(Krassó György)

Nyomtatóbarát változat

A haladó politikai mozgalmak évszázados követelése volt világszerte az általános, titkos, arányos választójog, és a legszívósabb küzdelmet éppen Angliában folytatták érte. Így aztán különös, hogy az e célokért folyó tüntetésünket nem más, mint Bill Lomax jellemzi oly módon, hogy „még az ’56-os célokat zászlajára tűző” Magyar Október Párt is oda süllyedt, hogy egy sátorban kempingezik a Parlament előtt” (Beszélő, 1990. április 14.).

A Beszélő szerint azonban a Magyar Október Párt még mélyebbre süllyedt. Nevezetesen: „az ország a választások mellett döntött” (hát persze! – nyilván ezt bizonyítja a második forduló agyonhallgatott, alig több mint 40%-os részvételi aránya is), „s Krassót demokratikus követelései az MSZMP-nél is szélsőségesebbekkel sodorták egy táborba. Kár.” Sátrainknál valóban osztunk egy felhívást, amely a mieinkhez hasonló követeléseket tartalmaz – ezt többek közt a forradalom után halálra ítélt Fónay Jenő, Forgács Ferenc, Szlama Árpád, Wittner Mária és a Corvin köz nyugati emigrációba kényszerített parancsnoka, Pongrátz Gergely írta alá. A Beszélő szerint ők lennének az „MSZMP-nél is szélsőségesebbek”? Kár.

• Visszabeszélő