Nyomtatóbarát változat

A Gazdaságpolitikai és a Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály válasza:

A vízlépcsőrendszer a Budapest–Pozsony közötti 220 km hosszúságú Duna-szakasz komplex hasznosítása és szabályozása érdekében épül. Hatása kiterjed az e folyószakaszt szegélyező síksági területekre is. A Duna e szakaszának hasznosítása magában foglalja a villamosenergia-termelést, a nemzetközi hajózás feltételeinek javítását, a térség biztonságos árvízvédelmét és a kapcsolódó területek gazdasági fejlődésének elősegítését.

Építését – több évtizedes előkészület után – a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányfői által 1977. szeptember 16-án aláírt államközi szerződés alapján kezdték meg. A szerződés és az azt kiegészítő megállapodások rögzítik a két fél jogait és kötelességeit, a beruházás műszaki tartalmát, a megvalósítás főbb határidőit, az üzemeltetés alapvető kérdéseit. Azonos módszerrel készültek a tervek, egyenlő arányban oszlanak meg az alaplétesítmények beruházási költségei, közös tulajdonú lesz a felépült vízlépcsőrendszer minden része, közös az üzemeltetés, és mindkét ország azonos arányban részesedik a rendszer hasznából is.

A hely kijelölését, a fejlesztési cél meghatározását, a létesítmény műszaki koncepciójának kidolgozását több mint két évtizedes feltáró munka előzte meg. Ebben csehszlovák és magyar tudományos intézetek, szakmai szervezetek és tervezőintézetek mellett külföldi tervezők és más szakemberek is részt vettek. E sokirányú vizsgálatot felölelő munkában a természeti és gazdasági adottságok alapján alakult ki a vízlépcsőrendszer létesítményeinek telepítési helye, az üzemeltetés műszaki és gazdasági koncepciója. A tervek szerint a vízlépcsőrendszer az ún. üzemvízcsatornás gabcikovói (bősi) vízlépcsőből és a folyómederbe épített nagymarosi vízlépcsőből fog állni. A két vízlépcső hidraulikai és energetikai szempontból összekapcsolt rendszert alkot, azaz egymást feltételezi és kiegészíti.

A gabcikovói vízlépcső főbb részei a következők: Dunakilititől fölfelé a Duna árterében, annak mindkét oldalán 60 négyzetkilométer területű víztároló épül. A tározóból a magyar oldalon elhelyezett zsilip segítségével 17 km hosszú csatornán csehszlovák területen vezetik a földuzzasztott Duna-víz döntő többségét a gabcikovói vízlépcsőhöz. (A Duna-víz egy része továbbra is az eredeti mederben folyik.) A vízlépcső duzzasztóművet, erőművet és hajózsilipet foglal magában. Innen egy újabb csatornán keresztül Szapnál kerül vissza az elvezetett víz a Duna jelenlegi főmedrébe. Ez a megoldás a Duna szigetközi 31 km-es szakaszát lényegében új mederbe, csehszlovák területre tereli. Az üzemvízcsatornán a hajózásra változatlanul érvényesek maradnak a korábbi nemzetközi jogok és kötelezettségek.

A nagymarosi vízlépcső lényegében két főrészből áll. A Nagymaros térségében a mederben építendő vízlépcsőből – szintén duzzasztóművel, vízi erőművel és hajózsilippel – és azokból a védelmi létesítményekből, amelyek a Duna és mellékfolyói által érintett területeken a duzzasztás hatásának kiküszöbölését szolgálják.

A két erőműben évente megtermelt energia bennünket megillető fele az ország majdani villamosenergia-szükségletének mintegy 3-4%-át fogja fedezni. A vízi erőmű – a fajlagosan magas beruházási költségek ellenére – más energiatermelő módokkal szemben gazdaságos megoldás.

A rendszer megalkotása után lehetővé válik a hajózási szempontból kritikus Pozsony–Gönyű közötti szakaszon és a dömösi sziklazátonyon a nemzetközi hajózás zavartalan biztosítása. Meg kell jegyezni, hogy a Duna tőlünk felfelé és lefelé eső szakaszának lépcsőzése – amely a hajózhatóság fontos feltétele – lényegében befejezés előtt áll. Az ily módon kiépülő rendszer megszünteti a terület árvízveszélyét, és biztonságossá teszi az árvizek levezetését. Megváltoztatja a folyam áramlási viszonyait, és átalakító hatást gyakorol a környező területekre.

Az államközi szerződés a beruházás megkezdését 1978-ra, Gabcikovónál az első turbina üzembe helyezését 1986-ra, Nagymarosnál pedig 1989-re irányozta elő. Akkor azzal számoltunk, hogy a három ötéves tervidőszakon át folytatódó beruházás változatlan áron mintegy 26 milliárd Ft-ba kerül. Mivel ez jelentős teher, kiegészítő megállapodást kötöttünk Csehszlovákiával. Ennek értelmében a kezdeti munkák többségét az V. ötéves tervidőszakban helyettünk partnerünk végezte el, amit mi a rendszer kiépítése után termelt energiával visszafizetünk.

A VI. ötéves terv kidolgozásakor feltártuk a megváltozott körülményeket és mérlegeltük lehetőségeinket. A kormányzati szervek tárgyalásokat kezdtek partnerünkkel a közös beruházási halasztásra. Sikerült megegyezésre jutni, s ennek értelmében az energiatermelő egységek az eredeti határidőnél négy évvel később lépnek üzembe. Ez 1990–94 közötti folyamatos üzembe helyezést jelent. Tekintettel arra, hogy időközben a környezetvédelmi követelmények megnövekedtek, a kormányzati szervek különböző tudományos, műszaki és környezetvédelemben illetékes testületeket kértek fel a tervezett létesítmény környezeti hatásainak újabb vizsgálatára. A szerződés módosítása a VI. ötéves terv időszakában számottevően csökkenti beruházási terheinket, lehetőséget biztosít a még tudományosan vitatott kérdések tisztázására, és jelentősen lerövidíti a nagymarosi építkezés idejét.

A kivitelezési munkálatok mindkét fél részéről 1978-ban elkezdődtek. A munkálatokat 1981 szeptembere és 1983 októbere között – az államközi tárgyalások idején – szüneteltettük, ez év végéig feladatainknak mintegy 7%-át végeztük el. Partnerünk a beruházást bár az eredeti ütemhez képest lassabban, de folyamatosan végezte. Ez év végéig várhatóan 44%-os készültségi fokot ér el.

Jelenleg a módosított államközi szerződés és a kölcsönös segítségnyújtási megállapodásban elfogadott közös ütemterv szerint haladnak a munkálatok. Ebből reánk Dunakiliti térségében és a Gabcikovo alatti üzemvízcsatorna építésében hárulnak feladatok.

A beruházás részleteinek ismertebbé válása után a tudományos körök és a közvélemény egy része kételyeket támaszt a beruházás gazdaságosságával, várható környezeti hatásaival és tervezett műszaki hatásaival szemben. Az aggályok okai a megváltozott gazdasági helyzetből, a környezetvédelmi követelmények korábbinál fokozottabb érvényesítésének szükségességéből, illetve egyes esetekben a tények és összefüggések nem kellő ismeretéből fakadnak.

Egyes ellenzéki beállítottságú személyek – felhasználva a vízlépcsőrendszer körüli természetvédelmi, gazdasági aggályokat – tiltakozó aláírások gyűjtését kezdeményezték. A magyar nyelvű ellenséges rádióadások nagy figyelmet fordítanak erre az akcióra, azzal a szándékkal, hogy a kormányzat tekintélyét lejárassák, és rontsák kapcsolatainkat Csehszlovákiával.

Az aggályok és felvetések súlyának, valóságtartalmának megállapításával az elmúlt néhány évben több szakmai és tudományos szervezet és testület foglalkozott. Néhány kérdés megítélésében véleményeltérés van a különböző szakmai szervek és szakintézmények között is. Ezért olyan állásfoglalások születtek, hogy a beruházás megvalósításával párhuzamosan a műszaki, gazdasági és környezeti tényezőket egységes rendszerben, kölcsönhatásaikban kell vizsgálni. Ennek megfelelően az illetékes állami szervek döntése alapján 1985 közepéig komplex környezeti hatásvizsgálatot fognak végezni, melynek során fel kell tárni a felismert kedvezőtlen természeti folyamatok következményeinek elhárításához, valamint a szóban forgó terület jelenleginél kedvezőbb fejlesztéséhez szükséges racionális megoldásokat, hogy azokat a beruházási munkálatoknál már a gyakorlatban alkalmazhassák. Ebben a munkában természetszerűleg felhasználják a Magyar Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia keretében folyamatban levő, a vízlépcsőrendszert érintő kutatások eredményeit, valamint a külföldi szakértők véleményét is. A hatásvizsgálat eredményeinek ismeretében történik döntés arról, hogy szükségesek-e módosítások, kiegészítő létesítmények a környezetvédelmi szempontok érvényesítéséhez.

Azokban a pártszervezetekben, amelyekben kérdések vetődtek fel a vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatban, a fentiek szerint adjanak tájékoztatást az államközi szerződés tartalmáról, a beruházás megvalósításának helyzetéről és arról, hogy a komplex környezeti hatásvizsgálat tudományosan alátámasztott eredményei alapján lehet majd dönteni az esetlegesen szükséges módosításokról.

• Dokumentum