Skip to main content

Pragmatikus szociológia

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nem vagyok egy levelezős típus, de szeretném a Beszélőben megjelent cigánypolitikai cikkét kicsit más színben láttatni.

Na most, ez egy kicsit keserédes levél lesz. (Direkt pártállami jelzőkkel.)

Megszólíttattunk, kiszerkesztettünk, mert kirekeszteni próbáltunk 11 családot. Nem akarom menteni a dolgot. Nem tudtunk jobbat kitalálni. És a testület igazán jóhiszeműen járt el. Jó egy éve küzdünk a dologgal. Milyen muníciót kaptunk ehhez a küzdelemhez?

Pénzt, paripát, fegyvert? Ezek közül az utóbbiakra nemigen volt szükségünk. Pénzt, pénzt és pénzt? Ugyan, nem háború ez… De igen. Sem (szabadelvű) pártunk, sem (konzervatív-bolsevik) kormányunk nem támogatott még csak elvi útravalóval sem. Jól megírt újságcikkek helyett lakásokat és okos tanácsokat szerettünk volna kapni a Szetától vagy az SZDSZ-frakciótól (ahogy tetszik), de csak morcos fejcsóválást kapunk.

Azt magunktól is tudjuk, hogy nem szabad bántani a kisebbet. A helyzet az, hogy még a pozitív diszkrimináció hiányát sem lehet a szemünkre vetni. Volt nekünk egy ideiglenes bizottságunk, amit egy éve a helyi SZDSZ-frakció nagy része ellenére küzdöttünk ki a Fidesz nagyobbik felével. A Szeta vagy az SZDSZ-frakció (ahogy tetszik) figyelmét szeretném arra is felhívni, hogy Zuglóban nem ez az egyetlen ház, ahol kisebbségbe kerültek a törvényesen éhen haló (háló) polgárok. Ezúton is meghívnám a Cserei utca 3.-ba, ahol rendszeresen késelnek. Ez egy volt refes ház, most az önkényesek egyik (pontosabban éppen a másik) fellegvára.

Sajnos a környéken lakók többsége nem olvasta Wislocki Henriktől Erdős Kamillig a szakirodalmat, egyszerűen csak fél hazamenni.

Azt is tudjuk, hogy ez egy más világ, más kultúra. Nemigen vagyunk fogadókészek rá. Nemigen tud beilleszkedni. De a zuglói önkormányzat nem kész arra, hogy gettókat hozzon létre, vagy a természetesen kialakulók mellé álljon (mint annak idején Miskolc tette volna). Ez nem élettér kérdése. Ez pragmatikus szociológia. A dolog sokkal komplexebb, mint 11 család kiköltöztetése, vagy annak kivárása, míg rájuk omlik a ház.

(A liberalizmus szelleme itt balról be a színre, és síri hangon interpellál a parlamentben. A megoldást susogja. Mozog az ajka, mégsem hallja senki… majd vasárnap reggel harsogva megszólal a rádió. Minden elsötétül. Függöny.)

Szeretném, ha a nagyérdemű megismerné a bizottság munkáját.

(Újabb lírai betét: Tudja Ön, Nagy Igazságtevő, hogy milyen esetekben, milyen elvek alapján, hányszor gyakorolt méltányosságot, nyomorban hagyva az áldozatokat, és hányszor űzött el újabb vadászterületekre másféle nyomorultakat ez a bizottság? Tudja Ön, hogy Zuglóban mennyi az egészségtelen lakások száma? Tudja Ön, hogy milyen szívesen látnánk a Szeta vagy SZDSZ-frakció [ez így ti. nagyon nem tetszik] harcos állásfoglalásait? Tudja, hogy a fekete-fehér véleményére vagyunk kíváncsiak, olyanra, ami „kormányképes”, és amiből kiderül, hogy a kezdeményezésünk helyett mi lett volna a helyes megoldás? – hiszen Ön és a máltaiak ezt megakadályozták? Tudja Ön, hogy ezt a döntésünket az érintett cigány szervezetek tudtával [kvázi részvételével] és – ezek szerint látszólagos – támogatásával hoztuk? Tudja, hogy az Ön véleménye konstruktív kritika nélkül nem kell, és én – bár ez nem fontos – nagyon el vagyok keseredve a hozzáállása miatt?)

Szeretném, ha ötletet kaphatnánk arra, milyen informatikai, információtechnikai módszerrel kövessük nyomon a lakások cseréjét, adásvételét – a legtöbb önkényes ugyanis megveszi a lakást néhány tíz- vagy százezer forintért egy korábbi önkényestől (tehát az üzlet jogilag semmis).

Szeretném, ha a Szeta vagy bárki más olyan szellemben ostorozná a világot (kormányt és törvénykezést, az SZDSZ-t és a frakciót), hogy az ne csak részmegoldásokat keressen, fellobbanó tábortüzekre fújjon, hanem receptet és terápiát is adjon, az egész erdőtűz eloltásának akcióprogramját osztogatná. Mert válság van.

Formálódik… kitartson… ütközetek… megelevenedett bekezdések… lírai életképekben számolódik be a valóság. Mit akar Ön, Solt Ottilia? Hogyan tehetnénk az Ön kedve szerint, noha mi inkább az önkényesek és az ötezer zuglói törvényesen lakásra váró megelégedésére szeretnénk működni? Tudja Ön, elvtársnő, hogy ebből az ötezerből mintegy hat-hétszáz családnak nem futja arra, hogy „szépen rendbe hozzák takaros lakásukat”?

Talán azellen van a Szetának vagy az SZDSZ-frakciónak (ahogy tetszik) kifogása, hogy konstruktívan próbáltunk hozzáállni a dologhoz?

1. Az önkényes lakásfoglalás törvénytelen. Ezt tehát nem tűrhetjük. (Várom bólintó igenét.)

2. Ezekkel az emberekkel mégis kezdeni kell valamit. Nem azért, mert többnyire cigányok, és még bajunk lehet, ha nem támogatjuk az etnikai kisebbségeket, hanem mert emberek. (Ez nem kérdés.)

3. Zuglóban mintegy harmincezer önkormányzati tulajdonú lakás van. Ebből folyton változik a szám – tartósan kettőszázat foglalnak el önkényesen. Több mint ötezren várnak lakásra. 1991–92-ben összesen kb. száz új, önkormányzati rendelkezésű lakás épül. (Ön milyen következtetésre jut?)

Mi nagy örömmel fogadtuk azt az ötletet, hogy kiköltöztetünk, de akit nem lehet azonnal elhelyezni (hazaküldeni), azt ideiglenesen egy krízismenhelyen helyezzük el. Ennek működtetésére kiválónak tartottuk a máltaiakat, akik viszont – így érezzük – cserbenhagytak minket. Tárgyaltak két hétig – meg se nézték, hogy miről? „Rendbe hoznák a házat”  csak a törvényesen ottlakókat tüntessük el?

Őszinte tisztelettel:

Ziaja György
(zuglói SZDSZ-frakció)

Kedves Ziaja György!

Nagy tisztelettel és megértéssel vettem levelét. Igaza van; sőt az említett cikkben meg is írtam: a konfliktusokat Önöknek kell állnia, és nem az újságírónak, a képviselőnek, a Szetának. Három pontja (1., 2., 3.) igaz, és azt a következtetést vonom le belőlük, hogy annak az ideiglenes bizottságnak tovább kellene dolgozni az Ön 1., 2. és 3. pontja szerint. Csak félmegoldások vannak, tábortűzfúvás. Azt azonban én másképp tudom, hogy ki kit hagyott cserben a Szatmár utca 26.-ügyben. A máltaiak írásba adták, hogy az önkényes bentlakókkal együtt vennék át a házat. S ezt a kilakoltatás előtt adták át az alpolgármesternek. Ha a képviselő-testület erről nem tudott, az nem a máltaiak, a Szeta és az önkényesek hibája… S a lakásokat takarosan rendbe hozni nem a gazdagság, hanem a gondosság jele.

Solt Ottilia















































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon