Ambrus Judit

Nyomtatóbarát változat

Buzi-e vagy?, kérdi a Gyászszolgáltató, s szemében a hitelesség, a szakmai sikerek, a szolgáltatói öntudat, a fölényes tudás biztonsága, széles mozdulatokkal terel a szoba finoman élégant fotelja felé, anyád ölében nem vi­gyázták ennyire a pillanataid, miben segíthet?, kér­di bátorítón, s hálatelt szívvel adod át magad a vele tölthető időnek.

Az sem baj, nyugtat meg a Gyászszolgáltató, ha a szexuális orientációd teszem azt, a legáltalánosabb vonásokat mutatja, ha semmilyen, az éppeni többség által kisebbségnek tartott csoportba sem tartozol, aggodalomra semmisemmi ok, engedd el magad, megtalálja az érzékeny pontokat, a legfájóbbakat, a számodra leggyászosabbakat, amelyek ismeretében a szolgáltatást a legeredményesebben veheted igénybe.

Mert tévedés volna azt hinnünk, így a Gyász­szolgáltató, hogy minden páciens ugyanazokat a dolgokat véli katasztrofálisnak, van, akinek maga a tojás fáj, s most itt, ha jól értem, egy felvonulásra utal, ahol mintha ha-leesik-sárga típusú játékoskedvűek repkedtek volna, s van, folytatja a Gyász­szol­gáltató, akit inkább az irigység tölt el komorsággal, valójában az ilyen páciens látens nyugalomirigységben szenved, ami abból fakad, magyarázza a Gyászszolgáltató, hogy tőlünk alig két és fél száz kilométerre egy efféle tüntetés a maga nemes (vagy csúf) békéjében találhatja meg formáját, ezért nyugodtan ellenszenvezni is lehet vele, a nemtetszés uis nem a morális cserbenhagyás esete, csak az ízlésbeli másság jelzése. De van, aki ennek az ügynek egy másik hozadéka miatt tépi hajzatát, így a Gyászszolgáltató, hogy egy főfő tanácsadónak a fess lépése erre egy online petíció indítása, tán úgy véli, ha a kb. milliomodik online tiltakozást aláíratja, máris csinos mederbe terelte a feltörő keserűséget, s ezzel a tettek szépen virágzó mezejére lépett.

De nem gond az sem, űzi tovább a szavakat a Gyász­szolgáltató, ha egészen más dolgoktól lesz in­kább úrrá rajtad a félsz vagy a keserűség, ha attól rándul görcsbe a gyomrod, hogy pl. a gárda szóról már nem Bulgakov neve ugrik be, ha az asszociációk inkább például a „Mecseki Láthatatlanokat” hozzák elő, vagy a „személybiztonsági és oktatási tevékenységet”, ha napi romarémület hatalmasodik el rajtad, a „ki-véd-meg-itt-kit?”, „ki-elől?” kérdések kapcsán, s pánikrohamokat vált ki belőled majd minden erre a kérdésre adott reakció.

De, folytatja a Gyászszolgáltató, lehet, hogy ezek a feszültségek nem érdekelnek, folyvást ad astra szegezed boldog tekinteted, felvont zászló a nappalod, szemed előtt perceid dobogója. A Gyász­szol­gál­tatás ebben az esetben is igénybe vehető, ott is van szolgáltatás, ahová te csillagport és ragyogást képzelsz, hatalmas munkát és erőbedobást az „én”-ek oldaláról, amiért cserében a segítők mondjuk, fokozott védelmet és odafigyelést nyújtanának. Aztán egy nap ráébredhetsz, hogy itt is semmiért kérik az egészent, illetve hogy egyetlen szolgáltatás jár ingyenesen és alanyi jogon, s ez épp az, amiért bejöttél ebbe az élégant fogadószobába, ahol a nyájas úr mosolyogva kérdi, vajon ennyi jó elég-e, vagy ajánljon más területeket, ahol szintén szívesen segít.

• Kistotál

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges