Skip to main content

Beszélő hetilap, 3. szám, Évfolyam 6, Szám 4

Márton László (Budapest):

révész: Kármesterkurzus

Neményi László: A dicsőséges látszat

Eörsi János: Arccal a kapitalizmus felé!

: Talált tárgy

Révész Sándor: A PR TV és testvérei

Optimista csalimese

kőszeg: Rendszerváltoztatás – rövid tanfolyam / Magánüzenet – övön alul

(Horváth) - (Kiss): Jelcin érettségi vizsgája / Isten veled, első köztársaság

Ó Pál: A karó és a bárány

(Takács): A francia – az francia

Matus János: És ha igen, akkor miért nem?

Győrffy Miklós: Búcsú a padsoroktól

Mink András: Avanti popolo!

Interjú Greskovits Béla közgazdásszal a türelemről, a követhető stratégiákról, a populista gazdaságpolitika esélyeiről

: Ligaliba-folytatás

K. L. [Kozák László]: Jereváni rádió

Sebők Zoltán: A hit és a hitetlenség logikája

Szigeti István: „Míg kint viharok tombolnak…”

Kroó Györggyel beszélget Szigeti István

Bikácsy Gergely: Don Quijote Mexikóban

Kálmán C. György: Eric Knight csodálatos könyve

Szilágyi Andor:

(Bori): Japánok hava

(Harmat): A barokk Nápolyban

Kiállítás Bécsben

: A győzedelmes ecset

(Bánza) [Bán Zoltán András]: Ex Symposion, 1993, 5–7.

(Sarkadi): Műhely, 1993/5

Hommage a Kormos

Misi Márta: A búcsújáró lepkék viszontagságai

(A népszerű természettudományos könyvkiadásról)

[Kisbali László]: Nemzetpropaganda

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon