Skip to main content

Talált tárgy

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Négy beszélgetés 

1.

Szereplők: Horváth Balázs belügyminiszter – Szabó Győző országos rendőrfőkapitány

Sz. Gy.: Halló. Szabó Győző… Itt vagyok a Budapesti Rendőr-főkapitányságon.

H. B.: Éppen titeket kerestünk. Te, Győző, a következő a helyzet. A következő lenne a kérésem, már beszéltem az Annus tábornok úrral, a HM-államtitkárral, az lenne a kérése, hogy jó lenne, ha fölhívnád, én meg tudnám adni a telefonszámát, és az egyik nagy hidat, ezt döntse el a Barna, ezt a katonaság segítségével, vele meg kell beszélni, ezt mindenféleképpen meg kell tisztítani, mert megáll Budapesten az élet. A katonák segítséget fognak adni, és beszéljétek meg az Annus tábornok úrral. 7 óráig otthon várja a hívásotokat. Diktálnám a lakásának a telefonszámát.

Sz. Gy.: Egy pillanat, mondjad.

H. B.: (Bemondja a telefonszámot.) Csak városi vonal van otthon a lakásán, és 7 óráig várja a hívásotokat.

Sz. Gy.: Na most kérlek szépen, az egyik híd, a Lánchíd, az szabad. Arra való tekintettel, hogy a taxisok vezetője az arra számít, hogy te 8 órakor fogadod őt. És ennek a teherfuvarozó társaságnak a képviselőjét. Tehát a Lánchidat, azt szabadon hagyták, most az erős rendőri forgalomirányítással nagy nehezen ezen megy a forgalom. Ugyanakkor arra vonatkozóan vannak információk, hogy nemcsak a hidakat foglalják el, hanem megbénítják Budapest összes csomópontját, tehát felmerül az a kérdés, hogy hiába szabadítunk fel hidat, tulajdonképpen Budapest közlekedését nem lehet megoldani. Kérlek szépen, most jelentették, hogy mindenütt megáll az élet.

H. B.: A következő lenne a kérésem, hogy vegyétek fel az Annus tábornokkal, erre van egy terv, vegyétek fel az Annus tábornok úrral a kapcsolatot, és a katonaságot be kell vonni, én már beszéltem vele, és a katonaság segítségével biztosítani kell a forgalmat. Azokat a gépkocsikat, amely taxigépkocsik a forgalmat akadályozzák, katonai segítséggel el kell szállítani, és meg fogjuk tenni, amit utána majd kell, de az, hogy pár száz taxis…

Sz. Gy.: Kérlek szépen, a Naptévé behívta a Barna urat, mit mondjon?

H. B.: Mondja meg, hogy velem tárgyalt, és mondja meg, hogy biztosítani fogják, ha szükséges, a katonaság segítségével, az lehetetlen dolog, hogy pár száz ember egy székesfőváros közlekedését megbénítja. Szedjetek össze ilyen adatokat, hogy nem tudnak átmenni a mentők, az emberek nem tudnak munkába menni, tehát arra hegyezze ki, arra hívd föl a Barna figyelmét, arra hegyezze ki, hogy nem tudnak dolgozni az emberek, gazdaságilag milyen hihetetlen kárt jelent, nem jutnak el a kórházba, a mentőkben sírnak a szülő anyák, ilyeneket mondjon.

Sz. Gy.: Kérlek szépen, az egész országban a helyzet hasonló, minden nagyvárosban, utolsó információ, hogy a határokat is lezárták. Ez egy egész országra kiterjedő akció, aminek borzasztó nehéz lesz a felszámolása. Na, most azt kérjük, hogy fogadd ezeket az embereket, és próbálj tárgyalni velük.

H. B.: Én fogadom őket, az természetes.

Sz. Gy.: És a kormány is foglaljon ebben a dologban állást, mert rendőri eszközökkel ezt nagyon nehéz megoldani, szinte lehetetlen.

H. B.: Állást fog foglalni a kormány is, de vegyétek fel az Annussal a kapcsolatot, és erre van egy Budapest közlekedésére egy terv, a katonaságot be kell vonni, és biztosítani kell.

Sz. Gy.: Jó, ami rám tartozik, azt megcsináljuk, az utasításodnak megfelelően.

H. B.: Köszönöm szépen.

Sz. Gy.: Kérlek szépen. Szerbusz.

H. B.: Te, és még egyszer, hívd fel a Barna tábornok úr figyelmét arra, hogy gazdaságilag, egészségileg, orvosi ellátás, felmérhetetlen kár ennek a pár embernek a kiabálása. Hogy ilyen hangulatban beszéljen.

Sz. Gy.: Jó, rendben van.

H. B.: Köszönöm szépen.

Sz. Gy.: Kérlek szépen. Szerbusz.

2.

Szereplők mint fent

H. B.: Halló.

Sz. Gy.: Szabó Győző vagyok.

H. B.: Szerbusz, Győző. Balázs. Parancsolj.

Sz. Gy.: Kérlek szépen, az Annus tábornok úrral beszéltünk, nincs arról szó, hogy a honvédség nekünk ebben az ügyben segítséget tudjon adni.

H. B.: Miért?

Sz. Gy.: Mert a honvédség parancsnokával is beszéltünk, amit fel tudtak ajánlani: szállítóeszközök. Semmi más.

H. B.: Igen. Azok kellenének.

Sz. Gy.: Tehát ha találkozol ezekkel az urakkal, akkor erről legyél tájékoztatva.

H. B.: Jó, kösz szépen, szerbusz.

Sz. Gy.: Szerbusz.

3.

Szereplők: Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány – Horváth Pál, a taxisok képviselője. A szöveget rövidítettük; a kihagyásokat (…) jelzi.

H. P.: Tiszteletem. Horváth Pál vagyok.

B. S.: Horváth úr, mondja nekem, összevissza beszél itt mindenki egyébként. Mi van? Mi tudunk egymással beszélni, azt hiszem, egyébként, bár időnként, na mondja már, mi van akkor?

H. P.: (…) Mi egy olyan kompromisszumot ajánlunk, hogy én szavatolom, hogy három órán belül megtisztítjuk Magyarországot, három órán belül.

B. S.: Tehát három óra hosszán belül megtisztítjuk Magyarországot, egy ilyen programot ajánlanak.

H. P.: Egy ilyen programot ajánlunk, amiben azt kérjük, hogy hétfőig, amíg le nem ülünk egy tárgyalásos csomagterv kidolgozására, addig függesszék fel ezt a benzinárat. Hétfőn visszahozhatják akkor, amikor ennek az ellentételezett oldala megszületik, akkor visszahozhatják, de akkor legyen ennek ellentételezett oldala, amit együtt beszélünk meg a szakszervezettel, a kormánnyal és az érdekképviselettel. Ez olyan egyszerű, mint a pofon, és higgye el nekem, hogy…

B. S.: Bocsánat, erre milyen választ kaptak a minisztertől?

H. P.: Szó sem lehet róla, inkább beveti a rendőrséget, a katonaságot.

(…)

B. S.: Horváth úr, hadd mondjak annyit, hogy egyébként ezt a kérdést, ezt a kompromisszumot mindenképp meg kéne kötni, kompromisszumot meg kéne kötni mindenképpen.

H. P.: Hát én meg akarom. Értse meg, én meg akarom. Azt nem mondhatom, értsék meg, és könyörgök, hogy értsék meg, nem tudom megoldani, hogy kimegyek ez elé az ötezer ember elé vagy tízezer ember elé, aki most itt van, és azt mondom, hogy menjetek haza, majd hétfőn döntés születik, hát ezt nem tudom megtenni, ezt senki nem tudja megtenni. Akkor lőjenek, nem tudok mit tenni.

B. S.: Világos… mi nem lövünk. Ezt hagyjuk egyébként, erről szó sincs.

H. P.: Kérem, hogy értsék meg.

B. S.: Erőszakos fellépésre sem adtam utasítást még. Nem adok egyelőre, jó? Tehát bármi van, előtte magával konzultálok. (…)

4.

Szereplők: Szabó Győző – Női hang

Sz. Gy.: Beszéltem a Finszter Gézával, és beszéltem a Simon Sándor(ral), a Nemzetbiztonsági Hivatallal, hogy a taxisoknak az egymással való hírkapcsolatát…

Nő: Figyeljük.

Sz. Gy.: Igen. Na most, a Simon Sándor ideszólt, hogy szerezzük be az igazságügyi miniszter engedélyét. Másképp nem csinálja. Beszéltem a Balsaival, a Balsai is borzasztó módon fázik ettől az egésztől, és a jogszabályra hivatkozással indokolt kérelmet kér. Ehhez ragaszkodik. Próbáljatok valamit kitalálni a jogászokkal. Próbáljatok valamit.

Nő: Ahhoz viszont az kellene, hogy .…zarban hagynak bennünket. Jó. Utánanézek.

Sz. Gy.: Nézd, ez is adalék ahhoz, hogy itt olyan bulit nem lehet vállalni, ami elől mindenki elmenekül.

Nő: Most üzentem le a tárgyalóasztalnál a miniszterhez, hogy nem annyira jó a helyzetünk, húzza az időt, és ne vessük be a rendőrséget.

Sz. Gy.: Borzasztó rossz. A honvédséget mondtad?

Nő: Igen. Most adjuk ki ezt a másikat, most írják, amit bevisznek írásban is a miniszternek.

Sz. Gy.:
Jó, rendben van.

Nő: Kösz, szerbusz.

Idézetek a Rádió október 26-i délelőtti közleményeiből:

A budapesti rendőrfőkapitány az imént telefonált, és kijelentette, hogy nem lép fel erőszakosan a tüntetők ellen. A Fővárosi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezete szolidaritását fejezte ki a taxisok és teherfuvarozók sztrájkjával.

Salgótarjánban… fél nyolctól egyfolytában nőtt a kocsisor és az autók tömege, míg kilenc tájékán a taxisok mellé csatlakozó vállalkozók, vállalati sofőrök, buszvezetők, magánemberek teljesen elzárták a városon végigvezető egyetlen utat.

Megbénult Nyíregyházán is a forgalom, körbezárták a taxisok a várost. (…) A betegeket díjmentesen szállítják a kórházba, a mentőt, a tejes-, a kenyeres- és a húsoskocsikat pedig átengedik a városon.

A reggel még fél órára tervezett veszprémi taxistiltakozásból délelőtt tíz órára teljes blokád lett.

Teljesen megbénult a közlekedés Miskolcon, nem járnak az autóbuszok, a villamosok.

A megfejtés

Néhány héttel később Horváth Balázs már átlátott a szitán. A válságos napok igaz történetét kanadai magyarok körében így adta elő:

Engedjék meg, hogy a saját élményeimet és a saját véleményemet mondjam el úgy, ahogy én azt átéltem, miután akkor belügyminiszter voltam, és a miniszterelnök úr távollétében ezt a munkát én fogtam össze. Pénteken délelőtt, én péntek reggel közöltem azt, hogy mindenféle eszközt, ha szükséges, igénybe veszünk, de ezt nem fogom tűrni, hogy egy országot pár ember, akik luxusautóval fuvarozgatnak Ferihegy és a különböző szállodák között, megbénítson és bezárjon. Bűncselekmények sorozatát elkövetve. Én ezt a döntést meghoztam, én ezt is tettem volna, egészen pontosan emlékszem, soha életemben nem fogom azt a pillanatot elfelejteni, 11 óra 10 perckor kaptam meg az első jelentést arról, hogy az ún. taxisblokád mellé, mögé inkább fölsorakozott három párt, fölsorakoztak a kommunisták, a Magyar Szocialista Munkáspárt, fölsorakozott a Magyar Szocialista Párt, és fölsorakoztak a szabad demokraták. Amikor erről én meggyőződtem, és ezek természetesen mind dokumentálva vannak, bárki bármit mond, ezek történelmi tényeket közlök most önökkel. (…) Kérem szépen, amikor én ezekről meggyőződtem, akkor úgy döntöttem, hogy nem fogjuk a rendőrséget fölhasználni, magyarul, nem dobáljuk be a taxikat a Dunába. Ezt kellett volna csinálni azért, mivel már olyan politikai erők sorakoztak fel, és ilyen jellegű konfrontációt semmilyen módon sem akartam. (…) 1956-ban a forradalomkor ebből a szempontból könnyebb volt mindenkinek, nekem is, hát már akkor gimnazista voltam, mert tudtam, hogy ki az ellenség. Volt ellenségképe mindenkinek. Tudtuk azt, vagy tudták önök azt, hogy kire kell lőni, és miért. De most nem volt ilyen karakteres, egyértelmű ellenségkép. Ugyanis én azt nem harsoghattam világgá, hogy a tőlem, mármint a Belügyminisztérium III/III-as ún. belső reakcióelhárítási csoportjától vagy főcsoportjától elküldött SZT- és tiszti állományból 82 darab, darabot mondtam, tudatosítva, tárgyiasítva ezeket az embereket, 82 taxis. (…) Bevittem a frakcióülésre az ekkora Budapest-térképet, és berajzolgattak 17 pontot, ahol megfogták egy közel 2 milliós lakosú főváros közlekedését, úgy, hogy közben a Margit híd szabad volt, 17 ponton, és ott szakemberekkel, a Honvédelmi Minisztériumból, őket is vittem magunkkal, magammal, megállapítottuk, illetőleg ők, a szakemberek megállapították azt, hogy egy abszolút profi, tökéletesen szervezett, ez a saját véleményemet mondom, és természetesen minden konzekvenciát én viselem, puccskísérletről van szó.











































































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon