Skip to main content

Nehogy…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Valamibe beletrafálhatott Kornis cikksorozata első részében, mert Kocsis L. Mihály, az Új Magyarország felelős szerkesztője ugyancsak ingerülten idézi írását a napilap szeptember 2-i számában. Olyannyira ingerülten, hogy kissé önkényesen összevonja és ellenkező értelművé fordítja az idézeteket. De sebaj, így is reklám volna, ha a kormány kedvenc lapjának lenne olvasótábora. Minderre egy szót sem vesztegetnénk, ha a tiszta hang hegyi postása nem próbálná ijesztgetni szerzőnket. Helyes lenne, tanácsolja neki, ha írása befejezése után elmondana egy Miatyánkot, „nehogy találkozzon egy rosszabb kedvű olvasójával!”. Ha ijedősek lennénk, azt mondanánk: ezt a mondatot leírni egy uszító szándékú glossza végén, felér holmi tettlegességre való felbujtással. Minthogy azonban nem vagyunk ijedősek, inkább elégedetten nyugtázhatjuk Kocsis L. feltételezi, hogy az ő olvasói a mi lapunkat is olvassák. A magunk olvasói nevében ezt a feltételezést viszontag – legnagyobb sajnálatunkra – nem merjük megkockáztatni.


Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon