lt–zzs [Solt Ottilia–Zádori Zsolt]

Nyomtatóbarát változat

Egy kicsit a médiáról

A tévévezetés hamarabb ejtette az egyenlegesek elleni fegyelmit, mint jósoltuk. (Beszélő, 45. sz.) Minek is már Bánóval vesződni, amikor az Egyenleg kimúlt, s a támadók célkeresztje a La Stampa jóvoltából magára a köztársasági elnökre rajzolható.

(A másik irányból meg – legyünk tárgyilagosak – a tavalyi október 23-áról szóló exrendőrvallomások nyomán folytatott főügyészi tényfeltárás elkészültével Boross Péter belügyminiszterre.)

A La Stampa lehetővé tette Pálfy G. Híradója számára, hogy napról napra zaftosan nemzetárulózza Göncz Árpádot a közszolgálati televízióban. Legutóbb például a szélsőjobb felé billenő különféle veteránszervezetek levelét olvasták fel szó szerint, hosszan, miközben az elnök arcképét mutatták. (Nem találtak olyan vágóképet, amelyen Göncz Árpád a verítéket törölgeti homlokáról?)

A médiaháború valóban vészes fordulatot vett. Nem a nemzetárulózással, nem a nevetséges propaganda-híradóval, nem az ellenzék lekerülésével a képernyőről. Ezek szomorú, méltatlan, káros fejlemények. A mélyreható, hosszú távú, beláthatatlan vész azonban az írók laza szakmai közösségének, a nyilvánosság értelmiségi szereplőinek kettészakadása. Egyesek tiltakozásul a média emdéefes bekebelezése miatt letiltják műveiket-hangjukat, mások meg nem egyszerűen nem tiltják le, hanem csoportba tömörülve elítélik a letiltókat. Tornai Józsefet, az írószövetség elnökét nyílt levélben szólítja fel Horgas Béla, hogy legyen már szolidáris a minősíthetetlen hangon támadott tiltakozókkal. Tornai a rádió mikrofonja előtt nem képes neutralizálni a tiltakozókat elítélő Döbrentei Kornél stílusát, még mindig menteni akarja, ami menthető, újra mikrofon elé ül – ezúttal az önkéntes szilenciumát ez alkalomra felfüggesztő Radnóti Sándorral –, majd az írószövetség elnöksége az ellentét elmérgesedésétől óvja nyilatkozatban az írókat. Jön a menetrend szerinti válasz: az írószövetség választmányának egy része (Döbrentei Kornéllal) kikéri magának: hogy mer az elnökség a választmány megkérdezése nélkül nyilatkozni? (Ne feledjük, választott elnökség!) Kész. Ami nem sikerült 1985-ben Berecz Jánosnak…

Lezsák és Boross kora


Ez lenne az? Szeretném emlékezetünkbe idézni, hogy valamikor áprilisban a belügyminiszterrel nagy interjút készített Alexa Károly, a Heti Magyarország főszerkesztője. Boross már akkor elsütötte, amit azóta kedvtelve ismételget, hogy a XX. század totalitárius borzalmai a liberalizmus sátáni köpenyéből bújtak elő – kár, hogy a Heti Magyarországot nem olvastuk elég lelkesen. (Megjegyzem, az alkotmányos berendezkedésről is van néhány elítélő szava. Túl sok alkotmányos fék akadályozza a kormányt. Itt van például az Alkotmánybíróság. Megakadályozta a kárpótlást, az igazságtételt. Persze, hogy nem elég boldog az ország ilyen körülmények között! Az interjúer, az MTI későbbi vezérigazgatója megértően hallgat, nem vitatkozik.) Aztán hosszan panaszkodik az ellenséges sajtóra, amely minden aljas koholmányt lelkesen felkap. Például a Torgyán-féle exrendőri meséket. Ezzel a méltatlan eszközzel ez a kormány, ez a kormánypárt soha nem fog élni – zárja a kérdést dr. Boross, akinek a becsületébe gázoltak. Majd alig három hónap múlva a Pesti Hírlap elkezdi, hogy a ’92-es október 23-án a köztársasági elnök kifütyülését maga Gadó György, SZDSZ-es képviselő szervezte. A többi ismert – Híradó, Bánó. Ma pedig a Pesti Hírlap empatikus interjút készít Szendi Józseffel, akit mint háborús bűnöst (zsidó bírók – irányítja rá a figyelmet a Pesti Hírlap) kiutasítottak az Egyesült Államokból, s aki ellen „Csendőrsors” című könyve miatt a Magyar Köztársaság ügyészsége is eljárást folytat. P. Szabó József, a Magyar Rádió adófőszerkesztője megoldotta a Lapszemle-kérdést: ismét lesz reggeli lapszemle, csak a bulvárlapokat száműzik belőle. A Népszava némi huzavona után mégsem minősült annak, alkalmanként lehet szerepeltetni, mint a Pest Megyei Hírlapot. A Pesti Hírlap viszont a rendszeresen ismertetett öt napilap között van.

De beszéljünk egy kicsit másról. Elvégre nemcsak sajtó, értelmiség és nyilasok vannak a világon.

A savanyú szőlő esete


Az elmúlt hetekben részletesen foglalkoztunk a vasúti dolgozói érdekképviseletek és a MÁV Rt. vezetése között folyó tárgyalássorozattal. A múlt szerdán az alkudozás a szakszervezetek komoly sikerével zárult: elérték az egylépcsős béremelést, a beállást a bértarifarendszer száz százalékára (mindezt január 1-jétől), a vasút vezetése elállt a jelentősebb létszámleépítéstől, és meghosszabbították a kollektív szerződést is. Ennek fejében elmarad a bérrendszer módosítása, és az alkalmazottak a 13. havi fizetésüket a tényleges munkában töltött idő alapján kapják. Az általános sztrájktól való félelem meglehetősen puhává változtatta a kormányzat és a MÁV-vezetés korábbi keménységét.

A megállapodást a VSZ-en kívül mind a négy vasúti szakszervezet aláírta. A különalkuja miatt orrára koppintatott és ezért duzzogó VSZ-vezetés még megpróbálta magára irányítani a figyelmet: az aláírást a választmányuk határozatától tették függővé. A megállapodás ugyanis az első negyedév során megalakuló kft.-kben érintett dolgozók béremelését az új cégekre bízná; ezt – az átalakulás előtt álló záhonyi átrakodóban dolgozó 2500 VSZ-tag miatt – sérelmezték. Egészen péntekig. Ekkor a választmány felhatalmazta őket a szignálásra.

Papp Pál VSZ-elnök szerint a most létrejött kontraktus semmivel sem különb a Schamschulával kötött különalkujánál. Valóban, ez több ponton is egyezik a mostanival. Egyrészt azonban a miniszter által elfogadott követelések sem pusztán a VSZ-éi voltak. Másrészt ott az együtemű béremelésről, a létszámleépítés stopjáról szó sem esett.

Ezenfelül a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elutasította a MÁV Rt. keresetét, így a november 15-i figyelmeztető és a november 29-i általános sztrájkot jogosnak minősítette. Ráadásul – a Népszava értesülése szerint – „kérés nélkül” (szorgalmi feladatként) munkajogilag érvénytelennek minősítette a Papp–Schamschula-paktumot, mivel a munkáltató (a MÁV Rt.) azt nem írta alá.

Savanyú a szőlő most mindkét különutasnak (Pappnak és a miniszternek). De lesz még szőlő… Reméljük.

• A hét üzenetei