Skip to main content

Létminimum most

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



Családtípus<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Családtagok létminimuma

Összesen

Egy főre

Egyedülálló nő

10 926 Ft

 

10 926 Ft

Egyedülálló nyugdíjas nő

  8 740 Ft

 

  8 740 Ft

Egyedülálló férfi

10 874 Ft

 

10 874 Ft

Egyedülálló nyugdíjas férfi

  8 698 Ft

 

  8 698 Ft

Anya+1 gyerek

8876 Ft+7130 Ft

16 006 Ft

  8 003 Ft

Házaspár

8824 Ft+8876 Ft

17 700 Ft

  8 850 Ft

Nyugdíjas házaspár

7059 Ft+7101 Ft

14 160 Ft

 7 080 Ft

Házaspár+1 gyerek

8241 Ft+8296 Ft+6550 Ft

23 090 Ft

  7 697 Ft

Anya+2 gyerek

8296 Ft+2x6550 Ft

21 396 Ft

  7 132 Ft

Házaspár+2 gyerek

8031 Ft+8083 Ft+2x6337 Ft

28 789 Ft

  7 197 Ft

Házaspár+3 gyerek

7886 Ft+7938 Ft+3x6192 Ft

34 400 Ft

  6 880 Ft


A létminimum szintjén az áremelkedések üteme az elmúlt havi mérséklődés után ismét felgyorsult annak ellenére, hogy a kormány által januárban áprilisra bejelentett energiaáremelés egy részét későbbi időre halasztották el.


 

1990. XII. 31.

1991. I.27.

1991. III. 1.

1991. IV. 1.

1991. V. 1.

Létminimum(Ft)

6112

6498

6752

6953

7197

%

100

106,3

110,5

113,8

117,8


A társadalmi juttatások az év első négy hónapjában 4-10 százalékot veszítettek értékükből. A családi pótlék januárban 39,5 százalékot fedezett a létminimumból. Ahhoz, hogy értékét megőrizze, a 2570 Ft helyett májusra 2843 Ft-ot kellene folyósítani. Ez 273 Ft-os, több mint 10 százalékos emelést tenne már szükségessé.


Társadalmi juttatások

1991. január 27.

1991. májusi

 

Minimál összege (Ft)

Létminimum(Ft)

%-ban

Minimál összege (Ft)

Létminimum (Ft)

%-ban

Nyugdíjminimum

5600

6308

88,8

5600

7080

79,1

Minimálbér (nettó)

5220

6498

80,3

6260

7197

87,0

Családi pótlék

2570

6498

39,5

2570

7197

35,8


Az elmúlt hónapban az átlagosnál jobban növekedtek az élvezeti cikkek (kávé, cigaretta, sör), valamint a háztartási gépek árai. Viszont valamelyest mérséklődtek a férfi és csecsemőruházati cikkek árai. Mostani létminimum-számításunk eredménye még nem tartalmazza a gyógyszeráremelés hatását.

Az élelmiszerek árának emelkedését a létminimum szintjén az átlagosnak, sőt valamivel az alattinak kell tartanunk. Ennek ellenére míg ugyanazt a minimális kalória- és tápanyagmennyiséget az év elején még 79,90 Ft-ért vásárolhatta meg egy napra a létminimum szintjén élő magyar állampolgár, ezt az idén, május elején 93,90 Ft-ért, azaz 14 Ft-tal többért tudja csak megvásárolni.

A fentiek ismeretében fokozottan aktuálisnak tartjuk, hogy az állam törvényben fogalmazza meg szociális kötelezettségeit állampolgáraival szemben. Egyébként az a véleményünk, hogy az életben maradáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.

Budapest, 1991. május 8.

Újpesti Családsegítő Központ

















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon