Skip to main content

Határozott bizonytalanság

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1991/92 telén – a régi munkatörvénykönyv idejében – még rendelet írta elő a téli munkaszünet díjazását. Az Egri Útépítő Rt. (Egút Rt.) igyekezett ezt elkerülni, és munkaszerződés-módosítást ajánlott fel a munkavállalóknak: munkaviszonyuk december 31-ével megszűnik, de kötnek a céggel egy előszerződést, amely szerint tavasszal visszaveszik őket, mégpedig határozatlan időre. Rögzítették a kollektív szerződésben azt is, hogy kifizetik a végkielégítést annak, akit áprilisban mégsem foglalkoztatnak tovább. Akik ráálltak erre az alkura, később még prémiumot is kaptak, szemben azokkal, akik ragaszkodtak a régi szerződésükhöz.

Mindez megismétlődött 1992 végén, csakhogy ekkor már az új munkatörvénykönyv keretei között, határozott idejű, 1993. december 15-ig szóló előszerződést ajánlottak föl a munkásoknak. 1993 októberében érdekegyeztető tárgyalásra került sor az Egút Rt. vezetése és a cég Ligához csatlakozott szakszervezete között. Utóbbi az eredeti munkaviszony visszaállítását kérte azon munkavállalóknál, akik „közös megegyezéssel” módosították munkaviszonyukat határozott idejűvé. Ám a munkaadó fél kötötte az ebet a karóhoz: a makacs munkavállalók számára a téli hónapokban 4 órás, nyáron meg 10 órás munkarendet helyezett kilátásba.

Sőt, időközben az Egút Rt. új elő-munkaszerződést kötött a munkavállalók egy részével: a határozatlan idejű munkaszerződésűek többségét a novemberi jutalommal zsarolva bírta rá az „önkéntes” téli szünetre. Akik továbbra is ellenkeztek, nem kaptak hűségjutalmat sem. E kemény fellépést az is magyarázta, hogy előzőleg bejelentették az illetékes munkaügyi központoknál, hogy 330 határozott időre alkalmazott dolgozót el fog bocsátani, s közben az adatlapok egyharmadán határozatlan terminusúak szerepeltek.

Mivel azonban az eredeti, határozatlan idejű munkaszerződések visszaállítása az Rt. számára költséges lett volna, és így munkahelyek forogtak kockán, a szakszervezet kompromisszumra kényszerült. A december 9-i újabb érdekegyeztetőn megállapodás született Nagy Benedek gazdasági ügyvezető igazgató, illetve Hart Tamás szakszervezeti vezető között. Eszerint fenntartják azt a gyakorlatot, hogy az Rt. határozott idejű munkaszerződést köt a dolgozókkal. Viszont aki április 1-jével nem tud vagy nem akar visszamenni a céghez, megkapja a felmondási időre járó bért. Így a szerződésüket határozott idejűre módosítók helyzete csak annyiban romlik, hogy nekik nem jár a végkielégítés. A megállapodás azokra a munkavállalókra is vonatkozik, akik korábban kötötték meg a határozott idejű munkaszerződést. Az egyezséget – ígérte a munkaadó – az Rt. osztrák tulajdonosa (a Hamberger AG képviselője) is aláírja majd.

A tulajdonos ámenje azonban azóta is késlekedik. 100-110 munkavállaló továbbra sem hajlandó belemenni a határozott idejű alkuba. Az ő további alkalmazásuk teljesen bizonytalan. Baljós jel, hogy 8 gépkocsivezetőnek december 31-ével felmondtak, „munkaátszervezési okokra” hivatkozva. Az Egút Rt. ugyanis újabban azzal az EKÉV nevű szállítási Kft.-vel szállíttat, amelyben 98,5 százalékos üzletrészt birtokol. Ez volna tehát a „munkaátszervezés”.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon