Skip to main content

Gyászszolgáltatás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Buzi-e vagy?, kérdi a Gyászszolgáltató, s szemében a hitelesség, a szakmai sikerek, a szolgáltatói öntudat, a fölényes tudás biztonsága, széles mozdulatokkal terel a szoba finoman élégant fotelja felé, anyád ölében nem vi­gyázták ennyire a pillanataid, miben segíthet?, kér­di bátorítón, s hálatelt szívvel adod át magad a vele tölthető időnek.

Az sem baj, nyugtat meg a Gyászszolgáltató, ha a szexuális orientációd teszem azt, a legáltalánosabb vonásokat mutatja, ha semmilyen, az éppeni többség által kisebbségnek tartott csoportba sem tartozol, aggodalomra semmisemmi ok, engedd el magad, megtalálja az érzékeny pontokat, a legfájóbbakat, a számodra leggyászosabbakat, amelyek ismeretében a szolgáltatást a legeredményesebben veheted igénybe.

Mert tévedés volna azt hinnünk, így a Gyász­szolgáltató, hogy minden páciens ugyanazokat a dolgokat véli katasztrofálisnak, van, akinek maga a tojás fáj, s most itt, ha jól értem, egy felvonulásra utal, ahol mintha ha-leesik-sárga típusú játékoskedvűek repkedtek volna, s van, folytatja a Gyász­szol­gáltató, akit inkább az irigység tölt el komorsággal, valójában az ilyen páciens látens nyugalomirigységben szenved, ami abból fakad, magyarázza a Gyászszolgáltató, hogy tőlünk alig két és fél száz kilométerre egy efféle tüntetés a maga nemes (vagy csúf) békéjében találhatja meg formáját, ezért nyugodtan ellenszenvezni is lehet vele, a nemtetszés uis nem a morális cserbenhagyás esete, csak az ízlésbeli másság jelzése. De van, aki ennek az ügynek egy másik hozadéka miatt tépi hajzatát, így a Gyászszolgáltató, hogy egy főfő tanácsadónak a fess lépése erre egy online petíció indítása, tán úgy véli, ha a kb. milliomodik online tiltakozást aláíratja, máris csinos mederbe terelte a feltörő keserűséget, s ezzel a tettek szépen virágzó mezejére lépett.

De nem gond az sem, űzi tovább a szavakat a Gyász­szolgáltató, ha egészen más dolgoktól lesz in­kább úrrá rajtad a félsz vagy a keserűség, ha attól rándul görcsbe a gyomrod, hogy pl. a gárda szóról már nem Bulgakov neve ugrik be, ha az asszociációk inkább például a „Mecseki Láthatatlanokat” hozzák elő, vagy a „személybiztonsági és oktatási tevékenységet”, ha napi romarémület hatalmasodik el rajtad, a „ki-véd-meg-itt-kit?”, „ki-elől?” kérdések kapcsán, s pánikrohamokat vált ki belőled majd minden erre a kérdésre adott reakció.

De, folytatja a Gyászszolgáltató, lehet, hogy ezek a feszültségek nem érdekelnek, folyvást ad astra szegezed boldog tekinteted, felvont zászló a nappalod, szemed előtt perceid dobogója. A Gyász­szol­gál­tatás ebben az esetben is igénybe vehető, ott is van szolgáltatás, ahová te csillagport és ragyogást képzelsz, hatalmas munkát és erőbedobást az „én”-ek oldaláról, amiért cserében a segítők mondjuk, fokozott védelmet és odafigyelést nyújtanának. Aztán egy nap ráébredhetsz, hogy itt is semmiért kérik az egészent, illetve hogy egyetlen szolgáltatás jár ingyenesen és alanyi jogon, s ez épp az, amiért bejöttél ebbe az élégant fogadószobába, ahol a nyájas úr mosolyogva kérdi, vajon ennyi jó elég-e, vagy ajánljon más területeket, ahol szintén szívesen segít.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon