PHRALIPE

Nyomtatóbarát változat

Az elmúlt évtizedek cigánypolitikája antidemokratikus, antiszociális és diszkriminatív volt. A cigányságot nem tekintették egyenrangú kisebbségnek, a kollektív jogoknak még azokat a morzsáit is megtagadták tőle, amelyek a többi etnikai kisebbséget megillették. A nem magyar anyanyelvű cigányok számára a társadalom egyetlen alapintézményében sem biztosították az anyanyelv használatának lehetőségét.

A cigányság semmilyen tekintetben nem kapta meg azt a segítséget, amely e nép emancipációjához, társadalmi integrációjához szükséges lett volna. Nem kapott megfelelő segítséget a cigány fiatalok iskoláztatásához, a lakáskörülmények javításához, a cigányság életkörülményeinek és egészségügyi viszonyainak alapvető megváltoztatásához. Egyértelműen kimutatható, hogy a cigányság nem nyertese, hanem vesztese volt az állami újraelosztásnak.

A bűnüldöző szervek diszkriminatív módon kezelik a cigányságot. Ennek a diszkriminációnak az eszközei a „cigány bűnmegelőzési tanácsok”. A rendőrség a személyiségi jogok megsértésével gyűjtött ellenőrizhetetlen adatokkal táptálja a társadalomban a cigányellenes indulatokat.

A cigányságot, a többi kisebbséghez hasonlóan, nem védik szankciókat is kilátásba helyező jogi garanciák a mindennapi életben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésekkel szemben.

A hivatalos cigánypolitika apológiája, ennek részeként a túltámogatási mítosz elterjesztése, a cigány kisebbség egyenjogúságának nyílt megtagadása és az állami életmód-diktatúra döntő szerepet játszott a cigányellenesség megerősödésében.

I. Minden etnikai és nyelvi kisebbség egyenrangú. Minden kisebbséget egyenlőképpen megilletnek az ENSZ dokumentumaiban rögzített kollektív jogok. Egy kisebbség egészének a képviseletében csak olyan testület léphet fel, amelyet szabadon választottak azok az állampolgárok, akik magukat az adott kisebbséghez tartozónak vallják. Minden kisebbségi egyesület szabadon működhet az alkotmány keretein belül, de egyetlen egyesület vagy egyesületi szövetség sem sajátíthatja ki magának egy kisebbség képviseletét.

II. Biztosítani kell mindenki, így a cigány és a beás (román) anyanyelvű állampolgárok számára is az anyanyelv fejlesztésének és használatának a lehetőségét az iskolában, a közigazgatásban, a bíróságon, a templomban, a tömegkommunikáció nemzeti intézményeiben és a könyvkiadásban. Ennek a feltételeit az iskolán kezdve, fokozatosan, de belátható időn belül meg kell teremteni.

Az állam támogassa a cigányság kulturális és művészeti életének fejlesztését: segítse elő a cigány színház létrehozását, cigány lapok, folyóiratok, könyvek kiadását.

A nemzeti rádió- és televízióprogramok biztosítsanak megfelelő műsoridőt és műsorkészítési lehetőségeket a cigány kisebbség számára az általa beszélt nyelveken.

III. A cigányság nagy többsége a társadalom legszegényebb rétegébe tartozik. A pozitív diszkrimináció elvének következetes alkalmazásával biztosítani kell a cigányság emancipációjának, társadalmi integrációjának feltételeit.

Égetően szükséges a cigány közösségek és a cigány családok önrendelkezési jogát messzemenően tiszteletben tartó iskoláztatási és képzési programok kidolgozása:

– iskolák, iskolai programok, amelyek tanrendszerükben, tanítási rendjükben és nyelvükben igazodni tudnak a cigányság különböző rétegeiből érkező gyerekek sajátosságaihoz és igényeihez;

– rugalmas felnőttoktatási és szakképzési programok, amelyek az érdekeltek élethelyzetéhez, időbeosztásához és tanulási kapacitásához igazodnak, és minél több általános iskolai végzettséggel, illetve szakképzettséggel nem rendelkező embert juttatnak a munkaerőpiacon jól értékesíthető, a munkanélküliségtől megvédő képzettséghez;

– támogatni kell a közép- és felsőfokon tanuló cigány fiatalokat; (ösztöndíjak, cigány népi kollégiumok; cigány nyelvű és cigány szakos tanítók és tanárok képzése; ciganológiai tanszékek felállítása, a cigányság társadalmi helyzetével, néprajzával és történelmével foglakozó kutatások egyetemi és akadémiai műhelyeinek megteremtése).

Aktív foglalkoztatási politikával, munkahelyteremtő programokkal, az egyéni és közös vállalkozásba kezdő munkanélküliek hitel- és adótámogatásával, a számos vállalatnál és intézménynél érvényesülő cigányellenes diszkrimináció visszaszorításával mindent meg kell tenni a népes cigánycsaládok tízezreit fenyegető munkanélküliség ellen.

Az egészségtelen, rossz lakásban lakó, nagycsaládos, szegény emberek ma Magyarországon a lakásépítéshez, lakásvásárláshoz szükséges pénz töredékét sem tudják saját erőből biztosítani: sem a cigány családok, sem mások. Szociális lakásépítési, házépítési, ingatlanközvetítési, kedvezményes telekvásárlási akciókra, a támogatások további bővítésére van szükség.

Szociális biztonságot, garantált létminimumot a társadalom minden tagjának! Az állam vállalja át nagyobb arányban a gyermeknevelés anyagi terheit! A családi pótlék, a gyermekgondozási díj és segély járjon alanyi jogon, ne legyen munkaviszonyhoz kötve, az állam garantálja a családi pótlék, a gyermekgondozási segély és a nyugdíjak reálértékének a megőrzését! A munkanélküli-segélyek rendszerét tovább kel fejleszteni.

Az itt felsoroltak nem kizárólag cigánypolitikai követelések, de teljesítésükben a cigányság különösen érdekelt.

Felhívjuk a hatalomért harcba induló szervezeteket, pártokat, hogy minden eszközzel lépjenek fel a cigányságot sújtó állampolgári és intézményesült diszkrimináció ellen, védjék meg egy demokratikusnak vágyott országban az állampolgári egyenlőség eszméjét, a kisebbségi jogvédelem (egyéni és kollektív) megalkotásának szorgalmazásával is.

A nyilvánosság intézményeit szabályozó törvények zárják ki a faji uszítást, a különböző népek és népcsoportok elleni izgatást a nyilvánosság minden formájából és intézményéből.

PHRALIPE Független Cigány Szervezet

• Beszélő