borz [Bori Erzsébet]

Nyomtatóbarát változat

Hal Hartley ifjú amerikai rendező az „új konyha” követője, a hagyományos szakácskönyvekben egymástól eltiltott alapanyagok merész kavarásával, szokatlan ételsorokkal lepi meg közönségét. Két korábbi nagyfilmje (Hihetetlen igazság, A semmi ágán) az amerikai alapműfajokból – kisvárosi film, western, love story – előállított, európai fűszerekkel bolondított, élvezetes mozidarabok. Mostani munkája is óvilági mintát követ: franciás melodráma, ahogy azt Luc Besson csinálta a Metróban vagy Carax A Pont Neuf szerelmeseiben. Azért a különbség sem elhanyagolható. Hartley jó humorú, a groteszk ábrázolás felé hajló rendező, nála sosem megy vérre a játék, még ha páran otthagyják is a fogukat. Az új mozi dramaturgiája szerint extrém alakokat hoz össze extrém helyzetekben, ezúttal csupa amatőrt: egy kiugrott apácát, egy amnéziás gengsztert és annak pornósztár feleségét. Az asszonyka valami homályban maradó okból (úgymond gyűlöli), kilöki urát az ablakon, mire az elveszíti az emlékezetét, s vele együtt sötét múltját is. Már éppen új életet kezdene az ex-nővérrel, ki erotikus tapasztalatokra és/vagy elhívásra vár, amikor színre lép két tőrül metszett juppie (kifogástalan öltönyben, rádiótelefonnal, hűvösen és hatékonyan), kik történetesen a bérgyilkos business-ben utaznak. Ennyi már épp elég volna a jóból, de jön még egy megvillanyozott, s ettől hektikussá váló ámokfutó, egy érző szívű rendőrlány, nem is szólva a háttérben mozgó színfoltokról, mint a pornóbolt felelősségteljes eladója vagy a néger rendfőnöknő. És persze senki sem egészen az, akinek látszik, nem úgy viselkedik, ahogy várnánk.

Hartley nem foglalkozik szereplői mélylelkével, motivációikkal, csak az érdekli, amit tesznek, ahogy viselkednek. Cselekvéssorokat rögzít (következményekkel), gesztusokat hangsúlyoz. Az Amatőr egy nagy rohanás elejétől a végéig, szédítő tempóban. Nemcsak unatkozni nem hagyja a nézőt, de kicsit elidőzni, morfondírozni sem, folyton elsodorják az események. Jó film, érdekes, ügyesen szerkesztett, csak kissé felületes. Most kevesebbet tudunk meg New York rondabugyrairól, mint a korábbi filmekben az elővárosi Amerikáról. S alig valamit a hősökről. A gengszterek titokzatos főnökére nem is vagyunk kíváncsiak, s nem firtatnánk Thomas eltemetett múltját sem, annál inkább a két hősnőét. Hogyan maradhatott meg durcás gyereknek, angyali ártatlannak a zsenge korában megrontott, majd hírhedt pornósztárrá lett Sophia? És Isabelle, ki némileg más élményeket szerzett fiatal lányként (háromszor megjejent neki Szűz Mária) talán többet érne annál a poénnál, hogy szűz létére most pornótörténetek írásával keresi kenyerét, party line-on a szerelmet és mocskos videokazattákon az erotikát. Hartley őszintén optimista: nem hazudik, amikor azt mondja, van remény. Lehetséges a megváltás, csak ezúttal – és mindig – elmarad.

• Rábeszélő