Skip to main content

Hofélia

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Részlet Hofi Géza műsorának kazettán kiadott felvételéből


(...) Képzeld el, a felszabadulás óta kommunista rádió ilyet még nem mondott. Hogyhogy melyik? Hát mennyi van, ne vicceljünk. Van a Kossuth. A Petőfi az zavaróállomás, hagyjad már. Az zavarja a fehér foltot. Hidd el nekem, itt hármat foghatsz. Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat! Ezt ne feledd el. Jól van. Így kezdte a híreket a Kossuth nagypénteken, emlékezz vissza. Kedves hallgatóink! A harangok Rómába mentek. Na, a szűzmáriáját! Már ezer éve odajárnak, aztán eddig miért nem mondta be a kommunista rádió? Mi mindent később tudunk meg? A durranás óta már mindent bemondanak. Van, amit két nappal előtte. Hátha megtörténik. Szóval képzeld, bemondta, hogy a harangok Rómába mentek. Anyósom az puff, mindjárt eldobta magát. Igaz, löktem is rajta, az igaz! Nehogy keményre essen, gondoljál bele. Azt mondja: Géza, ez a nyüves Kossuth rádió, hallod, mit mondott, hogy a harangok Rómába mentek. Géza, mi van itt? Rendszerváltozás, Géza? Mama! Ha ébren van, ne álmodjon, az istenit neki! Nem elég a reumája, mama? Ez a hírek, nem a kívánságműsor, mama! Bemondták és kész! Hogy a harangok Rómába mentek, na, nyugalom, mama. Az elvtársak kedveskednek az egyháznak. Hátha odaadja a perselyt. Mert tudod, most már az isten pénze nem elég. Most már annyira átmentünk koldusba, huhú, olyan vastag a bőr a pofánkon, te, hogy az valami. Hát emlékezzél arra a tévéműsorra, a Vitray-műsorra, az a Telehere, és ahogy nézem, egyre inkább mindenkinek tele lesz. Na most amelyikbe’ a pénzt fölajánlotta a múmia, emlékszel rá. Azt mondta: adok még majd hatvanezret, ha megmurdelek. Anyukám! Gyerünk, hát most kell a pénz! Később a Reagan is ad. Mondom, nyugalom, mama, bemondták, és kész: a harangok Rómába mentek. Nyugalom, nem köll idegeskedni, mama. A csillagok azok maradnak. Na, azért ennek jobban örülhetnél! Szóval, mondom, nyugalom, mama, bemondták, a harangok Rómába mentek. Amíg ilyet mondanak, addig nincs baj. A baj majd akkor lesz, ha azt mondják, hogy elvtársak, azért nincs mit enni, mert böjt van. Na de ilyet, ilyet nem mondanak, majd jövőre. (...)




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon