Skip to main content

Lezsák Sándor versét mondja

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
magyar • tévé • szótár


Homlokomon, mint vén
kelttésztán a bús redő,
vastag hurkákat vet
a lángpallos hátán
elnyargaló bősz idő.
Pöttyösbögrö bánat,
mely szívemen szétterül,
e kis hazának
– egyesek szerint! Haha! –
túl sokba kerül.
Alapítok alapítványt,
sí rock operát,
felfedem keblem titkos kapuját,
de nyugtom mégse nem lelem,
mert e kis, magyar szíveken,
nem látom bronzani
saját alakom daliás szarabát.
Óh! Hálátlan nemzet,
édes, ártatlan gyermekem!
Mily gyalázat, hogy önzetlen,
telkilaki dallosod
érdemei garmadát, ily
könnyedén kézzel veszelyted el!

De lesz még itt kikelet! Vonulás!
Kelevéz! Roham és híjjegés!
Aranyos sarkantyúk pengise!
A Nagy Magyar Minőség ül még itt
bált, kutyaháziak!
Mirellit pulykák és egyéb madarak!
Szívem bukszája szottyadva bár, de
sátorverő hőskaromban még
bömbölni érzem az őserőt!
Ütök én még sátrat ellentek, a gőgös
Parlament előtt!
De akkor lesz jaj! Károgás!
Lészenig fogaknak csikorgatása itt!
De én csak ülök majd, magosan,
felhőkbe karcoló tornyom leghögyén
és elmosolygok tájtokon.
Nem büntetek.
Meggyakorlom fényes kegyemet
felettetek.
És lassan, hogy megérthessétek
minden igazgyöngy-könny szavam,
fejetekre
olvasom – összes versemet.
















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon