Skip to main content

Tájékoztató az MHSZ főhadiszállásáról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Szerkesztőség!

Lapjuk 1990. február 5-ei számában – egyik szakirányító szervünk információira hivatkozva – cikket jelentettek meg a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) gépjárművezető-képzéséről. Tekintettel arra, hogy lápjuk az igazság keresését és közzétételét tekinti céljának, és mint írják, „Nincs átfogó képük arról, hogy mi történik az MHSZ főhadiszállásán”, ezúton tájékoztatom önöket.

Az MHSZ Országos Közgyűlése 1988. július 25-én úgy határozott, hogy az akkor már folyó gazdálkodási kísérlet tapasztalataira támaszkodva a szövetség gépjárművezető-képző iskoláit alakítsuk gazdasági társasággá. Felkérésünkre a BONITAS szaktanácsadó rt. tanulmányt készített és a kft.-típusú gazdasági társasági formát javasolta megvalósítani. Szövetségünk az 1990. január 1-jével alakított gazdasági társaságaiba a megszűnő gépjármű-, vezető-képző iskolák vagyonát vitte át. Tőkeapportként nem képezte átadás tárgyát az MHSZ tulajdonában lévő tizenegy nagy értékű iskolaépület. Azt hiszem, ez is bizonyítja, hogy esetünkben nincs szó vagyonátmentésről. A kft.-ket azért alapítottuk, hogy megszabaduljunk a költségvetési gazdálkodás kötöttségeitől, és tevékenységi körünket szélesítve pótlólagos anyagi forrásokat szerezzünk a gépjárművezető-képzés technikai fejlesztéséhez és az oktatói állomány jobb anyagi megbecsüléséhez.

Tevékenységünket minősíti a Közlekedési Főfelügyelet (KFF) statisztikai kiadványa, amely szerint az MHSZ képezi ki a legtöbb járművezetőt, a személy- és tehergépjármű kategóriák vizsgáit tekintve pedig a legeredményesebben. Tehergépjárművezető-képzésünk nemcsak a Magyar Néphadsereg igényeit elégíti ki, de közvetve a fuvarozó vállalatok szakember-utánpótlását is biztosítja.

Érthetetlen ugyanakkor számunkra, hogy a hazai járművezető-képzést szakirányító szerv miért közölt félrevezető információkat a kft.-k vezetéséről. A húsz gépjárművezető-képző kft. közül hatnak az élén áll hivatásos katona. Ketten gépjárműves szakemberek, több mint egy évtizede dolgoznak szövetségünknél, és csak többéves eredményes szakirányítói tevékenység után kerültek az iskolák élére. Négy igazgató többéves (esetenként egy évtizedet meghaladó) oktatói, szakirányítói munka után került az iskolák élére, és csak ezt követően saját kérésükre, eredményes munkájuk elismeréséül nyertek felvételt a Magyar Néphadsereg hivatásos tiszti állományába. A kétségbe vont szakértelmű hivatásos katonák döntő többsége nemcsak oktatói bizonyítvánnyal rendelkezik, de jelenleg is aktív vizsgabiztosi tevékenységet folytat, sőt egyik igazgatóhelyettesünk a KFF szakfelügyelője.

Számunkra eddig sem volt értékmérő, hogy ki katona és ki civil. Két kft. élén civil igazgató áll, katona helyettessel. Remélem, hogy demokratizálódó társadalmunkban az elkövetkezendő években nem pártállás, nemzetiségi vagy felekezeti hovatartozás, az egyenruha léte vagy hiánya, hanem kizárólag a hozzáértés és az eredményes munka minősíti az állampolgárt.

Budapest, 1990. február 8.

Tisztelettel:

Rajna Ervin alezredes
Gépjárművezető- és Sportosztály-vezető
MHSZ Országos Központ




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon