Skip to main content

Konferencia a népi kultúráról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Sokan nagy magabiztossággal igyekeznek meghatározni, mi tartozik bele a népi kultúra hagyományába, s mi nem. Azonban senki se tudja pontosan, hol is húzódnak meg az éltető hagyomány határai” – mondta Kuncze Gábor a Tisza menti fesztivált lezáró konferencia bevezetőjében. Aki az egész napos előadásfüzért végighallgatta, joggal érezhette úgy, hogy a népi kultúrának nincsenek is határai. Hiszen a népi kultúrába beletartozhatnak a mindennapi élet szokásai és szórakozásai. Beletartozhatnak a giccsnek minősített falvédők és a rejtendő politikai rigmusok, dalok. De még a hagyományosan népinek tekintett paraszti kultúra is sokarcú: népi kultúra a hatalom alámerült magaskultúrájának utánzása, de népi kultúra a hatalom kijátszása is.

E számunkban és a következőkben a Szolnokon elhangzott előadásokból közlünk válogatást. Az elsőként közölt két irodalmi előadás a népi szó értelmezésének két szélsőséges lehetőségével próbálkozik. Radnóti Sándor a népi író fogalmának a lehető legtágabb, minden írót magába foglalni képes kitágítására tesz kísérletet. Pomogást Béla a szó szikár értelmezésével a parasztköltőben fedezi fel azt a kivételes költői személyiséget, aki kiemelkedve a paraszti közösségből még anyanyelvként beszéli az épp bomlani kezdő archaikus paraszti világ, a népköltészet nyelvét. A közölt szövegek egy részét terjedelmi okokból kissé lerövidítjük. A kihagyásokat […] jelzi.

A konferencia teljes anyagát az SZDSZ képviselőcsoportja mellett működő Politikai Tanulmányok Intézete könyv alakban is közreadja.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon