Skip to main content

Katolikusok nélkül Oroszországban?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Állam, egyház – államegyház?


Az utóbbi hónapokban egyre erősebb, szervezett kampány folyik Oroszországban a katolikus egyház ellen, amelyben államigazgatási szervek és állambiztonsági szervek is intenzíven részt vesznek. Az ürügy: a Szentszék hivatalosan nyilvánosságra hozta, hogy az ideiglenes egyházi irányítószerveket (apostoli adminisztratúrák) egyházmegyei rangra emeli. Az Orosz Pravoszláv Egyház azonnal tiltakozott, s a szóban forgó intézkedést „a Vatikán agressziójának” nevezete, az orosz Külügyminisztérium pedig nyilatkozatban ítélte el, s Oroszország belügyeibe való beavatkozásnak nevezte a Vatikán e lépését.

Eleinte mindezt békés tiltakozás kísérte („csendes imák” és tüntetések a Vatikán oroszországi nagykövetségénél és más nagyvárosok katolikus templomainál február folyamán), amelyeket többnyire szélsőséges politikai csoportok kezdeményeztek, mint a „Pravoszláv Polgárok szövetsége” vagy a „Nemzeti Bolsevik Párt”, április 5-én azonban Stephan Capriótól indoklás nélkül megtagadták az Oroszországba való beutazást, április 19-én pedig Jerzi Mazura püspököt (a Kelet-szibériai Szent József egyházmegye ordináriusát) nem engedték az ország területére, persona non gratának nyilvánítva. Számos más településen helyi közigazgatási intézkedésekkel gyakorolnak nyomást a katolikus közösségekre (Pszkovban visszavonták a katolikus templom építési engedélyét), számos külföldi katolikus pap (márpedig többségük nem orosz állampolgár) figyelmeztetésben részesült, hogy nem folytathat lelkipásztori tevékenységet, mivel nincs állandó bejelentetett lakcíme (állandó lakcím iránti kérelmüket a helyi hatóságok rendre elutasították!).

Nincs jobb helyzetben a kárpátaljai katolikus misszió sem: jelenleg voltaképpen „törvényen kívüli” módon végzik nagy erőfeszítéssel lelkipásztori tevékenységüket. Hivatalos bejegyzésüket az ukrajnai államigazgatási szervek megtagadták, arra hivatkozva, hogy alapító okiratuk (statútumuk) nem felel meg az ukrajnai követelményeknek (az egyházközség ügyeiért felelős legfőbb instanciaként nem egy közösséget, hanem az ott szolgálatot teljesítő lelkipásztort jelöli meg).

Az oroszországi katolikus egyház vezetői számos alkalommal fordultak Putyin elnökhöz helyzetük rendezését kérve, választ azonban nem kaptak. Az oroszországi katolikus hívők és egyházi személyek jogsérelmeit orvosolja és ügyvédi képviseletét látja el egyebek között a Vallás és Jog elnevezésű jogvédő iroda (vezetői ugyancsak részt vettek a Beszélő konferenciáján).








Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon