Skip to main content

Fejetlen találkozó a kormányfőnél

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
SZDSZ-álláspont


A tények

Kezdjen a kormány tárgyalásokat a politikai pártokkal a gazdasági válság orvoslásáról – javasolta az SZDSZ küldöttgyűlésén. Ennek a kezdeményezésnek is része lehetett abban, hogy a minap a kormány meghívta az Országházba a politikai pártok képviselőit A megbeszélések nehézségei annak tisztázásával kezdődtek, kiket hívjanak meg. A meghívások első látásra véletlenszerűek voltak. Akadt olyan párt, amelynek nevével itt találkoztunk először. Nem tisztázódott előzetesen, mik a megbeszélés játékszabályai, mi a kompetenciája.

A kormányfő elmondta, hogy időszerűnek tartja a márciusi választásokat, ugyanakkor úgy vélte, hogy ha az Országgyűlés nem fogadja el az előterjesztett költségvetést – amely súlyos megszorító intézkedéseket irányoz elő –, akkor nem lesz megállapodás a Nemzetközi Valutaalappal, és az ország februárban fizetésképtelenné válik. A meghívott törpe pártok előadták, hogy amíg nem rendelkeznek székházakkal, gépkocsikkal, fizetett alkalmazottakkal, addig nem lesznek szabad választások; maradjon csak az Országgyűlés a helyén mandátumának lejártáig, és a választások jövő év szeptemberében legyenek. Az EKA pártjai a szociáldemokraták kivételével nemzeti érdeknek tartották az előrehozott választásokat, ugyanakkor többnyire úgy vélték, hogy a már feloszlatott parlament számos nagy fontosságú törvény – sajtó-, közszolgálati, jegybanktörvény – meghozatalára hivatott.

Hogy látjuk mi


Nem erre gondoltunk. Az SZDSZ úgy vélte, hogy a magyar társadalom megérett a szabad választásokra, ezért azokat a lehető legkorábbi időpontban meg is kell tartani. A decemberben feloszlatandó parlament már csak átmeneti válságkezeléssel és a folyó ügyekkel foglalkozzék. Az új Magyarország sarkalatos törvényeinek meghozatalára semmiképpen nincs felhatalmazva. A közjogi reformokat megalapozó törvények sem az Országgyűlésen születtek, hanem a nemzeti egyeztető tárgyalásokon. A választási kampány idején egymással versengő pártok aligha lesznek képesek lényegbevágó törvények kimunkálására.

A választási kampány a világon mindenütt a verseny s nem a törvényhozás időszaka. Ugyanakkor a kormánynak jogköre és egyben felelőssége, hogy az átmenet még néhány hónapjára a válságot lehetőleg mérséklő intézkedéseket hozzon. Meghozataluk előtt kötelessége a pártok meghallgatása. De a tárgyalások célja nem lehet az, hogy többpárti konszenzust teremtsen a gazdasági megszorító intézkedések ügyében; a gazdasági válság kezelése a kormány feladata.

Ha a kormány intézkedései megfelelőek, és a többi párt is elfogadja őket, az SZDSZ pártpolitikai okokból nem fogja támadni a kormányt. A nemzet elemi érdeke, hogy az új Országgyűlés összeüléséig a Németh-kormány a helyén maradjon.













Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon