Skip to main content

Közeledések és távolodások

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zene

Zárójelvers op. 8.



((<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-micr



Vészes gyorsasággal tűnnek el az üzletekből a hagyományos hanglemezek. Pedig aki már megvette CD-lejátszóját, az sem dobja ki azonnal a másikat. A Vörösmarty téren még rá lehet bukkanni némi maradékra (a maradék ebben az esetben nem minősítésre szolgál). Pár évvel ezelőtt adta ki például (az akkor még jól működő) Hungaroton Petőcz András és Sáry László Közeledések és távolodások című hagyományos lemezét (SLPX 31392). Aki nemrég ott volt a második Füge-esten, élőben is kaphatott ízelítőt e műfajában és hangulatában viszont egyáltalán nem hagyományos költő-zenész együttműködésből. Petőcz András versei első olvasásra meghökkentőek, de ha túljutunk az ízlelgetésen, ha elmélyülünk bennük, akkor ismerős-régi, illetve másképp fogalmazott-új igazságokra bukkanhatunk. Petőcz ugyan azt írja a lemezkísérő füzetben: „nem hiszünk a politikum, a társadalmiság megjelenésének fontosságában a művészetekben”, verseit olvasván-hallgatván azonban kétségünk támad, hitelt adjunk-e a nem hitnek:

Petőcz és Sáry nem titkolt célja „az akusztikus költészet hazai bevezetése, a ritmikus szöveg, a technikai és hangzásbeli effektusok lehetséges alkalmazásának bemutatása”. Nem megzenésített verseket hallhatunk tehát a szerzők előadásában, hanem a közös megszólalás igénye inspirálja a szöveggel egyenértékű zenei hangzásokat, effektusokat. Sáry László irányzatokra hallatlanul érzékeny zeneszerző, aki azonban nem pusztán alkalmazkodásból, görcsös igyekezettel követi a divatot, hanem valódi tehetséggel és a saját mondanivalóvá érlelt technikával kísérletezik az újjal. Sáry mindig is nagyszerű „társművész” volt, részint a muzsikus barátaival való, évek óta tartó együttműködésben (többek között az Új Zenei Stúdióban), részint színházi kísérőzenéiben, s most e lemezen is. „Meggyőződésünk, hogy a repetíció és a minimalizmus mind az irodalomban, mind a zenében hasonló funkciót tölthet be: miként az emberi kultúra alapvető megnyilvánulásaiban, az imádságban, a legkülönbözőbb vallások fohászaiban, a művészetben is a koncentrációt, a belső erők összpontosítását eredményezi” – írják a kísérőfüzetben művészi módszerükről a szerzők.

A lemezt érdemes megvenni, amíg még kapható, de ne hallgassuk egyvégtében, hanem csak egy-két vers erejéig, s bár így sem lesz könnyű vagy langyos élvezet – esélyünk van rá, hogy fokról fokra, versről versre közelebb kerülünk a lemez egészéhez, s barátságot kötünk vele. Ami elég ritka manapság.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon