Skip to main content

Beszélő hetilap, 1. szám, Évfolyam 7, Szám 1

Petri György: …a vákuumról

(nem) [Neményi László]: Véres tévedés

Mink András - Zádori Zsolt: 1994: Omlásveszély!

Kőszeg Ferenc: „Egy Dániel ítélt, egy Dániel”

Az Alkotmánybíróság – az ügynöktörvényről

Kiss Ilona: „Nem mi vagyunk a legfontosabbak Oroszországnak”

Beszélgetés dr. Nanovfszky György moszkvai nagykövettel

: Nanovfszky György

(manó) [Neményi László] - [Neményi László]: Olasz kormánytotó / Az örökzöld Barschel-ügy / Változás a CIA élén

Kiss Ilona: „Csecsen–orosz háború nincs – és punktum!”

Jevgenyij Popov: A legfőbb orr

Bódis Gábor: Monológ Délszláviából

Kirilly Tamás: Ami még menthető

A borsodi vaskohászatról

(eö) [Eörsi János]: Dis-kurzus-váltás

Kertesi Gábor: Elvesztették a vámon

Cigánygyerekek és az iskola

Kovalcsik Katalin: Cigány történetek tisztaságról és tisztességről

Urosevics Danílo: Emlékeim a barcsi és a sárvári táborról

Máté Gábor: „…ez a hihetetlen játékos szenvedély…”

Jordán Tamással beszélget Máté Gábor

Forgách András: Ternyiskin herceg

–efhá [F. Havas Gábor]: A stockholmi tavasz

borz [Bori Erzsébet]: Hal Hartley: Az amatőr

[Kisbali László]: Mondd, télvíz idején mi okon kezdődik az új év?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon