Skip to main content

Ingyenes üdülés – csak nem szakszervezeti tagoknak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Sztrájk után


A Ligához csatlakozott Foka Független Hajós Szakszervezet októberben 42 órát sztrájkolt, hogy érvényt szerezzen bérköveteléseinek. A sztrájk látszólag eredménytelen maradt, de év végén a tulajdonos, mintegy 13. havi fizetésként, 19 000 forintot osztott a rosszul fizetett hajósoknak. Bár ilyen példa eddig nem fordult elő, tagadta a tulajdonos, hogy a jótétemény összefüggött volna az októberi sztrájkkal.

Elbocsátások

Ezután viszont nagyarányú hajóslétszám-elbocsátásokra került sor, mégpedig úgy, hogy lehetőséget adtak a dolgozóknak a munkaviszony megegyezéses megszüntetésére. Az elbocsátottak a törvényes végkielégítésen felül minden szolgálatban eltöltött év után 5000 forintot, gyermekenként további 40 000 forintot, a védett korúak 50 000 forintot vehettek fel. Ez összesen 32 milliójába került a jószívű cégnek. Másrészt viszont, mivel aki fölöslegessé vált, „önként” mondott föl, jogilag nem számított csoportosnak az elbocsátás, így nem is kellett bejelenteni 90 nappal előre a Munkaügyi Központnak. Ezenkívül a cég nem volt köteles egyeztetni a szakszervezettel, mivel a kilépő dolgozók egyénileg elfogadták a kedvező feltételeket.

A hajósszakszervezet a Liga segítségével nemzetközi tiltakozó akciót indított, leveleik nemcsak a magyar, hanem a svájci tulajdonoshoz is eljutottak. Egy svájci lap meg is írta a tulajdonosra nézve kellemetlen tényeket, ez azonban Magyarországon csak a tulajdonosig jutott el, az olvasókig nem. A Magyar Nemzet viszont közölt egy helyzetjelentést még a sztrájk előtt, válaszul a Foka elnök-vezérigazgatója beperelte a nyilatkozó szakszervezeti vezetőket a cég jó hírnevének rontása miatt. Tárgyalásuk most, április 15-én lesz – polgári bíróságon.

A hírnév kényes dolog. A szakszervezet szétküldött tiltakozó leveleinek hangütése oly érzékeny csapás volt, hogy az elnök-vezérigazgató az alábbi körlevelet adta ki: „Megtiltom, hogy a Részvénytársaság dolgozói a mai naptól a cég címén magáncélú levelezést folytassanak. …Erre tekintettel elrendelem, hogy az rt. vagy dolgozója nevére, a cég címére érkező valamennyi levelet az iktató felbontsa, s érkezést követően még aznap hiánytalanul részemre szignálás céljából bemutassa.”

Akik maradnak

Több mint ötven dolgozó vált meg a cégtől 1993 januárjától közös megegyezéssel, hála a kedvező feltételeknek. Tizenöten azonban nem voltak hajlandóak önként menni. Többen közülük aktív szerepet vittek a sztrájkban. Mivel szerepeltek az elbocsátandók listáján, menniük kellett, hiába váltak volna meg helyettük más munkások a cégtől. Nevükben a szakszervezet pert indított.

Az elbocsátottak közül a sztrájkbizottság két tagját és a hangadó munkásokat már a felmondási időre „felmentették” a munkavégzés alól, és nem fizették ki részükre a többi dolgozónak járó juttatásokat.

Akik maradnak, állítólag 30 százalék fizetésrendezést várhatnak. Ennek ellenére a leépítő akció, amely a cégnek körülbelül a felét érintette, nem találkozott a szervezett dolgozók támogatásával. Ők tervet vártak a menedzsmenttől a válság valódi megoldására.

Közben a cég, szembehelyezkedve a társasági törvény szellemével, megszüntette a dolgozói képviseletet a felügyelő-bizottságban. A dolgozók, azáltal, hogy nem vehetnek részt az ellenőrzésben, fontos tájékozódási forrással lettek szegényebbek.

Igyekeznek kijátszani a nem szervezett dolgozókat a szakszervezet ellen. Március végén meghirdetett a cég egy ingyenes nyugat-európai üdülést, egy körutazást Párizs, London és Barcelona érintésével. Ingyen, de csak nem szakszervezeti tagoknak. „Hiszen a szakszervezetek osztogathatnak beutalókat a saját tagjaiknak, miért járjanak rosszul a nem szervezett dolgozók?” – hirdette plakátján a cég.

Csakhogy másfél éve már munkavállalói jogon járnak a beutalók, és nem a szakszervezetek osztják el. Mi több, a Munka Törvénykönyve tiltja a szakszervezeti tagság miatti megkülönböztetést (27. §). A hajósszakszervezet a munkaügyi felügyelőséghez fordult, fölmutatva a jogellenes plakátot. Erre föl az elnök-vezérigazgató az áprilisi munkásgyűlésen, ahelyett, hogy mindenkit meghívott volna az európai körutazásra, mindenkitől megvonta a bőkezű ajánlatot. A szakszervezet a hibás, mondta. Néhányan előírásszerűen morogtak is a szakszervezeti vezetőkre. És ezért nem is kellett nyugat-európai körutazásra szórni a pénzt.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon