Skip to main content

A törpeség forradalma

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Csak tollal és mikrofonnal küzdenek egymással a felek, de a harc azért harc. Cikkében (Hová álljanak a belgák – Magyar Nemzet, február 5.) Ágh Attila kifejti: a sajtó ellenőrzése körül folyik a fő ütközet, s nem véletlenül.

A nemzeti médiákban – mondja Ágh Attila – az őrségváltás csak egy korábbi aránytalanságot hivatott kiküszöbölni. Mégpedig az SZDSZ által végrehajtott, csendes hatalomátvételt. Az SZDSZ – mutat rá Ágh Attila – kihasználta a politikai élet színvonaltalanságát, és egyenesen a legkínosabb műsorokat vette célba. Nemcsak a pártállam önmagát megszüntető élcsapata, de a kapcsolódó ellenzéki pártok is hátrányos helyzetűnek érezhették magukat. Miként a „szabad piacon” – magyaráz Ágh Attila –, a médiákban a médiák sem kedveznek az ügyetlenebbeknek: a hangukat még csak próbálgató a kevesebb aduászt felmutató pártoknak. Tehát ha „rendszerváltozás közben az építkezéssel egy időben” nem akarjuk lerombolni a demokrácia alapjait, határozottan fel kell lépnünk mindenféle kisebbség egyeduralmi törekvéseivel szemben. Így a tehetségesekkel szemben is!

Ágh Attila feketén-fehéren kimondja azt, amit eddig nem mondott ki senki: Éljen a középszer diktatúrája!






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon