Ónody-Molnár Dóra

Nyomtatóbarát változat

INTERJÚ PESTY LÁSZLÓVAL

Sikeres kampányon vagytok túl, noha…

…noha nem nyertesen.

Nem nyertes kampányon, de mégis: két-három hónapos idő állt a rendelkezésetekre, hogy felépítsétek…

…a semmiből…

…a semmiből a 16 éve regnáló főpolgármester kihívóját. Lesz folytatása a megkezdett munkának?

Ilyen típusú felkérést nem kaptam. Kampányfőnöknek lenni kaland volt, kirándulás egy másik területre. A munkámat elvégeztem. Nem is kértem, és nem is kaptam felkérést arra, hogy Tarlós István kommunikációjával tovább foglalkozzam. Nem tudom, lehet-e Tarlósból főpolgármester-jelölt négy év múlva, mert ahhoz benne kellene lennem a főváros és a frakció életében, de pillanatnyilag egészen mással foglalkozom. Három hónapig álltak a cégeim, mert csak a kampánynyal foglalkoztam. Megőriztem a függetlenségem, és mivel véget ért a mandátumom, visszatértem eredeti szakmámba, a kommunikációs tanácsadáshoz, a píárhoz, és némi televíziós tevékenységhez.

Egy előre felépített, kidolgozott kampánnyal 2010-ben – amikor valószínűleg Demszky már nem indul – a jobboldal adhatná a főpolgármestert.

Nem tudok négy évre előre jósolni, de nem lehet kizárni, hogy Tarlós Istvánt egy kommunikációs stáb tökéletesen felépíti. Akkor talán nem másfél százalékkal veszít, hanem négy vagy akár tíz százalékkal nyer. Viszont ez a másfél százalék nagymértékben növeli Tarlós presztízsét és esélyeit. Biztos vagyok benne, ha indul, megtartja a függetlenségét. Tarlós egy rendkívül szavahihető ember. Érdes, és vannak sokak számára nehezen emészthető tulajdonságai. Ő egy mindent megmondó ember, ami a politikában nem gyakori tulajdonság, de a szavát betartja. Amikor elindult, kötött Orbán Viktorral egy megállapodást, amelyben szigorú feltételként szabta, hogy akárhogyan is alakuljanak a dolgok, ő nem hajlandó belépni a Fideszbe. Tarlós kötni fogja az ebet a karóhoz, ha egyszer kijelentette, hogy nem lép be, akkor meg fogja tartani függetlenségét. Kérdés az is, hogy a Fidesznek megfelel-e egy ilyen erős és saját presztízzsel rendelkező, de párton kívüli jelölt. Ha egy csöpp eszük van, akkor igen.

Függetlenként most a Fidesz-frakcióban tevékenykedik.

Igen, a frakció vezetője. A függetlenség definíciója szerintem az, ha az illető nem tagja semmilyen politikai szervezetnek, és Tarlós ennek megfelel. Az egész kampány során ezt hangsúlyoztuk. A Kádár-érában nem lépett be az MSZMP-be. Egyszer volt életében politikai szervezet tagja: még a rendszerváltás előtt belépett az SZDSZ-be. Hangsúlyoznám: a rendszerváltó SZDSZ-nek volt tagja. A Beszélő című folyóirat olvasóinak ez nyilván sokat mond, hiszen pontosan tudják, hogy a rendszerváltó SZDSZ irányvonalában és személyi összetételében is némiképp eltért a jelenlegitől. Tarlós 1994-ben lépett ki, és azóta független.

Függetlenséget hitelesen kommunikálni nehéz feladat, a választó nem a párttagkönyveket keresgéli, hanem azt nézi, a jelölt kivel mutatkozik, kik támogatják.

Mi azt gondoltuk, hogy az emberek szemében érték a függetlenség, mert tele van a hócipőjük a pártokkal. Szerintem eredményes kampányt lehet független jelöltre építeni. Bár sokat ártott, hogy ezt állandóan bizonygatnunk kellett. A baloldali sajtó egyébként nagyon érdekesen működik. Miközben Tarlós függetlenségét állandóan vitatták, a függetlenként induló Herényi Károlyét, MDF-es párttagkönyvvel a zsebében, egyszer sem kérdőjelezték meg.

Felkérésed pillanatában elsősorban abban hittél, hogy változásra van szükség a város vezetésében, vagy Tarlósban is hittél?

Tudni kell azt, hogy Demszky Gáborral a rendszerváltás előtt, még az illegalitásban nagyon jó viszonyban voltam. De még két éve is – amikor úgy volt, hogy európai parlamenti képviselő lesz – együtt dolgoztunk egy roma munkahely-teremtési projekten. Én is hozzátartoztam az SZDSZ holdudvarához egykor, nem tagadom meg a múltam. Egyébként Demszkyvel emberileg a mai napig nincs semmi problémám. Azonban úgy ítéltem meg, hogy Budapest ügyei olyan csehül állnak, hogy változásra van szükség. Szerintem nem törődnek eléggé a budapesti közlekedéssel. A BKV állandóan csődben van, rosszul finanszírozott, az utak tele vannak kátyúkkal, amiket a választások előtti hónapokig nem újítottak fel. Ezt egyébként közönséges kampányfogásnak tartom: négy éven keresztül nem érdekes, hogy eltörnek a laprugók, és tönkremennek a futóművek. De az utolsó három hónapban hirtelen eszükbe jut feltúrni az egész várost, amitől totális közlekedési felfordulás alakul ki. Elmondhatnám azt is, hogy olyan jogalkotási hiányosságokat látok, amik káoszhoz vezetnek. Például, hogy büntetlenül lehet a kutyapiszkot elpotyogtatni az utcán, és emiatt térdig járunk a kutyagumiban. Ezek mind-mind motiváltak. Mint régi harcostárssal, akivel együtt küzdöttünk a rendszerváltás környékén, szimpatizálok Demszkyvel, de azt gondolom, a személyes rokonszenvet félre kell tenni, és változtatni kell. Kell egy határozott, egyenes tekintetű – lehet, hogy érdes stílusú, de keménykezű – ember, aki végre rendet teremt ebben a káoszban, ami Budapesten uralkodik. Hittem tehát Tarlósban is, ezért vállaltam el a kampányfőnökséget.

Nem a kutyatulajdonos felelős a kutyapiszokért?

Nem! Például, ha egy társadalomban kannibalizmus van, és erről a nép úgy gondolja, hogy szabad, akkor ezt törvényi úton egy bizonyos Btk. nevű könyvecskével szabályozni kell. Magyarországon van számos anomália, az adócsalástól a kutyapiszok ottfelejtéséig, ami már-már népszokássá vált, ezért a közhatalomnak meg kell próbálnia büntetésekkel hatni. Ha viszont senki nem törődik ezekkel a dolgokkal, akkor ne csodálkozzunk, hogy élhetetlen a város. Kátyúk, kosz, graffiti, közlekedési káosz, a négyes metró építésének elhúzódása. Szépen lassan Budapest lemaradt. Előbb Prágától, majd elkezdett lemaradni Pozsonytól, és holnapután megelőz minket Bukarest.

Az önkormányzati törvények kétharmadosak, olyan dolgokat is felsoroltál, amelyek nem feltétlenül tartoznak a főpolgármester hatáskörébe.

Egyet ne felejtsünk el, a főváros főpolgármesterének nagyon nagy politikai súlya és jelentős hatásköre van. Ne mentegessük, ne csináljunk úgy, mintha ő a köztársasági elnök lenne, köztudottan nulla hatáskörrel. Nem, Demszky nem egy reprezentatív funkcióval rendelkező elnök, hanem operatív hatáskörrel rendelkező, fontos politikus, aki ráadásul irányítja a frakcióját. És amit mond, azt a koalíció megszavazza, végrehajtja. Ne csináljunk úgy, mintha nem lenne hatásköre, könyörgök! Nem véletlen folyik késhegyig menő harc a főpolgármesteri posztért.

Vissza tudod idézni a felkérés pillanatait?

Nagyon érdekes a történet. Az SZDSZ-hez közel álló sajtó elhitette, hogy a Sziget és annak vezetője, Gerendai Károly alapvetően rosszban van Óbuda polgármesterével. Még olyan cikkek is napvilágot láttak, hogy Tarlós be akarja tiltani, holott egyszerűen az óbudaiak érdekeit védve, némi hangkorlátozást szeretett volna bevezetni. A valóság azonban az, hogy ültünk nyár elején Gerendai Karcsi esküvőjén, és vártuk, hogy elkezdődjön a szertartás. Egyszer csak az anyakönyvvezető hölgy mellé odalépett egy őszülő, középkorú úr, és a legnagyobb szeretettel, őszinte odaadással, gyönyörű beszédet mondva összeadta Gerendai Károlyt ifjú hitvesével. Az úr Tarlós István volt. Az esküvői vacsorán aztán odajött hozzám, és megkért, hogy fáradjak be az irodájába, mert szeretne valami nagyon fontosat mondani. Ennyit a nagy ellentétekről, meg az igazságról és hazugságról. Amúgy egy liberális és baloldali értékeket valló ember vagyok. Közel áll hozzám Deák Ferenc vagy Eötvös József liberalizmusa, és a francia forradalom baloldali eszméi. Ezeket a 200 éves értékeket ma nem képviseli a balliberális oldal. Az is köztudott rólam, hogy se konzervatív, se igazi jobboldali nem vagyok. Azért vállaltam el Tarlós kampányfőnökségét, mert ma a Fidesz által támogatott jelölteknél a 200 éves baloldali értékek – mint pl. a munkavállalók érdekeinek megvédése – markánsabban jelennek meg, mint a magát baloldalinak nevező kormánypártnál.

Ezek szerint nem a budapesti állapotokért érzett felháborodásod miatt kerested meg őt.

Nem, nem, ő jött oda hozzám. Azt mondta, szüksége lenne egy kommunikációs szakemberre, aki a szervezéshez is ért.

Nem ijedtél meg? Demszky ekkor már tökéletesen felépített jelölt volt, ráadásul biztos befutónak prognosztizálták?

Nem, mert meg voltam róla győződve, hogy a budapestiek nyitott szemmel járnak az utcákon. Beszélgetnek portásokkal, utcaseprőkkel, taxisokkal, hajléktalanokkal, és olyan szintű a felháborodásuk a város állapota miatt, hogy bizony jó eséllyel indulna egy ellenjelölt. Ezt az esélyt jól éreztem, hiszen Tarlós nem sokkal maradt le. A kampányunk nem sikertörténet, hiszen nem nyertünk, de politikatörténeti szempontból mégis annak tartom. Megmondom őszintén, jobbról és balról is gratuláltak. Azért kaptam főhajtást, mert két hónap alatt sikerült felhozni a jelöltünket.

Egyes vélemények szerint Demszky azért tud újra és újra nyerni, mert nagyon jó kommunikációs szakemberek veszik körül. Szerinted is ezen múlik?

Igen. Minden jelöltnek vannak jó és rossz tulajdonságai, és a kampánystáb munkája dönti el, mennyi jó tulajdonságot tud átvinni a köztudatba, és mennyire tudja az esetleges rossz tulajdonságokat véka alá rejteni. Ezért a kampánystáb szerepe legalább olyan fontos, mint a jelölt személye.

Élvezted a kampányidőszakot?

Élveztem. Szeretek küzdeni, harcos típus vagyok.

Mit tartottál a legnehezebb feladatnak a kampány során?

A nemtelen támadások kivédését. Sérelmeztem, hogy a kampány tele volt ilyen típusú támadásokkal. Az egyik az volt, hogy Tarlóst állandóan mint a Jobbik jelöltjét próbálták beállítani. Ez közönséges hazugság. A Jobbik egyoldalú gesztusként, mindenféle egyeztetés nélkül bejelentette, hogy támogatja Tarlós Istvánt. A Demszky-stáb mégis azt állította, hogy megállapodást kötöttek. Ez úgy hazugság, hogy kétszer kettő öt. Tarlós semmiféle megállapodást nem kötött sem a Jobbikkal, sem más civilszervezettel, amelyek támogatták. Egyetlen megállapodást kötött, és azt a Fidesszel, de ennek széles sajtónyilvánosságot is adtunk. Az volt a rend, hogy ha Demszky Gábor nyilvánult meg, arra Tarlós reagált, ha pedig Horn Gábortól jelent meg valami, arra én válaszoltam. Bár több éles hangú sajtónyilatkozatot adtunk ki, amelyekben cáfoltuk a rágalmakat, úgy gondolom, ezzel levarázsoltak Tarlósról egy vagy másfél százalékot. A másik nemtelen támadással a függetlenségét vitatták. A harmadikban pedig azt kritizálták, hogy a kampányszlogenjeink közül az egyik a rend volt. A rend azt jelenti, hogy megbüntetjük azt, aki a kutyája után otthagyja a piszkot, aki eldobja a fagylaltospapírt, aki a házakat összefirkálja. Ahogy ezekért a világ nagyvárosaiban kőkemény kézzel büntetnek. Megpróbálták úgy beállítani, hogy ha Tarlós lenne a főpolgármester, akkor Budapest veszítene multikulturális jellegéből. Kérdem én, New Yorkban, ahol Giuliani legendás, karizmatikus, többször újraválasztott polgármester rendet tett, elveszett a város multikulturális jellege? A multikulturalizmusnak nem ellensége, hanem feltétele a rend. A fogalmat József Attila-i értelemben használtuk: „Jöjj el, szabadság, te szülj nekem rendet!” A rend nem negatív és nem jobboldali kategória, hanem egy abszolút pozitív fogalom. Megpróbálták tehát a rendpártiságot ráhúzni Tarlósra. Amikor viszont kitörtek a zavargások, hirtelen Demszky is elkezdett a rendről beszélni. Kicsit sem voltak konzekvensek: amikor úgy érezték, ez a szlogen nekik is jól jöhet, ellopták.

Vita van arról, mi döntötte el annak a másfél százaléknak a sorsát. Sokan gondolkodnak úgy, hogy a televíziószékház ostroma sorsdöntő volt, és hozzájárult Demszky nyeréséhez.

Ezzel egyetértek. Azok a randalírozók, huligánok, mondhatnám, köztörvényes bűnözők, akik a tévét megostromolták, és akiknek semmi közük a békés tüntetőkhöz, olyan ribilliót keltettek, ami az ingadozókat megrémítette. Azt érezték, nincs szükség káoszra, és a nyugalmat egy régi ember mégiscsak jobban képes biztosítani. Ráadásul a zavargásokat – teljesen indokolatlanul – a jobboldallal hozták összefüggésbe. Olyan köztörvényes bűnözők randalíroztak ugyanis, akik se jobbra, se balra nem tartoznak, csak arra várnak, hogy balhé legyen. Mindegy nekik, hogy focimeccs vagy politikai esemény, a kődobálást és a kocsik felgyújtását szórakozásnak tekintik. Viszont ezeket a politikailag teljesen semleges nímandokat összeboronálták a jobboldallal, ezért biztos, hogy szerepet játszott a választási eredmények alakulásában.

A tv-székház ostroma előtt is tudni lehetett a Jobbikról, hogy szélsőséges párt, a támogatás mégis elfogadható volt számodra?

Megmondom őszintén, hogy nem tartottam előnyösnek. A magánvéleményem az, hogy nem hozott nekünk a Jobbik támogatása, mert az ellenfél ezt ki tudta használni.

Talán azért, mert Tarlós elfogadta a támogatásukat.

Nem kell elfogadni! Ez egy abszolút tudatzavar a társadalomban! Nem fogadta el. A politikusok nem szoktak elfogadó nyilatkozatokat tenni.

És a stáb készült rá, hogy Tarlóst támadni fogják ezért?

Persze, pontosan tudtam, hogy ebből csak rágalmazás lesz. És az a tény, hogy nem kötöttünk szövetséget a Jobbikkal, kevesebb embert fog érdekelni.

Ha a túloldalon vagy kampányfőnök, nem ugyanezt tetted volna?

De. Viszont másként fogalmaztam volna. A korrektség keretein belül megpróbáltam volna kihasználni, hogy Tarlós támogatói között a Jobbik is ott van. Biztos, hogy nem állítottam volna, hogy egyezséget kötöttek. Nem hazudtam volna kétmillió embernek. Mi távol tartottuk magunkat a rágalmazástól.

Ha legközelebb felkérnének, nem használnál „nemtelen eszközöket” a kampányban?

Magamtól nem építenék rá, de a másfél százalékos Demszky-fölény azt igazolja, hogy ez hatékony eszköz. Jól megrágalmazunk valakit, az megpróbál védekezni, és bár hatékonyan visszautasítjuk, mégis mindig lesz egy-két százaléka az embereknek, akikben megmarad a hír, és már nem ér el hozzájuk a cáfolat.

Kalkulálható előre, hogy a Jobbik támogatása eltántoríthat olyan szavazói csoportokat, akik a jobboldalra szavaznának, de a szélsőjobbtól elfordulnak. Ráadásul a balliberális szavazókat is motiválja. Ez a Fidesznek is örök kérdés: nem veszít-e többet középről, mint amennyit nyer szélről? Nem érezted, hogy ebből baj lehet?

Mint kampánytanácsadó azt mondtam, ha ebben a 2-3 hónapban a Jobbik bármilyen törvénysértésre szólítana fel, vagy bármi olyan akcióval kerülne kapcsolatba, ami konkrétan törvénysértő, akkor keményen oda kell csapni.

Mennyire folytál be Tarlós döntéseibe? Szempont volt-e, hogy valami azért kerül be a programjába, mert jól kommunikálható?

Nem volt szempont. Autonóm volt a programja kialakításában. Két dologban azonban nagyon határozottan kiálltam, de ebben Tarlós is egyetértett. Amikor a Jobbik olyan dolgokat csinált, amik nem fértek bele a programunkba, elhatárolódott. Az egyik eset a turulszobor ügye volt. Tarlós azt mondta, turulszobornak helye van Budapesten, mert a magyar történelem egyik ősi szimbóluma. De csak akkor, ha törvényesen van felállítva. Ha a szobor felállítását nem engedélyezték, akkor nincs létjogosultsága, ezért zárkózott el a Jobbik felhívásától, amelyben élőlánccal akarták megvédeni a szobrot a bontástól. Nem foglalkozott azzal, hogy a Jobbik a támogatói között van-e. Ez jogi és nem ideológiai kérdés. A másik eset a tévészékház ostroma volt. Ha a nyomozás megállapította volna, hogy a Jobbiknak köze van a randalírozásokhoz, elhatárolódott volna.

Tarlós nem utasította vissza a Jobbik támogatását, ugyanakkor a baloldalnak is gesztusokat tett például a Köztársaság téri kampányközponttal, a szocialista alpolgármesterek kinevezésének lehetőségével, a zsidónegyed meglátogatásával. Ezek nem oltották ki egymást, nem vált hiteltelenné a kommunikáció?

Nem, ugyanis őszinték voltak a gesztusok. Ha egyszer egy politikus azt mondja: győzelmem esetén két szocialista alpolgármestert szeretnék kinevezni, akkor annak konzekvenciája van. A zsidónegyed meglátogatásával a jelölt egy európai értelemben vett konzervatív vonása mutatkozott meg. Egy konzervatív politikusnak a hagyományok, a régi értékek megmentése fontos ügy. Nem az a kérdés, hogy székely, zsidó vagy sváb kultúra, hanem az, hogy azt az örökséget meg kell menteni, ha a globalizáció fenyegeti. Ez egy konzervatív gesztus.

Hogyan finanszírozható egy olyan független jelölt kampánya, aki mögött nincs párt?

A civil társadalom és a jelölttel szimpatizáló cégek adták össze a pénzt, mint ahogy ez Amerikában is történik. Ez sok gondot is okozott. Mivel nem állt mögöttünk egy feneketlen pártkassza, sok energiát rabolt tőlünk az állandó „kalapozás".

A Fidesz anyagilag nem támogatta a kampányt?

Nem.

Érdekes módon ebben a kampányban nem volt téma a korrupció, pedig a kihívók általában előhoznak valami ügyet. Ti nem támadtátok ezzel Demszkyt. Nem akartátok vagy nem volt miért?

Láttunk olyan ügyeket a Városháza és Demszky körül, amelyeket aggályosnak tartottunk. Főleg a közüzemi vállalatok által szervezett rendezvények, általuk megrendelt kiadványok, ajándékok körül. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztük, ezeket be kellene emelnünk a kampányba, de végül letettünk róla. Nem éreztük úgy, hogy a budapestiek fennakadnának rajtuk.

Volt kedvenc részed a kampányban?

Imádtam válaszolgatni az SZDSZ-es rágalmakra. Úgy érzem, szellemes és könnyed válaszokat írtunk.

A kampány alatt találkoztál személyesen Demszky kommunikációs tanácsadójával?

Egy férfimagazin felkérte a főpolgármester-jelölteket, hogy a divatoldalakon mutassanak be néhány ruhakollekciót. A fotózás előtti egyeztetésen találkoztunk. Nagyon szimpatikus volt.

Voltak pillanatok, amikor összeszorult a szíved, hogy a felépített terv összeomlik vagy nem lesz sikeres?

Nem voltak. Lao-ce kínai filozófus azt mondja: „Az út minden, a cél semmi.” Ezzel egyetértek. Az én feladatom, hogy tisztességesen és professzionálisan végigvigyem azt a két-három hónapot a kampányban. Nyerni? Azt majd a Jóisten, a szerencse vagy általunk gyakran nem befolyásolható tényezők eldöntik. Az én feladatom az út volt, azért voltam felelős, hogy korrektül végigjárjam.

INTERJÚ NYÁRY KRISZTIÁNNAL

Szeptemberben azt írta a Magyar Nemzet, hogy ha Demszky nyer, akkor annak csak egy oka lehet: a legjobb píárosokkal veszi körbe magát. Örülsz a dicséretnek?

Ez visszatérő közhely. Egyes politikusok és értelmiségiek régóta választ keresnek arra, miért tud Demszky újra és újra nyerni. A válaszuk: egyedül azért, mert egy jó píár-csapat veszi körül. Ez lehet számomra hízelgő, de ettől még nem igaz. Egy jó kommunikációs csapat hozzá tud tenni a politikus megítéléséhez vagy a választási eredményhez, ám ez önmagában édeskevés. Demszkynek kétségtelenül volt előnye ’90 és ’98 között, mert ő használta először a profi kommunikációs technikákat a politikusok között. De ’98-tól a Fidesz, később pedig az MSZP is, valamint a legtöbb politikus megtanulta ezeket a technikákat, nemegyszer éppen Demszkytől. És ahogy ezek a nyugat-európai vagy amerikai profi kampánymódszerek átkerültek Magyarországra, megszűnt a korábbi előny. Ma már nem gondolnám, hogy Demszky kommunikációja jobb lenne, mint sok más meghatározó politikusé.

Mi a Demszky nevű termék pontosan?

Ezt nehéz kérdés. Van valamilyen képzet az emberek fejében arról, milyen a jó polgármester. Az ilyen képzeteknél mindig annak van szerepe, hogy ki az, akiről ezt a képet eredetileg mintázták. Ahogy az ideális köztársasági elnökről való gondolkodást még mindig Göncz Árpád határozza meg. A „Göncz Árpádságot” várják el Mádltól és Sólyomtól is. Ugyanígy a korai „Demszky Gáborságot” várják el a mindenkori főpolgármestertől is. Hogy legyen a tettek embere, hogy legyen ott, ahol történik valami, hogy a fején legyen védősisak, hogy harcoljon a városért. Mindig ezt kérik számon. 2004-ben Demszkyn is a korábbi Demszkyt kérték számon. Igazából ez az a kép, amely meghatározza, hogy milyen a Demszky nevű termék, és tud-e ehhez alkalmazkodni.

Benne van ebben a képben még a rendszerváltozás előtti Demszky?

Benne van, de egyre kevesebb választónak mond valamit.

Régóta dolgoztok együtt, egy ilyen együttműködés során mennyire alakul ki személyes kapcsolat?

Valamilyen szinten kialakul természetesen. De az a fontos, hogy legyenek világos célok, legyen világos stratégia, amit nem írhat felül semmilyen személyes kapcsolat. Ez nem jelenti azt, hogy munka után ne ihatnék meg egy sört azzal a politikussal, akinek politikai kommunikációs tanácsokat adok, de hiba lenne, ha ezt a szakmai kapcsolatot, amelyben nekem egy tanácsadói pozícióm van, és neki egy politikusi pozíciója, felülírná valamilyen bensőséges személyes kapcsolat. Egy barátja hibáit is ismeri az ember, de tapintatból nem szembesíti vele újra és újra. Nem kér tőle olyasmit, amiről tudja, hogy a másik nem szereti csinálni. Tanácsadóként viszont az is dolgom, hogy keményen megmondjam, ha valami nem tetszik, vagy másképp kellene tenni.

És tartalmilag? Ha nem tudnál azonosulni az üggyel, amit a politikus képvisel, akkor tudnál tanácsokat adni?

Nem. Nem vagyok független elemző, és tudatában vagyok annak, hogy a tanácsaimmal alakítom is a politikát. Intellektuális gyávaságnak tartanám, ha átlépnék bizonyos határokat a politikai értékrendek között. Ezen nem pártkötődést értek. Konzervatív liberálisnak tartom magam. Ebbe beleférhet egy piacpárti baloldali politikus, és elvileg beleférne akár egy inkább konzervatív, mint liberális megbízó is, de ilyen konzervativizmus nem nagyon létezik Magyarországon. Ez az a határ, amin belül együtt tudok működni egy politikussal. A jelen politikai felállásban ez elsősorban SZDSZ-es politikusokat jelent.

Térjünk át a választásra. Hogyan épült fel a mostani kampány?

Attól függ, honnan számítjuk a kampányt. 2005 legelején jöttem vissza Demszkyhez, akkor készítettünk egy feladatlistát, hogy nagyjából mikor mit szeretnénk elérni. Egészen 2006 júniusáig lényegében hónapról hónapra sikerült ezeket a feladatokat teljesíteni. Első lépésként visszahozni Demszkyt arról a mélypontról, ahová 2004-ben került, utána megkérdőjelezhetetlenné tenni, hogy ő az SZDSZ főpolgármester-jelöltje, utána elérni, hogy ő legyen az MSZP főpolgármester-jelöltje is, és az utolsó, negyedik szakasz, hogy megnyerje a választásokat. Ebből, azt mondhatom, hogy az első három szakaszt a terveknek megfelelően oldottuk meg. Az idén nyártól kezdődő időszakban, a Combino-ügytől augusztus 20-án át a szeptemberi zavargásokig, számos olyan váratlan esemény történt, amelyekre nem lehettünk kellőképpen felkészülve. Valahogy fordítva működött ez a kampány, mint egyébként szokott. Mert általában a tényleges választási kampány előtti időszak az, ami tele van esetleges ügyekkel, aztán jön maga a kampány, amelyben, jó esetben, szigorúan be lehet tartani lépésről lépésre, amit megterveztünk. Most pont fordítva volt, a végén többet reagáltunk az eseményekre, mint amennyit mi kezdeményeztünk.

Mire vagy a legbüszkébb ebben a kampányban?

A legnagyobb győzelem a tágan értelmezett kampányfolyamatban, amikor elértük, hogy Demszky az MSZP jelöltje is legyen.

Mi volt a taktika?

Egyáltalán nem volt evidens, hogy a nyertes parlamenti választások után a szocialisták elfogadják közös jelöltnek Demszkyt. A logika azt diktálta, hogy saját jelöltet indítsanak. Volt egy nyertes párt, amely 12 éve arra vár, hogy a fővárosnak szocialista főpolgármestere legyen. Ekkor még csak a népszerűségük sem esett a megszorító intézkedések miatt. A kampányunk kétirányú volt: szólt befelé, amellyel az MSZP belső döntéshozóit akartuk befolyásolni. De egy külső, a közvélemény felől érkező nyomással is hatni szerettünk volna, amit például közvélemény-kutatások publikálásával értünk el. Sok múlott az időzítésen is, úgy tudtunk sikeresek lenni, hogy eltaláltuk azt a pillanatot, amikor a szocialisták a győzelem után más dolgokkal voltak elfoglalva, amelyek elvonták a figyelmüket a főpolgármesteri székről. Nem hagytunk időt az MSZP-nek arra, hogy a főpolgármesteri pozíciót beemelhessék az országos koalíciós alkukba. Egy kollégám úgy írta le a helyzetet: amikor az MSZP-ben megkérdezik, ki akar főpolgármester lenni, 8-10 kéz emelkedik a magasba, de ha úgy szól a kérdés, hogy ki szeretne Demszky kihívója lenni, senki sem jelentkezik. Az volt a cél, hogy az MSZP számára az utóbbi kérdés legyen a releváns, ne az első.

Amikor elvállaltad a feladatot, láttál esélyt a győzelemre?

Azért vállaltam el, mert láttam esélyt.

Ismersz a nyugati politikában olyan esetet, amikor egy politikust ilyen mélyről sikerült felhozni?

Azért azt látni kell, hogy Demszky legrosszabb állapotában, 2004 nyarán is megnyerte volna a választásokat. Ciklus közepén sok politikus van mélyen.

Ez nagy zuhanás volt akkor is…

Magához képest volt nagy zuhanás. De nem az első: 2001-ben, a pártelnöki bukás után pont ugyanennyit esett a népszerűsége.

Politikusok zuhanásaihoz képest is nagy volt, talán az egyik legnagyobb.

Én ezt másként látom. Törvényszerű volt, ami történt, és nem azért, mert Horvátországban nyaralót vett. Hanem azért, mert nagyjából féléves késéssel – régóta figyelem – szokta megelőzni a Budapesttel való elégedettség vagy elégedetlenség az ő megítélésében bekövetkező változásokat. 2004 elején elindult egy elégedetlenségi fordulat, először az értelmiség körében, ami a médián keresztül továbbterjedt a választókra is. A kátyú lett a megfogható jelképe ennek. A budapestiek érzékelték a ’98 és 2002 közötti fővárost büntető kormányzati politikát, ami miatt lényegében leváltották az Orbán-kormányt. Két év múlva úgy értékelték, hogy a helyzet nem lett jobb, Budapest nem fejlődik eléggé. A felmérések szerint az ország fejlődését gyorsabbnak látták, mint a fővárosét, pedig ez korábban mindig fordítva volt. Ennek megvoltak a politikai okai. A Medgyessy-kormány sok mindent megígért Budapestnek, de keveset tett. A várossal való elégedettség radikálisan zuhant, és ezt törvényszerűen követte a Demszkyvel való elégedetlenség is. Szinte teljesen mindegy, hogy mi volt végül az „ügy”. Az, hogy Horvátországban van nyaralója, már négy éve benne volt a vagyonnyilatkozatában, picike cikkek meg is jelentek róla, de senkit nem érdekelt egészen addig, amíg az emberek azt nem érezték, hogy még mindig nem épül a négyes metró, viszont kátyúsak az utak, kosz van. Tehát mindaz, amivel a budapestiek elégedetlenek, és azt várták, hogy jön majd az új kormány, és a régi városvezetőkkel együtt a gondokat megoldja. Ha nem a nyaraló, akkor lett volna egy másik ügy, legalábbis nekem ez a teóriám. Ez a zuhanás 2004 elejétől az év végéig tartott, a nyaraló a mélypontja volt.

Ha súlyosabb ügye van, megbukott volna?

Nem szoktak nagy ügyekbe belebukni Magyarországon politikusok. Kis ügyek vannak, házügyek vannak. Mindig akkor vannak házügyek, amikor egyébként kell a választónak egy magyarázat, egy jelkép arra, hogy miért elégedetlenek az adott politikussal. De önmagában a gyengülés a város állapotával volt kapcsolatban. Igazából ez az a pont, amikor nem a politikai kommunikációnak van feladata. Itt az kellett, hogy meg tudjon állapodni Medgyessyvel, majd Gyurcsánnyal arról, hogy végre elindulnak az útfelújítások, végre elindul a metróberuházás. És arra már lehet sikeres kommunikációt építeni.

A közvélemény egy ideig türelmes, aztán elpattan a cérna, bekövetkezik egy teljes fordulat, ahogy leírtad. Fel lehet ilyen fordulatra előre készülni?

Valamilyen módon persze fel lehet rá készülni. Konstans módon ugyanazok a dolgok foglalkoztatják a budapestieket. A korábbi években az első három említett problémában benne volt a kutyaszar. Ugyanakkor pontosan tudják az emberek, hogy a kutyaszarért ők a felelősek. A kátyú már nem ilyen. A polgármestertől azt várják, hogy ne legyen kátyú, és nem érdekli őket, hogy adott-e pénzt a kormány, vagy sem. Amikor a kutyaszar helyett a kátyú lett a jelképes hiba, az volt a fordulat.

Nem ijedtél meg, hogy kihoztátok Demszkyt a mélypontról, aztán hónapról hónapra javult az elismertsége, idén tavasszal már úgy tűnt, hogy minden kihívója esélytelen, és a nyár végén kiderült, hogy fej-fej mellett mérik a riválisával?

Nem így volt. Hat közvélemény-kutatás látott napvilágot, három kis mintán végzett felmérés mondta, hogy fej-fej mellett vannak, három komolyabb szerint pedig nagyon vezetett Demszky. Az viszont látszott, hogy sokkal jobban mozgósít a jobboldal, illetve a baloldali és liberális szavazók jelentős része kedvtelen – a megszorító csomag és nem Demszky miatt egyébként.

Az sem okozott szívdobogást, amikor az eredmények jöttek, és egyre közelebb került egymáshoz a két jelölt?

Azért nem okozott igazából szívdobogást – persze jobb eredményre számítottunk –, mert 30 százalékos feldolgozottság után látszott, hogy ugyan csökkenni fog a különbség, de ahhoz 80 százalékos Tarlós-szavazás kellett volna Budán, hogy az eredmény végül megforduljon. Ami miatt idegeskedtünk, az a koalíciós többség a közgyűlésben. Orbán Viktor stratégiája abból a szempontból sikeres volt, hogy ez a voksolás parlamenti választásként működött. Az SZDSZ hozta a tavaszi eredményt, de messze elmaradt a 2002-es sikertől. Van 8-10 százaléknyi szavazó Budapesten, aki mind a két koalíciós párthoz kötődik: tavasszal általában a szocialistákra szavaz, ősszel pedig Demszkyre és a liberálisokra. Mivel ez most parlamenti logikájú választás volt, ezek a szavazók mind az MSZP-re szavaztak. Az SZDSZ el tudta vinni a törzsszavazóit, sőt, valamicskét még javított is az eredményén, de azokat, akik egyébként át szoktak szavazni, nem tudta megszólítani.

Ha te irányítod Tarlós kampányát, hová helyezted volna a hangsúlyokat? Kihasználták Demszky gyengéit?

Demszky gyengéi mindenki előtt ismertek. Általában minden hivatalban lévő politikusnak számolnia kell azzal, hogy a rossz tulajdonságai sokkal nyilvánvalóbbak, mint a kihívóké, és természetesen az utóbbiak ezt ki is használják. Szerintem meglepően jó kampányt futott Tarlós. Ami lehetőségként a kampányában benne volt, azt maximálisan ki is hozta. Az ő legfontosabb versenyelőnye a függetlenség üzenete volt. Ugyan a kampány legvégére a választóknak már csak 20-25 százaléka kötötte össze ezzel a tulajdonsággal, de az, hogy ilyen jól szerepelt, mindenképpen összefügg a függetlenség-projekt sikerével. Budapesten egy jobboldali politikus minden további nélkül el tud érni 40 százalékot. Ekkora a jobboldal tábora. Ehhez képest a mostani 45 százalék, az elért plusz 5 százalék a függetlenségre építő kommunikáció hozadéka. Miért? Mert a döntően lakótelepen élő szocialista szavazó, aki csalódott az MSZP-ben vagy a jelenlegi városvezetésben, kognitív disszonancia nélkül tudott szavazni Tarlósra. Nem azt érezte, hogy Orbán Viktorra szavaz, mert azt nem tenné semmiképpen, hanem valamiféle független jelöltre. Még akkor is, ha benne volt a fejében, hogy tulajdonképpen a Fidesz jelöltjéről van szó, ez egy önfelmentés lehetett. És működött. A plusz 5 százalékot a mozgósítási képességen kívül itt látom, és az, hogy egy jobboldali pártok által támogatott jelölt el tud érni Budapesten 45 százalékot, óriási teljesítmény.

Szerinted, ha még az elején Katona Kálmán mögé áll a Fidesz, akkor azzal jobb eredményt értek volna el?

Nem, mert akkor maximum azt tudták volna elérni, hogy bejut a MIÉP. Közhely, hogy a magyar jobboldalnak az a legnagyobb baja, hogy nem tud egyszerre középre és szélre beszélni. Katona Kálmán alkalmatlan lett volna arra, hogy a szélsőjobboldali szavazókat maga mögé állítsa. Erre Tarlós alkalmas volt. Volt még egy nagy teljesítménye Tarlóséknak. Budapesten nemcsak politikai, hanem kulturális megosztottság is létezik. Annak, ahogy ő pozicionálta magát – az egyszerű, külvárosi, technokrata ember, s ez döntően a lakótelepek, a peremkerületek szavazóinak szólt –, az lehetett volna a legnagyobb veszélye, hogy a budai úri középosztályt elriasztja. A budai úriaszszonyoknak, akiket Schmitt Pál diplomatamodora megfogott, volt távolságtartása a Tarlós-jelenséggel szemben. A fókuszcsoportos vizsgálatokon szomorkodva csóválták a fejüket, ahogy Tarlós tévészerepléseit nézték. De túl tudták magukat tenni ezen a távolságon, és nagy számban szavaztak rá, mert tudták, hogy Orbán Viktor ezt várja tőlük. Jó volt a kampánya, és jó volt a munkamegosztás a Fidesz és Tarlós között.

Jól érzékeljük, hogy igen erős negatív kampányt folytattatok azzal, hogy megpróbáltátok belenyomni Tarlóst a szélsőjobbal kollaboráló szerepébe?

A negatív kampány akkor működik, ha igazságon alapul, különben visszaüt. Helye van a politikai kommunikációban. Amikor készültünk a kampányra, két sebezhető pontot láttunk Tarlóson. Az egyik, hogy ő mint rendpárti üzeneteket megfogalmazó jelölt, a rendpárti ígéreteit helyben nem tudta végrehajtani. Tehát nem kompetens. Ezért mutattuk meg a saját maga által vezetett városháza mögött lévő graffitiket. A másik szintén kompetenciaprobléma. Mint mondtam, az emberek fejében van egy ideális főpolgármester. Ez az ideál a budapestieknél az 1990–98 közötti Demszky Gábor, amivel Tarlósnak és a jelenlegi Demszkynek is meg kellett küzdeni. Az elvárások része, hogy a főpolgármester legyen nyugat-európai típusú politikus, aki beszél nyelveket, aki le tud ülni befektetőkkel tárgyalni. Ez valamiféle felülpozicionálás, aminek Tarlós nem felelt meg, ez volt a másik gyenge pontja. A szemüvegleverős beszéddel ehhez is bőven szállított muníciót. A harmadik a kampány közben derült ki, amikor elfogadta a Jobbik támogatását. Ez hiba volt, mert erre nem volt szüksége, amúgy is rá szavaztak volna. Egyébként azt gondolom, hogy ezt politikai rutintalanságból fogadta el, hiszen ő maga nem szélsőjobboldali. Ezt mindig el is mondtuk. Ugyanakkor ez egy kényelmes támogatás volt, amit megadtak neki, ő pedig nem utasította viszsza. Egy baloldali, liberális többségű városban természetesen erre rá kell irányítani a figyelmet.

Próbált elhatárolódni.

De végül nem határolódott el. Azt láttuk, hogy jobboldali politikus is el tud határolódni a szélsőjobbtól, persze egy sokkal kényelmesebb, 75 százalékos támogatottsággal. Kósa Lajos meg tudta csinálni, Tarlósnak nem volt mersze hozzá. Amikor megjelenik az utcákon a szélsőjobb, akkor természetesen ez egy érzékeny ponttá válik. Amit mi a kezdet kezdetén mondtunk a Jobbikkal való kapcsolatról, akkor nem is működött, mert az emberek nem tudták, mi az a Jobbik. Végül azért működött, mert volt a szélsőjobboldali őrjöngés. Bár a végeredményt ez nem befolyásolta.

Sok elemző mást mond. Azt állítják, hogy Orbán és a randalírozás mozgósította a kormánypárti szavazókat, és emiatt nyert Demszky.

De nem. Szeptember közepén a tv-ostrom olyan sokkoló volt, hogy ahhoz képest a Kossuth tér a béke szigetének látszott. És a média így is mutatta be, békés tüntetőkről szóltak a híradások. A legtöbb emberhez nem jutott el, hogy zsidó politikusok nevét olvassák fel gyakorló hungaristák. A hírekben látott kép konszolidáció volt ahhoz képest, amitől az emberek féltek, hogy állandósulnak az utcai zavargások. És amiről azt gondolták az elemzők, hogy majd mozgósítani fog, egyáltalán nem mozgósított. Kimutatható, hogy a lakótelepekre, a város szélére egyáltalán nem hatottak az események. Azt, hogy a baloldali lakótelepi szavazók egyáltalán nem voltak mozgósítva, mutatja a XVI. és a XVII. kerület. Budapesten a domborzati térkép egyben választási térkép is: ahol van egy kis domb, ott erős a jobboldal. Mátyásföldön és Cinkotán mindig voltak hagyományos jobboldali szavazók, de ezt többnyire lenyomta a lakótelepi szavazótábor. Ez most nem történt meg, mert nem mentek el szavazni. Olyan még nem volt Budapesten, hogy miközben a II. kerületben 68 százalékos részvétel van, addig Csepelen vagy Kőbányán csak 47.

Lehetett volna jobban mozgósítani?

Nem hiszem. Ilyen helyzetben, megszorító intézkedések kellős közepén, miközben a törzsszavazók így is elmentek, hihetetlenül nehéz a többieket rávenni, hogy elmenjenek azokra szavazni, akik kiveszik a zsebükből a pénzt. Nyilván valamennyire mozgósít, hogy egyébként meg jön a barna veszedelem, de látszik, kevesen gondolták ezt reális veszélynek. És közben nem szeretik jobban Orbán Viktort, sőt. Azt szokták mondani, hogy ha nem lett volna az utolsó két hét eseménye, elvesztettük volna. Szerintem meg nem, akkor Demszky egy kicsit nagyobb arányban győzött volna.

Meglepő vélemény.

Azért gondolom, mert az MSZP és az SZDSZ törzsszavazói amúgy is elmentek volna Demszkyre szavazni. Mivel azonban a választás egy frontvonalas szavazássá vált, amelyben a parlamenti logika működött, ez a Demszkynek egyébként meglévő 3-4 százalékos fideszes, jobboldali szavazóit megakadályozta abban, hogy mint mindig, most is Demszkyre szavazzanak. Tarlósra szavaztak a logikának megfelelően.

Érdekes. De az is lehet, hogy ha nem működik ilyen erősen a pártválasztás logikája, akkor sok liberális csalódottságában Katona Kálmánra szavaz. És akkor mégiscsak a zavargások hatása volt, hogy nem így tettek. Azt nem érzékelted, hogy a liberálisok otthagyták Demszkyt?

Szerintem nem hagyták ott. A liberális szavazó általában két választás között kihátrál a pártja mögül, nem olyan módon elkötelezett, mint más szavazó. És aztán a kampány végére visszaáll. Ez az egyik. A másik: nem szabad összekeverni a liberális szavazót a véleményformáló balliberális értelmiséggel. Mert az utóbbi valóban kihátrált Demszky mögül, de nem most, hanem már 10 évvel ezelőtt. Ha pusztán az ő megnyerésükre építette volna akármelyik kampányát Demszky, abban a pillanatban megbukott volna. Demszky törzsszavazói nem azonosak az SZDSZ törzsszavazóival. Egyébként augusztusban már látszott, hogy nincs különbség az MSZP- és az SZDSZ-szavazók körében Demszky támogatottságában.

Mert kik Demszky törzsszavazói?

A Demszky-törzsszavazók szociológiai leírása nagyon hasonló a szocialisták szavazóiéhoz. Jövedelmi helyzetüket tekintve az alsó harmadba tartoznak, nyugdíjasok, lakótelepen élők. Rájuk épül még az a 13-15 százalék SZDSZ-szavazó és egy nem feltétlenül SZDSZ-es, de liberális, diplomás, magas jövedelemmel rendelkező szavazói csoport, akik amúgy kritikával szemlélik Demszkyt, de többnyire rá szavaznak.

Ha végignézed Demszky összes kampányát, melyiket tartod a legjobbnak?

A legnagyobbat ’94-ben nyerte. Sokat beszéltek arról, hogy a legkomolyabb kihívója Tarlós volt. Ez így nem igaz, a legkomolyabb kihívója Baráth Etele volt. Ő az, aki leginkább meg tudta volna verni akkor, amikor tényleg mindenütt szocialistát választottak az országban. Szerintem az a legnagyobb győzelme, és ez a mostani a második legnagyobb, amikor ennek óriási belpolitikai tétje volt. Miközben az első értékelések azt mondják, hogy most éppen csak nyert Demszky, ami Tarlós eredményéhez képest igaz, ám az eddigi választásokkal összehasonlítva kiderül, hogy ez a mostani a második legjobb eredménye. Többen szavaztak rá, mint ’94-ben vagy 2002-ben. Szavatszámban és százalékosan is. Azt lehet mondani, hogy ő elvitte a szavazóit szavazni, de ennél több embert nem. A Fidesznek és Tarlósnak jobban sikerült a mozgósítás, ami azt jelenti, hogy elvittek mindenkit, akit lehetett.

A politikai kommunikációs tanácsadó beleszól a tartalmi dolgokba is? Hogy hol legyenek a felújítások, mikor kell átadni egy villamost a forgalomnak, stb.?

Mindig nagyon tudatosan távol tartottam magam a tartalmi döntésektől. Az egy hiba, ha egy kommunikációs szakember tartalmi döntésekben részt vesz. Olyan típusú tanácsokat adok, hogy egy döntés mikor legyen, milyen hangsúlyokkal, de magukban a döntésekben nem veszek részt.

És Atkári elmozdítása? Nem sokkal a nyaralóügy után történt. Az nem egy kommunikációs döntés következménye volt? Hiszen, ha el lehet mondani, hogy ő fogta vissza a fejlesztéseket, az esélyt ad Demszky lassú visszakapaszkodásának.

Fordítva történt. Azok a politikai döntések, amelyeket Demszky meghozott 2004 végén – például Atkári menesztése –, mind hozzájárultak ahhoz, hogy elvállaljam ezt a munkát. Ezek adtak esélyt arra, hogy sikeresek legyünk. A korábbi felállás a bukáshoz vezetett volna.

Hogyan lehet kezelni azt az ellentmondást, hogy a főpolgármestert közvetlenül választjuk, ezért szinte omnipotenciát várunk el tőle, de az önkormányzati struktúra nem ad neki az elvárásokhoz igazodó mozgásteret?

Ez egy adottság, így működik az önkormányzat. Igaz az, hogy sok mindenről nem a főpolgármester tehet, akár hatásköri okokból. De ami miatt Demszky megítélése romlott, többek között annak köszönhető, hogy a 90-es években tudatosan kialakított egy olyan értelmezési keretet, miszerint ami jó történik a városban, az az ő személyes érdeme. És amíg a budapestiek azt gondolták, hogy a város fejlődik, addig ez neki jó volt, és onnantól kezdve, amikor azt látták, hogy nem fejlődik eléggé a város, onnantól kezdve neki rossz volt.

Ehhez képest kommunikációs csúcsteljesítménynek tűnik, hogy a Combino-botrányért az emberek alapvetően nem Demszkyt tették felelőssé.

A Combino-ügy nagyon rossz, előre nem kalkulálható esemény volt. Mivel a kampány alapvetően a kompetenciára épített, az, hogy egyszer csak világszínvonalú villamosok jelennek meg Budapesten, ezt mindenképpen erősítette volna. És bár az emberek nem közvetlenül Demszkyt tették felelőssé magáért a problémáért, de ami történt, mégsem azt a képet erősítette, hogy Budapest fejlődik, és egyről a kettőre jut. Amikor összeszedtük tavasszal, hogy mi az, ami válságos helyzetet idézhet elő, ez volt az egyetlen, amire nem gondoltunk. Végül is a világ legnagyobb cégétől a világ legkorszerűbb villamosát vette meg a főváros.

Érdekes módon ebben a kampányban egyik fél sem játszotta ki a kampánypénzes, korrupciós kártyát. Ti sem firtattátok, honnan van a független jelöltnek egy ekkora kampányra pénze, és ők sem firtatták, hogy mennyi pénzt kapott eddig a főpolgármester kampányfőnökének korábbi munkahelye.

Ha Tarlósék nem is, de a Fidesz próbálkozott ezzel. De mert nem volt alapja, ügy sem lett belőle. Volt munkahelyem, a Sawyer Miller utolsó megbízását 1997-ben kapta, a 4-es metró kommunikációjára, amit aztán szintén nyílt közbeszerzés után meghosszabbítottak. A legolcsóbb és szakmailag legjobb ajánlatot adta. Nagyon határozottan cáfolom, hogy ez a cég a fő beszállítója lenne a városházának. A kilencvenes évek közepén valóban sok munkát végeztek a fővárosnak, de ez ma már egyáltalán nem jellemző. A városházával kapcsolatban álló cégek, vállalatok, így például a BKV, a közműcégek kommunikációjához sok kommunikációs ügynökségnek van köze. A Sawyer Miller az első húszban sincs benne. Többször bukott el különböző pályázatokon, mint ahányszor nyert. Amióta pedig visszamentem a Városházára, egyértelművé vált, hogy még csak nem is pályázhatnak.

És a Fővárosi Dugó című kiadvány 2002-ben?

Az egy olyan kiadvány volt még, ami arról szólt, hol lesznek dugók a városban, pár százezres tétel.

Az nem furcsa, hogy a főpolgármester mindkét kampányfőnöke erősen kötődik ehhez a céghez?

Nem. Ez a cég Amerikában és Magyarországon is az egyik legjobb politikai kampánytanácsadónak számít. A magyar szakmában is többen innen indultak. Bár én ott dolgoztam, nagyon sokat köszönhetek nekik, sokat tanultam, nincs már kapcsolatom velük, ami nem is tudatos döntés volt, hanem így alakult. 2002-ben még volt egy laza szál Bruck Gábor és a kampánycsapat között, de ott sem a céggel, csak Gáborral. Kéthetente találkoztunk.

Ha Demszky elindulna 2010-ben, a következő kampányt is elvállalnád?

Nem fog elindulni.

De ha eljátszana a gondolattal…

Akkor én is eljátszanék a gondolattal, de ez nem reális felvetés. Az én személyes motivációmat, amikor elvállaltam ezt a feladatot, nagyban befolyásolta, hogy elmondta: sikeres ciklussal akarja lezárni főpolgármesteri tevékenységét. Azért is indul újra, mert mindannak, ami elkezdődött, de nem volt látható eredménye, most jó esélye van, hogy befejeződjön. Ez az ő személyes mozgatórugója. Az olyan kampányelemek mögött, mint az új csapat, komoly elhatározások vannak, amit én méltányolok.

Van Demszkynek őszödi beszéde? Olyan vallomásos, önmarcangolós?

Beszéde nincs, de pontosan látja a hibáit, szerintem ez ki is derült a kampányból. Új emberekkel vette magát körbe, és számos olyan téma, ami korábban nem élvezett prioritást, megjelent a kampányban, ami ígéretként elköteleződést is jelent. Ha azt vesszük, a mostani kampány és a kampányígéretek valójában várospolitikai irányváltást is jelentenek, ami egy jó dolog, és ebben benne van az önkritika.

Apropó, őszödi beszéd. Mennyit lehet hazudni egy kampányban, lehet az igazsággal nyerni?

Könyvelői igazságokkal nem. Ha egy politikus azzal kampányol, hogy én ezt és ezt akarom csinálni, de az egyik felének megvalósulásához semmi közöm, a másik fele pedig nem biztos, hogy sikerülni fog, és egyáltalán ki tudja, milyen lesz a gazdasági környezet, akkor nem lesz túl sikeres, bár elmondta az igazságot. Ez nem jelenti azt, hogy ami a kampányban elhangzik, az mind hazugság. A jó kampány olyan ígéretekre épül, amelyek mellett a politikus elkötelezett, amiket, ha nyer, megpróbál megcsinálni, és amikről hajlamos elhinni, hogy meg is valósulnak. A választó és a politikus között az az összekacsintás, hogy mind a ketten tudják, hogy ez csak egy törekvés. Egyébként pedig a sikeres politikusokat a szigorú normák alapján lehet hazugnak nevezni, mégis meglepően nagy arányban teljesítik a választási ígéreteiket. Bill Clinton, akit sok elemző a tipikus hazudozó politikusként írt le, többek között azért nyerte meg a második ciklusát, mert a választási ígéreteinek 80 százalékát teljesítette. Demszky a 2002-es választási ígéreteinek a kétharmadát tényszerűen megcsinálta, a maradék 20 százalék pedig megvalósulóban van, és csak egy kis szám, ami meghiúsult.

A Magyar Narancsban írtál egy publicisztikát, amelyben kifejted, a szakmád csúcsa a politikai píár. Most is így gondolod?

Igen, de csak a kampányban. Korábban dolgoztam a gazdaság más szereplőinek is: környezetvédelmi és gyógyszeripari cégeknek. Ezekkel a tapasztalatokkal együtt úgy gondolom, hogy a politikai píár őszintébb és morálisan is elfogadhatóbb, mint sokszor a gazdasági szereplők meggyőzési módszere. A választó sokkal világosabban látja az árut és ismeri az igazságot itt, mint a fogyasztó ott. A két választás közötti időszak kormányzati győzködéseit már differenciáltabbnak látom. Nem hiszek a szakmám mindenhatóságában, és baj, ha ezt a politikusok másként látják.

• Játéktér

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges