Gyurovszky S. László

Nyomtatóbarát változat

Úgy tűnik, hogy valami Szlovákiában is megmozdult. Parlamenti képviselők látogatták meg az építkezést, a pártok egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat adtak ki az ügyben, az eddig egyöntetű szlovák sajtóban megjelentek az erőművet bíráló írások, s a hírek szerint az építkezéssel foglalkozni kíván a parlament is.

Rendőrlátta építkezés

Szlovákiában rendkívül erős érdekcsoportok szorgalmazzák a vízlépcső mielőbbi befejezését és az energiatermelés beindítását. Közéjük tartozik a Hydrostav elnevezésű építőipari óriásvállalat, melynek igazgatója a szlovák parlament első alelnöke, s a kormányfő testvérbátyja, Ivan Carnogursky. Komoly befolyással bír a Hydroconsult tervezővállalat, mely megalakulásától kezdve a vízi erőmű terveinek folyamatos szállítója, s ők dolgozták ki legutóbb a hírhedt C változatot is. Nem elhanyagolható befolyással bír az energetikai és az építőipari lobby, mely csakúgy kereszténydemokrata kezekben van, mint az erdő- és vízgazdálkodási, valamint a környezetvédelmi tárca. Valamennyiüknek közvetlen érdeke, hogy a bősi vízi erőmű késedelem nélkül üzemképessé váljon. Ennek érdekében nem riadtak vissza a tüntetők elleni rendőri beavatkozástól sem – egyébként meg kell jegyezni, hogy a belügyminiszter, aki közvetlenül adott parancsot az akcióra, szintén kereszténydemokrata. Úgy tűnik tehát, hogy valamennyi érdekcsoport a kormányzó Kereszténydemokrata Mozgalomban találta meg számításait, és ez az egyetlen párt, mely fenntartás nélkül és radikálisan az eredeti tervek szerinti befejezés mellett foglal állást. Ennek érdekében nem riadnak vissza a tények és a vizsgálatok manipulálásától sem, mint azt legutóbb bizonyította Ladoslav Pitner belügyminiszter parlamenti beszéde. A tárca vezetője képviselők előtt kijelentette, hogy a tiltakozó akciót a csehszlovákiai magyarok szervezik, és felszólította őket, hogy hagyjanak fel az ilyen tüntetésekkel.

Eközben az építkezés rendőri védelem alatt gőzerővel folyik tovább. A tervezők szerint ugyanis el kell árasztani a felvízcsatornát, hogy a felbukkanó növényzet ne károsítsa tovább a vízmentesre tervezett mesterséges meder szigetelését. Úgy tűnik tehát, hogy vízzel kell megfojtani a sarjadó bokrokat és fákat, hogy ne károsítsák tovább a betonmunstrumot. Valószínűnek látszik, hogy a szlovák kormány kereszténydemokrata része és az egész „bősi lobby” az időre játszik, s úgy véli, hogy az ellenzőket kész tények elé kell állítani. Érthető tehát, hogy elleneznek mindennemű nyilvánosságot, minden ellenvéleményt, és igyekeznek az ügyet nemzeti jelentőségű hazafias esetnek beállítani. Ebben támogatják őket az ellenzéki mozgalmak is. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) egyelőre nem foglalt határozottan állást, és úgy tűnik, hogy nem mernek igazán szembefordulni a kereszténydemokrata nyomással. Ezt egyelőre nyíltan csak a szlovákiai magyar kisebbségi mozgalmak tették meg. Ennek jelentősége pedig nagyobb, mint az számarányukból az első pillantásra kitűnne.

Nyilvánosság elé a döntést!

A három szlovákiai magyar kisebbségi mozgalom kivétel nélkül az építkezés leállítása mellett foglal állást, ám lehetőségeiknél és kormányzati helyzetüknél fogva különbözőképpen reagáltak a kettős bősi gátfoglalásra. Az Együttélés politikai mozgalom parlamenti képviselői egy héttel a környezetvédők első akciója után testületileg kivonultak az építkezés területére, és teljes támogatásukról biztosították a tüntetőket. Ezt megelőzően Duray Miklós nyílt levelet intézett a blokád résztvevőihez, melyben a szlovák kormányt „népellenes bűntett elkövetésével” vádolja. Az Együttélés képviselői akkor úgy ítélték, hogy kihasználva mentelmi jogukat, testükkel védik meg a tüntetőket a tervezett rendőri beavatkozástól. Más utat választott a kormányban részt vevő Független Magyar Kezdeményezés. A heti rendszerességgel megtartott koalíciós tárgyalásokon sikerült elérniük, hogy a belügyminiszter elhalássza a másnapra ígért rendőri akciót, és további tárgyalásokat folytassanak a gátfoglalókkal. Amikor ezek a tárgyalások sikertelenül végződtek, az FMK támogatásáról biztosította a környezetvédőket, s azt javasolta, hogy a vízi erőműről való döntést vegyék ki a szlovák és a szövetségi kormány kezéből, és vigyék a parlament elé. A Független Magyar Kezdeményezés szerint az 1977-es csehszlovák–magyar szerződést a szövetségi parlament ratifikálta, következésképpen az ettől való lényeges eltéréseket szintén meg kell tárgyalnia. Az FMK pedig úgy véli, hogy a magyarországi fél álláspontjának megváltozása és a tervezett C változat megvalósítása olyan komoly változások, melyek mindenképpen parlamenti vitát igényelnek. Eközben az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, valamint az FMK képviselői naponta ellátogattak az építkezésre, hogy saját szemükkel győződjenek meg a dolgok állásáról.

Tagadhatatlan, hogy a kormánykoalíció szempontjából rendkívül kényes helyzet állt elő. Ismeretes ugyanis, hogy Szlovákiában jelenleg kisebbségi kormány van, s parlamenti többséget csak az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom csendes támogatásával sikerül elérnie. Amennyiben azonban a kereszténydemokrata vezetésű kabinet nem veszi figyelembe a magyar mozgalmak érdekeit, és kompromisszumok nélkül folytatja az építkezést, könnyen előfordulhat, hogy elveszti törékeny többségét. Ez arra intheti a Carnogursky fivéreket, hogy megpróbáljanak valamiféle köztes megoldást találni úgy, hogy ne veszítsék el a magyar képviselők szavazatait. Elképzelhető azonban egy másfajta megoldás is, és ez jelenti a magyar mozgalmak mozgásterének a határait. Arról van szó, hogy a Kereszténydemokrata Mozgatom nemzeti szárnya felismerve a három magyar mozgalom helyzetéből adódó veszélyeket, ismét megpróbálkozik kiegyezni a Meciar vezette ellenzéki A Demokratikus Szlovákiáért csoportosulással, esetleg a nacionalista Szlovák Nemzeti Párttal, hogy a magyarok nélkül is meglegyen a parlamenti többség, mégse kelljen kompromisszumot kötni Bős-ügyben. Erre a megoldásra azonban csak akkor van mód, ha beleegyezik a VPN, nélküle ugyanis nincs meg az a parlamenti többség sem.

A helyzet tehát rendkívül bonyolult, és ma lehetetlen előre megjósolni, miként végződnek a vízi erőmű sorsáról folytatott pártközi egyeztető tárgyalások, s milyen sorsra jutnak a már ismertetett javaslatok. Nem kizárt, hogy az eset ismét kormányválságba torkollik, s annak is van némi esélye, hogy Szlovákia kormányozhatatlanná válik, mivel egyik mozgalomnak sem sikerül biztosítania a parlamenti többséget. Ezeket a kérdéseket azonban csak a parlamenti szünet után, őszre lehet megválaszolni.

• Környezet