegrói sziklákon, kis sziszifuszok. Ott áll a gép azóta is, rendszeresen tisztogatják, a gyerekek már felnőttek, de a Cesna még nem repült, végül is, nem ilyen lovat akartak.

ü

Lefordították a színházi beszédem, benne van, hogy Milosevics meg fog bukni, de nem ez a fontos. Az urbánt tévedésből überre cserélték, ezzel sikerült elegánsan érthetetlenné tenni a szöveget. A sajtóvisszhangban a legnagyobb kormánylap naivnak és szentimentálisnak nevez, a legnagyobb ellenzéki lap megdicsér kiállásomért. Csak azt akartam mondani, vétek elszalasztani egy ilyen alkalmat, amikor a színház visszatér a rituáléhoz, és hogy a polisz nem csak rendőrt jelent. A sajtótájékoztatón egy újságíró megkérdezte, nem történt-e félreértés a nevekkel, a Zilahy stimmel, de hol a Lajos?

ünnepek, ürügy, ülésezik, ügynökök, ütnek, először kicsiket, aztán nagyobbakat, szolgál, véd, üt, vág, ütött-kopott vízágyú, ütemesen skandáljuk, ügyetlen, hírügynökség, Tanjug

ű

Cigiért indultam, de az orrom előtt lezárják a sétálóutcát. Párhuzamos kordonok egymásnak háttal, köztük pár lépés senki földje. A senki földjén egy trafik elérhetetlenül, mintha nagyítón nézném az üvegpajzson át. Egyszerre több dolog is történik, rám tör a nikotinéhség, és megkívánom a piaci értelemben vákuumba került trafikosnőt. Csak a feje látszik ki, annyira, hogy nő. De ettől annyira. Nem mozdul, mint aki attól fél, hogy felfedezik, miközben sokasodik körülötte az idegen anyag. A szemünk láttára születik a belgrádi rohamrendőrök eddigi legszínvonalasabb installációja. Önkényesen kivágnak egy szeletet a városból, amit nem használnak fel, csupán display-jelleggel, kiállítási tárggyá válik az ellenőrizhető terület, melyet megtisztítottak a tüntetéstől. Az üres tér mint akció hangsúlyos ellenpontja a tüntető tömegnek. A rohamrendőr nem része, csak határa ennek a képzeletbeli világnak, csak kijelöli az ideális teret, mely mostantól köztéri mivoltából felmentesül, molekulái másként rezegnek. A kordon art közepén elérhetetlen objektum, a trafik, lebeg a konzumer űrben, anélkül, hogy egyetlen gyufásdobozt eladna. Ebbe a kitöltésre váró űrbe vágyódik minden tüntető, sóváran nézi, mintha a tilalom gazdag rétté változtatta volna, rousseau-i kiskert az urbanisztikus miazmában. Benne cigaretta, szivar, színes filmek, slivovicák, képes újságok, csoki, rágó, cukorka. Ahogy a tüntető tömeg vásárlóigénye növekszik, úgy válik antikapitalista performance-szá a rendőri védelem alá került szimbolikus tér, benne a trafikosnővel, aki a kordonon túli élet eleven bizonyítéka. Az űrben egy magányos trafik kering. Váratlanul egy léggömb úszik a légtérbe, és leereszkedik a kordon art kreálta köztéri vákuumba, kihangsúlyozva az üres tér ürességét, és a tér lezárhatóságának problémáját. Az űrt űr tölti ki, hiszen a lufiban nincs semmi, mégis tele van. A lufi ugyanakkor információt hordoz, fekete tussal rá van írva: „Éljenek az elesett hősök! Zárjátok le a repteret! Kollégák, tartsatok ki, már majdnem találtam csajt!”

v

Hét harminckor kezdődik a híradó, kivonulunk Filip erkélyére síppal, lábossal és fakanállal felszerelve. Bilbó a tüntetés hivatalos kutyája lett. Verjük a zománcot, Bilbó két lábon állva ugat, hárman megvadulva szelleműző voodoo táncba kezdünk, szemben nyílik a terasz, kilép egy férfi fakanállal és lábossal, az Gyilasz fia, mondja Filip. vvooddooo! A szabad sajtóért vuduzunk, kiűzni a tévéből a szellemeket, az ördögöket a pokolból, a ciánkáliból a mérget, a villamosból a csengetést, a mackósajtból a brummogást, a felhőkből az esőt, a mellbimbókból az anyatejet, a tengerből a halált.

A török kori háborúknál feltűnt, hogy a várakat akkor említik, amikor lerombolják. A védőket általában kardélre hányják. Vár és védője abban a pillanatban jelenik meg, amikor elpusztítják. A vár védői a halálukat várják. Mindebből arra következtettem, a várakat azért építik, hogy később lerombolják. Ez a jelenség tisza formájában a strandon figyelhető meg. Homokvárak, kártyavárak, légvárak. Az általam épített várak egyike sem áll. A vár a rombolás építészete, nem véletlenül építik őket víz mellé. Nándorfehérvár két folyó találkozásánál egy dombon áll. A várban van egy tankmúzeum, de a kilencvenes évek elején tankokat a városi közlekedésben is meg lehetett figyelni. Akkor vetették be először a vízágyúkat is. Budapesthez legközelebb működő vízágyút Belgrádban lehet látni. Nulla fok alatt a víz megfagy és kikristályosodik. Ilyenkor sok szakállon figyelhetünk meg jeget.

város kapija, vértócsa, voodoo, vízágyú, visszalőni, vörös csillag, Vuk, vadászom, utamból kotródj!

Ez a szótár a belgrádi választásokról szól. A választás hiányáról. Választás akkor is van, ha nincs kit választani. A tüntetések slágere egy szóviccre épül: Nem bírok dalolni, mert ellopták a hangom. A hang és a szavazat ugyanaz a szó a szerbben. Magyarul az urnába dobjuk a szavazatokat

w

A rendőrkordon előtt Winston-óriásplakát – a szabadság íze – csábító fotótéma kordonnal a háttérben. De amikor már századszor látod a kordont, és századszor a plakátot, a reklám hírértéke eltűnik. Már csak egy idegesítő mondatocska szúr szemet a kép alján: A dohányzás káros az egészségre!

Whiskysüvegek járnak körbe, lejönnek a gengszterek tüntetni. Az embargó királyai szivarral kínálnak, kérdezgetnek, mint külföldi tudósító, milyennek találom a várost, great, mondom! Meghúzzuk a whiskyt, és hátunkban a kuncogó diáklányokkal füstkarikákat eregetünk a kordonon át.[11]

x

Az x-edik felszólaló neves szerző, korábban Milosevics, később Seselj, jelenleg Draskovics híve. Éberségre szólít. Az a híre, nagyon gyors, és könyörtelenül leszámol ellenségeivel. Úgy érzem magam, mint új fiú az ivóban. Gyors, gyors, de vajon Szókratésznél gyorsabb-e X úr?

xerox, x-láb, ikszedik eset, x úr, x = h, túl az ötödik ikszen

y

Yugoszlávia fantázianév. A Négyrészes konyhabútor. B Huszadik századi ország. C Faelemes építőjáték. Csak egy megoldás jó. Fantomnév. Mögötte táborok, tömegsírok, személyi kultusz. Tito halála után felmerült az ország újrakeresztelése a vezér nevéről, mások exhumálni akarták, hogy karóval szúrhassák át szívét. A hatvanas években elterjedt ideológiai áramlat a Jugoszlávot a szovjet eszme reformációjának tekinti, mely mint liberalizált változat elvezet majd a jóléti társadalomba. Ám a protestáns Jugoszlávia a harmadik világ vezető szerepére tört, Tito maga indítja el az ellenreformációt Kim Ir-Szennél tett látogatása után. Magával ragadta az örökkévalóság.

z

Zaj: Megyünk tüntetni síppal, dobbal, nádihegedűvel, kulcscsal, kólásdobozzal, aprópénzzel, füstölővel, csillárral, gyertyával, ikonnal, zászlóval, zseblámpával, wécéülőkével, pampersszel, esti újsággal, tojással, paradicsommal, okarínával, téglával, dudákkal, kürtökkel, gonggal, ezüsttálalóval, merítőkanállal, háromszöggel, hangvillával, elakadást jelző háromszöggel, lábossal, fakanállal, csörgővel.

Már egy hete a Lajosra gondolok. Naponta ötször megkérdik, nem vagyok-e valaki. De mintha egészen mást kérdeznének

záptojás, zuhé, zűrzavar, zárva, zavarják a rádiót, állunk a zajló Dunánál, befagyott csunak, ez az oldal a másik oldal, szemben a Monarchia utolsó bástyája, a zimonyi vár

zs

Tudjman a horvát tévéből, a szerb híradón mondja szerbhorvátul: külföldi összeesküvés áll a belgrádi tüntetések hátterében, és a Soros Alapítvány. A zs, a magyar ábécé 44. betűje.

P. S.: Évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredes visszagondolt arra a nyári délutánra, amikor az apja megmutatta neki a jeget.

Jegyzetek

[1] Lásd: Az utolsó Ablakzsiráf, K: kontramíting. Beszélő , 1997. április, 57.o.

[2] Ha a szájamba veszem az ennivalót, a nyelvemen érzem az ízét. Tudom, hogy édes, sós, savanyú vagy keserű. A nyelv érzékszerv. Beszéd közben mozgatom a nylevemet. ( Zsiri , 1971. 107.o.)

[3] Minden olyan országot, amely nem a hazánk, külföldinek nevezünk. ( Zsiri , 1971. 87.o.)

[4] Az iskolai órák csengetéstől csengetésig tartanak. Két óra között szünet van. ( Zsiri , 1971. 108.o.)

[5] Mi, emberek, nem voltunk mindig olyanok, mint most. Százezer évvel ezelőtt az ember még ősember volt. ( Zsiri , 1971. 113.o.)

[6] Ha nem tudnánk, hogy csak a mesében van, félnénk tőle. ( Zsiri , 1971. 112.o.)

[7] Aki kelet felé megy, annak a háta mögött van nyugat. ( Zsiri , 1971. 109.o.)

[8] A „mi” szóval kérdezünk. ( Zsiri , 1971. 101.o.)

[9] Zsiri , 1971. 147.o.

[10] Szerb grappa decis kiszerelésben. Minden trafikban kapható.

[11] Howard Hueys in blue suede shoes, talking to the majorettes, smoking Winstin cigarettes. (Észak-amerikai gyűjtés)