Skip to main content

Intelmek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Szent István megyéi nem önkormányzati megyék voltak” – tudhattuk meg Antall József Szent István-napi összefoglaló, témazáró történelemóráján. A budai Várban a miniszterelnök mindazonáltal a központi állam és az önkormányzatok egyensúlyának fontosságáról beszélt.

Az állami ünnep előestéjén a belügyminiszter a Népszabadság hasábjain kifejtette: „…nagyon korán megszülettek a kormányzati beavatkozást eleve kizáró autonómiák. Az önkormányzatoknál az ellenőrzés szinte teljesen hiányzik.” Már Boross Péter korábbi nyilatkozatai is sejteni engedték, hogy a községi autonómiára épülő decentralizált önkormányzati modell nem tartozik a „keménykezű, férfias rendőrség” és az erős állam híveként ismert belügyminiszter kedvenc gondolatai közé. A mostani nyilatkozatban vázolt elképzelések a közvetlen kormányzati beavatkozás; a jegyzők centrális függősége, illetve kettős alárendeltsége; Budapest kormányzati irányítása, illetve a főváros „hovatovább önálló külpolitikájának” felszámolása a közigazgatás államosításának kormányprogramját körvonalazzák.

A kormány mindeddig tartózkodott a három éve létrejött önkormányzati törvény egésze elleni frontális támadástól. Ha ugyanis a kormánypártok a hatékonyabb törvényességi felügyelet, illetve a közigazgatási középszint hívei, akkor joggal érezhetik úgy, hogy rossz a lelkiismeretük. A fővárosban éppenséggel a szélsőségesen decentralizált, Budapestet szétszabdaló, képtelen fővárosi törvény kierőszakolásával kívánta a kormánytöbbség kihúzni a talajt Demszky lába alól. A közigazgatási bíróságok hiánya pedig a köztársasági megbízottak által gyakorolt törvényességi felügyelet hatékonyságát akadályozza.

Az SZDSZ májusban közzétett önkormányzati tézisei is bizonyos fokú lelkiismeret-furdalásra utalnak, a kérdés számukra is kínos. Nem állhatnak ki teljes mellszélességgel az önkormányzati autonómia magasztos eszméje mellett, mivel az ebből fakadó részben talán elkerülhetetlen konfliktusok miatt a fővárosban kettős (ön)kormányzati pozícióban lévő SZDSZ meghasonlott. A fővárosi, illetve a kerületi testületek közötti viták mellett Szentgyörgyvölgyi köztársasági megbízott rohamai a fővárosi közgyűlés és a főpolgármester ellen csak politikai kakaskodásnak tetszenek.

Boross Péter hátborzongató reformterve arra figyelmeztet, hogy van rosszabb alternatíva.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon