Skip to main content

Kedves Szabad Demokraták!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mit tegyek, ha csak a szabad demokratákért meg a Fideszért tudok rajongani és megbocsátani.

Hogy én miben látom a megverettetés okait: piszkosul betöltötte a kuratórium és egyáltalán a tv a feladatát.

A másik az SZDSZ bűne, hogy nem keresett szövetségest a Kisgazdákban, hogy nem látta meg a lehetőséget és az értékeket benne.

Magyarország hagyományai szerint mezőgazdasági ország. Itt a földből jön ki az élet, valahol itt kellett volna kezdeni, aztán erre építkezni.

Aztán ami a legaljasabb fogás volt a kampányban, az a zsidózás. Milyen jogon nem mondhatja magát magyarnak, aki itt él, ideszületett, ’56-ért „lenyomott” 10 évet? Amelyik pártnak ez az utolsó aknamunka eszébe jutott, hogyan mer az szót emelni a romániai magyarokért? Ha ott a románok szemében a magyar kisebbség „büdös magyar”, itt akkor büdös zsidó meg büdös szerb? Akkor úgy vannak jól a dolgok, ahogy vannak.




Mit tett az MDF a pártállam lebontásáért? Kérem, segítsenek, mert nem jövök rá!

Olyan, mint a mesében: az SZDSZ elment vadászni, meglátta, meglőtte, az MDF meg – de talán az SZDSZ még meg is sütötte – mind megette.

Egyelőre fölfújt lufinak látom az MDF-et. Sajnos számomra nem nyugalmat áraszt, hanem „langymeleget”, ennek okáért én úgy látom, tovább „döcög az ócska konflis”. Bárcsak csalódnék magamban.

(Azért a jövőben az SZDSZ ne kaparja ki a gesztenyét az MDF-nek, és jó volna, ha a FIDESZ maradna az SZDSZ mellett ellenzékben.)

1990. április 9.

Kis-kis Vera
pártokon kívüli,
világnézetére nézve keresztény,
aki egyformán szereti
az Ó- és az Újtestamentumot



























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon