Skip to main content

[Parlamenti utózöngék]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az elmúlt hétvége válságát a kormány és az érdekvédelmi szervezetek megegyezése zárta le. A hétfői parlamenti vita, amely vasárnap délután még kíméletlen politikai pankrációnak ígérkezett, a viharos események utórezgése volt csupán. Az országgyűlés békehangulatát a miniszterelnök vasárnap este sugárzott tévéinterjúja alapozta meg. Antall József, bár aligha volt vétlen abban, hogy a kormány az utolsó pillanatig hajthatatlannak látszott, betegszobájából a higgadt tolerancia hangján szólalt meg. Így hétfőn a pártok véleményét csupán a frakcióvezetők foglalták össze, a házbizottság ülésén kialkudott második megszólalási lehetőséggel a frakciók általában nem éltek. Az SZDSZ álláspontját Pető Iván kiegyensúlíozott és jó hatású beszédben ismertette. Orbán Viktor, miközben illetlen, éles kifejezésekkel ostorozta a kormányt, finoman jelezte, hogyaz ifjú demokraták felette és kívüle állnak a pártok, valamint a szakszerütlenül működő társadalmi erők küzdelmeinek.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon