Skip to main content

Levél Kőszeg Ferencnek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kedves Feri!

Kezembe került kéziratos tanulmányod a hazai könyvkiadás mizériáiról. Megállapításaidban tagadhatatlanul van igazság, dokumentációd viszont helyenként pletykagyanús; pletykán itt valótlan vagy félig valótlan sztorikra gondolok.

Bizonyos körülmények folytán meglehetősen tájékozott vagyok a Magyarország felfedezése ügyei felől, s ezért meglepett egyik kéziratunk sorsának interpretálása írásodban. Tájékoztatásodra ismertetem Vekerdi László (pontosabban Bakos István–Vekerdi László szerzőpáros) kéziratának történetét. A szociográfia a magyar tudományról, a tudományos intézményekről, kutatókról és kutatásokról szólt. A sorozat szerkesztőbizottsága – szokás szerint három tagjának véleményezése alapján – a kéziratot elfogadta, és kiadásra eljuttatta a Szépirodalmi Kiadóhoz. A kézirat azonban nem jelent meg, s a szerkesztőbizottság azt a magyarázatot kapta, hogy a szerzők nem approbáltatták interjúikat (kb. 500 interjú volt a kéziratban) beszélgetőpartnereikkel.






Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon