3 hozzászólás
Nyomtatóbarát változat
A címben idézett kifejezés sok mindent takarhatna, elvileg. Érthetnénk alatta a globális felmelegedést, ami egyszerű vallásként indult, és lám, mekkora reálisan létező hőguta lett belőle (lehet, hogy mégis létezik?). Érthetjük alatta a háborút, az éhínséget – ez azonban szerencsére nem gyűrűzött be hozzánk, ahogy sem a terrorizmus, sem a Michael Moore-imádat nem jött be hozzánk, hogy csak a két legsúlyosabb világproblémát említsem. Eljött viszont az Egyesült Államok elnöke – na ő lenne az antiglobalisták szerint ez a bizonyos „globális rémálom”.
Szabadság téri transzparensükön röviden össze is foglalták, mi mindennek a szinonimája az amerikai elnök. Sorrendben: „végtelen háború, klímakatasztrófa, növekvő félelem, génpiszkált kaja, profituralom, világhegemónia, szar” – főleg ez utóbbi kifejezés utal arra, hogy a hazai balos tüntetők nehezen emésztették meg az elnöki vizitet. „Városunkat az a szégyen érte, hogy meglátogatta George W. Bush” – kezdte a beszédét a jobb világnézeteket látott Tamás Gáspár Miklós, aki „civil” logó alatt, Che-pólós hardcore kommunisták, „anticionisták”, valamint softcore jog- és környezetvédők társaságában reprodukálta azt a zavaros, ferdítéseken és nyílt hazugságokon alapuló Bush- (valójában sajnos: Amerika- és kapitalizmus-) -ellenességet, ami annyi jónak az elrontója.
Háborús népirtó, ostoba hegemón, és még közlekedési dugót is okoz – nagyjából így foglalható össze az, amit az átlagos fővárosi Bush látogatásából megértett. A magyar államfő úgy gondolta, most jött el az ideje annak, hogy emlékeztesse Busht az emberi jogok normáinak betartására antiterrorista harc idején; az elnök nyilván a homlokára csapva üvöltött fel, hogy bazmeg, erre mér’ nem gondoltam. Busht kivétel nélkül mindenki fikázta, a közszolgálati MTV Citadellára akkreditált tudósítója pedig piros arccal értékelhetetlen, helyenként kifejezetten dadaista irányzatú mondatfűzéseket produkált.
A vizit minden kishitűségünket és előítéletbarát attitűdünket előhozta, az „á, úgyse számít”-tól a „még kárt is tesz, megint ott vagyunk egy nagyhatalom oldalán”-on át egészen odáig, hogy komoly emberek komolyan felvetették (részben Charles Gati új kötete és egy, a The Washington Postban megjelent írása nyomán): George W. Bushnak Budapesten bocsánatot kellett volna kérnie azért, hogy Amerika 1956-ban nem keveredett miattunk atomháborúba a Szovjetunióval. (Az lett volna az igazi „globális rémálom”!)
Ne menjünk most bele abba, hogy akár a beavatkozást, akár a bocsánatkérést a jeles közéleti gondolkodók pontosan hogyan képzelték – maradjunk csak annál a nagyon magyar lelkiállapotnál, hogy minket senki sem szeret, mindenki cserbenhagy, ledegradál, még a forintunk is milyen szarul áll. 1956-ban az volt a bajunk Amerikával, hogy mér’ nem avatkoztak be, most pedig, sok évtizednyi alapos megfontolás után az, hogy mér’ avatkoztak be Irakban, és mi közünk hozzá. A szabadságról elég keveset beszélünk, ami hiba, mert ez azt előfeltételezné, hogy gondolkodunk róla. Ha így tettünk volna, nem keltett volna kisebb médiakiakadást, hogy Bush úgymond ’56-ot arra használta, hogy „legitimálja” az iraki háborút.
Két komoly cég, az AFP francia és a dpa német hírügynökség is azt írta: beszédében Bush nem foglalkozott azokkal a vádakkal, amelyek szerint az akkori amerikai kormány 1956-ban cserbenhagyta volna a magyar szabadságharcot. De, a helyzet az, hogy nagyon is foglalkozott (és ez Magyarországon kizárólag Tallián Miklósnak, az Egy elefánt feljegyzései című blog tulajdonosának tűnt fel): We've learned from your example, and we resolve that when people stand up for their freedom, America will stand with them – mondta. Magyarul: tanultunk az Önök példájából, és megfogadjuk, hogy amikor az emberek kiállnak a szabadságukért, Amerika mellettük fog állni. A pozsonyi Pravda szerint „ha más értelme nem is volt az amerikai elnök látogatásának, ezért az egy mondatért megérte”. Így igaz.
Nem tudom, miért nem lehetett meglátni azt, hogy a kétféle szabadságtörekvés párhuzamba állításával Bush az új amerikai neokon külpolitika legfontosabb alapelvét mondta ki (pláne, hogy ő maga vagy Condi Rice nem is neokon). Nem kell szeretni a jelenlegi amerikai elnököt (by the way: Clinton legalább ennyire „héja” volt), de a fájó magyar kishitűséget jótékonyan hűtötte volna annak meglátása, hogy Bush kb. 15 perc erejéig, több száz millió néző számára ultrafontos magasságokba emelte hazánkat, amelyet példaként állított a szabadságszerető, de per pillanat elnyomott nemzetek elé.
A régi típusú, a ’60-as, ’70-es évekre jellemző megalkuvó-realista, diktatúrákat segítő és/vagy azokkal együttélni kész washingtoni külpolitikát felváltó, a szabadságot külföldön is támogatni kész koncepció komoly esélyt kínálhat kis népeknek a szabadulásra. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Amerika mindenhová bevonul, de azt igen, hogy immár semmit nem hagy szó nélkül. Sem Észak-Korea sztálinistáinak, sem Irán fanatikusainak őrült atomfenyegetését, sem az Irakba importált, civileket harmadik éve halomra gyilkoló nemzetközi terroristákat, sem az iszlám terrorizmus lehetséges banki átutalásrendszerét (Swift-botrány).
És a helyzet az, hogy mindannyiunknak jobb, amíg ezeket nem hagyja. Háborúban állunk – de erről majd legközelebb.
A cikk megjelenését a Centre for The New Europe (CNE) támogatja.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
„Globális rémálom” Budapesten
by nyergesgabor - 2006-07-25 21:22
Eleg egy altalanos iskolai tortenelemkonyvet atlapozni annak megallapitasahoz, hogy hatalmi pozicioban levo politikusok kijelenteseinek informaciotartalma kozel nulla. Seres Laszlo tavolrol sincs egyedul azzal, hogy effele kinyilatkoztatasokat kesz elhinni - minden bizonyitek nelkul es legtobbszor minden bizonyitek ellenere.
Végtelen sok majom
by individuum - 2006-07-19 12:06
Ha végtelen sok majmot leültetnénk végtelen sok klaviatúra elé, akkor lehet, hogy előbb-utóbb valamelyik leírná a Shakespeare összest, de ilyen sok csúsztatást, ferdítést egyetlen cikkben sem tudatlanságból, sem véletlenül nem lehet összehordani. Ezért aztán, kedves Seres, arra a következtetésre kellett jutnom, hogy magad sem hiheted el komolyan amit összezagyválsz, hanem szándékosan hülyíted a népet. Tekintsünk el attól, hogy Saddam Husseint annak idején amerika segítette hatalomra, hogy amerikától kapta a kurdok ellen bevetett tömegpustító fegyvereket. Irak soha nem kért amerikai beavatkozást, sőt azóta is küzdenek a megszállónak tekintett "demokrácia exportőr" ellen. Ezért aztán valóban van párhuzam Irak és '56 Magyarországa között: Amerika pont azt csinálja, amit annak idején a Szovjetúnió.
Amikor az emberek kiállnak a szabadságukért, amerika baromira leszarja őket, HACSAK saját hatalmi érdekei nem követelik ennek ellenkezőjét. Ruandában milliók haltak meg a világ teljes érdektelensége mellett, Afrikában tucatnyi válsággóc van jelenleg is, ami baromira nem érdekli amerikát. Gondoljon bele Seres úr! Akkor is így alakulna a világpolitika, ha teszem azt Ruanda ülne egy kőolajmezőn és Irak legfőbb exportcikke lenne a kopra?
Azt azonban végképp nem értem, miért tekinti felháborító udvariatlanságnak, hogy Sólyom megemlítette az emberi jogok megsértését? Ezeket pont azért nevezik ALAPVETŐ emberi jogoknak, mert mindenkit megilletnek, és nem csak "amerika barátait". Szerintem, ha már mindenáron kezet akarunk csókolni valakinek, nem udvariatlanság megkérni, hogy előtte mossa le róla a vért...
Globalis dezinformacio Seres-modra
by szlevi - 2006-07-19 07:44
A szokasos suletlen, logikatlan hazugsagokra, primitiv ferditeseire ezuttal nem ternek kulon ki, kedves Seres mester - mint pl azon butacska, a vilag minden tajekan mar lejart szavatossagu uszitasra, miszerint Bush-ellenesseg egyenlo Amerika-ellenesseggel -, de par dolgot ismet szova tennek.
Azt mar megszokhattuk Ontol, kedves Seres mester, hogy a napi politikai tenyekkel (lathatoan keszakarva) hadilabon all, de hogy meg a tortenelemmel is, az bezony ujdonsag... (avagy szimplan arrogansan tanulatlan, Seres mester?)
Par gyors korrekcio, igy hajnal 2 fele, pusztan nevelesi celzattal, hatha elobb-utobb kinos lesz a sok pofara eses es eltunik maga alol az olajmultik altal finanszirozott 'ernyoszervezet'...
1. Kezdesnek tessen utanaolvasni, mi volt a "rollback" a hideghaboru alatt - mar egy szimpla Wiki szocikk is megteszi.
2. Rendkivul szerencsesek vagyunk, mert a Harper's eppen tegnap tett kozze egy cikket az amerikai jobboldal - foleg a maganak oly kedves extrem-fundi neocon szelsojobb - szanalmas Siegfried-komplexusarol es ebben a kovetkezoket Eisenhower and Dulles 'rollback' igergetese kapcsan:
"The idea of “rolling back” Communism from Eastern Europe was taken seriously solely by the Hungarian people, who launched a brave rebellion against their Soviet occupiers in 1956, only to find that Dulles and Eisenhower were willing to offer them nothing more than sympathy."
Itt: Kevin Baker: Stabbed in the Back! - Harper's
2. Irakban nem az a fo problema, hogy miert avatkoztak be - az IS -, hanem az, hogy EGYEDUL, minden felhatalmazas nelkul.
Ezt persze maga is nagyon jol tudja, kedves Seres mester - de magat nem a tenyeket megirni szponzoraljak az olaj- es gyogyszeripari multik nem igaz?
3. "We've learned from your example, and we resolve that when people stand up for their freedom, America will stand with them " - ha ez maganak bocsanatkeres, kedves Seres mester, akkor surgosen el ballagjon el egy gyorstalpalo nyelvtanfolyamra.
A dolog lenyege pont abban lett volna, hogy eleteben eloszor ez az elkenyeztetett 'texasi' 'foldmuves' (aka redneck) kepes lett volna megerteni valamit es valoban elnezest ker.
Nem sikerult neki, de hat istenkem, nem is igazan vartuk tole... hiaba, no, jo modort - lasd csak az eheti mikrofon-balesetet: teli, de nyitott szajjal csamcsogva, vallon at "Yo Blair, how you doing?" stb - nemigen lehet szamon kerni valakitol, akinek egy Barbara Bush az anyja (hires gusztustalan, primitiv megjegyzeseirol, utoljara a Katrina aldozatairol)
4. "by the way: Clinton legalább ennyire „héja” volt"
Micsoda hazugsag, nem sul le a keperol a bor? Clinton SOHA nem viselkedett igy, sem a nemzetkozi politikaban, sem idehaza, de meg a Kozel-Keleten sem. Ennel ordenarebb hazugsagot nemigen lehetne allitani.
5. A cikk vegen elhelyezett hulyeseghalmaz - nemzetkozi terroristak Irakban es hasonlo, mar az amerikai kulugy ill. Pentagon altal is elismerten teves, tulzo 2005-os marhasagok - elemei kozul a SWIFT-botrany kapcsan meg egyszer megcsillan hatartalan tudatlansaga: "sem az iszlám terrorizmus lehetséges banki átutalásrendszerét (Swift-botrány)" - legalabb olvasson mar el egy EGYSZERU leirast a SWIFT-botranyrol... pont az a lenyege, hogy MINDEN atmeno adathoz hozzafertek, teljesen torvenytelenul. Avagy ezt tudja, csak...?
Vegezetul egy kerdes: tudja-e On, kedves Seres mester, hogy ez a fajta veresszaju, gatlastalanul-ertelmetlenul hozongo szelsojobbos-harcdcore cionizmus - amit maga muvel mar jo ideje minden letezo organumban - mar Izraelben is kiment a divatbol, mar ott is Csurka-szintu szelsoseges bohocok megelheteset szolgalja mindossze?
Seres mester, ez a fajta primitiv, 'dafke' Bush-parti avagy zavaros-militans, arabellenes cionizmus csak es kizarolag ART Izraelnek, Europanak, a kozel-keleti enyhulesrol nem is beszelve - mi a celja ezekkel a leginkabb torzitasokra, hazugsagokra epulo irasaival?
(Magyarosan sz@rkeveresnek hivjak, azt tudom, de az meg nem ad valaszt a celjara.)
____________
Mivel kovetkezo irasa egyertelmuen az uj izraeli haborukrol szol majd, ezert ime par cikk, nem igazan gondolatebresztonek, hanem inkabb kifejezetten szellemi epuleset szolgalando:
"Every neighborhood has one, a loudmouth bully who shouldn't be provoked into anger. He's insulted? He'll pull out a knife. Spat in the face? He'll draw a gun. Hit? He'll pull out a machine gun. Not that the bully's not right - someone did harm him. But the reaction, what a reaction! It's not that he's not feared, but nobody really appreciates him. The real appreciation is for the strong who don't immediately use their strength. Regrettably, the Israel Defense Forces once again looks like the neighborhood bully. A soldier was abducted in Gaza? All of Gaza will pay. Eight soldiers are killed and two abducted to Lebanon? All of Lebanon will pay. One and only one language is spoken by Israel, the language of force."
Gideon Levy: Operation Peace for the IDF - Haaretz
"From overuse, Israel, too, lost its regional deterrent capability. A pistol that is aimed and in a safe mode is in most cases more threatening and deterring than a pistol that fires all the time and only rarely hits the target. For example, people continue to suggest that we deliver a crushing blow to Beirut. But we were in Beirut not so long ago and conquered it lock, stock and barrel, and very quickly it sent us packing. What will the aerial bombardments do now that the ground occupation did not do before? The noise of the tanks, preparing for a renewed incursion, sends shivers up my spine and makes me break out in a cold sweat.
Deterrent capability consists not only of military might, but also of moral might. After all, Bush himself, and not the defeatist bleeding hearts, often talks in the name of the Moral Majority and world morality and cites it as the culmination of his vision. The trouble is that you cannot set rules of behavior and serve as an example to others when your own soldiers are daily attacking people who have done no wrong, torturing prisoners, sending suspects to "black holes" that are as far as East from West, and holding detainees indefinitely without judicial review. The president himself is violating human and civil rights by ordering mass wiretapping, by the wholesale penetration of private bank accounts and by unrestrained assaults on journalists who are faithfully doing their job. Most of these phenomena are of course not foreign to Israel, which encountered difficulties when, in the biblical metaphor, it did the deed of Zimri and demanded the reward of Pinhas. This is not deterrence; this is joining the evildoers and strengthening them and their arguments."
Yossi Sarid: When blood boils and eyes are blinded - Haaretz
"Nowhere is the knee-jerk support of Israel more clear than in the debate in Congress this week--or lack thereof--over the Israeli bombing of Lebanon. Leaders of both parties have been quick to forcefully condemn Hamas and Hezbollah while offering unconditional support for Israel's bombing of civilian Beirut."
(...)
Why are so few in Congress following the advice of Dingell and Warner? Perhaps it's because of the influence of what professors John Mearsheimer and Stephen Walt call "The Israel Lobby," particularly its largest player, AIPAC.
Even former Bush and Clinton Administration Middle East envoy Dennis Ross, a sharp critic of Mearsheimer and Walt, admits that AIPAC exerts a disproportionate grip on the Congress. "It's pretty clear that they are a significant force on the Hill," Ross recently told NPR, "And that shouldn't be underestimated.""
Ari Berman: Israel Lobby in Action - The Nation