(Vörös Zsuzsanna)

Nyomtatóbarát változat

Elnéztem a választás éjszakáján az SZDSZ-székházból adott képsorokat, láttam az örömmámort, láttam az eufórikus hangulatot, és nem értettem semmit. 20% nem rossz eredmény, s várható volt, hogy többen szavaznak a madarasokra, mint négy éve, hiszen hasonló arányok adódtak számukra, de többen mentek el voksolni. Ez örömteli dolog.

Lenne, ha nem lenne mellette az a földindulásszerű szocialista eredmény. Mert ha ezt elemezzük, mindjárt érthetetlen az ujjongás.

Nézzük azt az esetet, hogy az MSZP minősített többséget szerez. Azt tesz az országban és az országgal, amit akar. Nem, nem a visszarendeződéstől félek, hiszen elvtársaik nagyobb és bőszebb kapitalisták, mint Palotás vagy Zwack. De kezükben a gazdasági hatalom mellé adódik a politikai hatalom, és bevették Nagy Sándorral a hatalomba az ellenőrzés jelentős részét is. Ez a tökéletes egypártrendszer, ráadásul legitimálva!

Nem lesz sokkal különb a helyzet akkor sem, ha 51 és 66% közötti mandátumot szereznek. Ekkor némi beleszólása lehet a többieknek – a kétharmados kérdésekbe. A többi változatlan.

Persze, elképzelhető, hogy a koalíció hangoztatása valódi szándékot takar. Ennek azért is nagy az esélye, mert bár az MSZP hangoztatja a nagy szakértelmet, valójában nagyon gyenge második vonala van. Utalhatok itt a politikus Pécsi Ildikó lehetséges győzelmére a szakértelem nélküli Pető Iván felett, de a kerületemben induló dr. Hoffmann Attila becsületességére is, akinek szórólapjáról csak a dr., a kandidátus, a nagyszerű gazdasági eredmények, a külföldi cégtulajdon és a találmányok nem igazak – ahogyan azt a kerület újságírónője és egyik önkormányzati képviselője felderítette.

Hasonlóképpen koalícióra kell törekedniük akkor a szocialistáknak, ha nem érnek el 51%-ot. Mivel a többi bekerült párt nem túl nagy létszámmal fogja magát képviseltetni a parlamentben, valamint eléggé elhatárolták magukat a győztesektől, szinte csak a szabad demokraták képzelhetők el erre a célra.

A lehetséges koalíció így is súlyos kérdőjeleket vet fel. Attól nem féltem a liberálisokat, hogy hajlandóak a díszpinty szerepét eljátszani. De mi van akkor, ha ténylegesen partnerei lesznek az MSZP-nek?

1. Elvesztik tagságuk és szavazóik jelentős részét. Az SZDSZ a 80-as évek végén a radikális ellenzéki emberek pártja volt. Az emberek egy ilyen pártba léptek be. A választások után jelentős létszámcsökkenés jelezte, hogy mégsem annyira radikális a párt. A belső harcok utáni megtisztulás után egy egységesebb szervezet alakult ki, az intelligens másképp gondolkodók háttérbe vonultak – önként, némi segédlettel.

Ha most ez a tagság és szavazóbázis olyan politikával találkozik, amely a radikalizmusa után még a becsületességétől is búcsúzni kényszeríti a szövetséget, lassan nem marad más, mint a konjunktúralovagok hada. Rájuk pedig csak a hatalomban levők számíthatnak. Egy ilyen párt mindörökre eltűnik a süllyesztőben.

2. Liberális pártnak liberális párt lesz az ellenzéke. Furcsa helyzet áll elő, ha a Fidesz ellenzéke lesz az SZDSZ-nek. Igaz, sokszor volt már haragszom rád a két társaság között, de azért nehezen tudom elképzelni azt a szavazást, amikor a kormányzó SZDSZ kemény restrikciós politikája ellen kell szavazni Orbánéknak, mert a szavazóik ezt várják.

3. A jelenlegi felfokozott várakozó hangulatban bukni fog a kormány. Az emberek várják a 3,60-as kenyeret, a mindenkinek munkát biztosító intézkedéseket, minden családnak a Trabantot, 50 négyzetméteres panelt. Mondhat Békesi bármit, írhat Horn, amit akar, ez a helyzet. Ennek rossz, vége lesz. Ebben az SZDSZ-nek nem kellene részt venni. Nem kell az MSZP-nek felróni a múltját. Higgyük el, hogy megszabadultak a kriptokommunistáktól, a Hámori Csabáktól, csupa becsületes szocialisták. Mégsem kell velük együtt dalolva belemenni ebbe a tömeghisztériába. Ők a szakértők, hagyni kell őket kibontakozni.

4. Legyen erős ellenzék! Mi lesz a kontrollal, ha nem lesz ellenzék? Hol a demokrácia biztosítéka, ha nem lesz, nem lehet ellenvélemény?

5. Kire szavaznak a szavazók? Kire szavaznak a csalódott emberek, ha a népi-nemzeti-konzervatívok után buknak a szocialisták és velük együtt a liberálisok? Maradnak a szélsőségek, a MIÉP, a Munkáspárt vagy az MSZMP.

Valószínűleg nagyon nehéz a hatalom kapujában nemet mondani, de lássuk be, megint vesztettünk. Ne akarjuk az időt sürgetni, éretlenül, érdemtelenül beülni oda, ahová nem ültetett senki minket. A dörgölőzéssel csak a bőrbajt kapja meg az ember. S még megmagyarázni sem tudja, hogy nem ő volt a bacilusgazda.

Vörös Zsuzsanna
majdnem szociológus mérnök-tanár

• Visszabeszélő