Skip to main content

Muzulmánia – előttünk a halál

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Előttünk a halál!” – hirdetik már nevükkel is a kurd nemzeti felkelők, akik a muzulmán Törökország ellen harcolnak az önálló Kurdisztánért. „Emberek, akik szeretik a halált” – jellemzik vezetőik az algériai iszlám állam megteremtéséért harcolókat. Oroszországban még kérdés, hogy sikerül-e megállítani az agresszív iszlám fundamentalizmus expanzióját, Bulgáriában már legfeljebb csak utóvédharcot folytathatnak nagyrészt asszimilált muzulmánok. Az iszlám és keresztény világ egyre vészterhesebb törésvonala mentén kialakult konfliktusok közül ezúttal e négy „tűzfészekről” adnak hírt történész szerzőink.


Megjelent: Beszélő hetilap, 13. szám, Évfolyam 7, Szám 13


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon