Skip to main content

A búcsújáró lepkék viszontagságai

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(A népszerű természettudományos könyvkiadásról)
Könyv


Napjaink magyar könyvkiadásában a korábbiaknál sokkal nagyobb teret kap a tudományos-ismeretterjesztő irodalom. A könyvesboltok kínálatában, sőt túlkínálatában alig találunk magyar szerző által jegyzett kiadványt. Ha mégis, akkor az az igénytelen kivitel és az időnként kifejezetten csúnya ábrák, rajzok miatt – tartalmi kvalitásai ellenére – elsikkad a külföldi műhelyekben készült, színes, díszes könyvek mellett.

A jelenség hátterében rejlő okok többrétűek. Egyrészt hiányzik egy olyan rendszerezett és katalogizált nemzeti diatár, amely – Csorba Gábor zoológus, több könyv fordítója és lektora szerint – a magyar kiadású, illusztrációkban gazdag ismeretterjesztő művek alapjául szolgálhatna. Másrészt nálunk nincs hagyománya az ún. angol ismeretterjesztő stílusnak, így nagyon szűk azon grafikusok köre, akik megfelelnek e stílus követelményeinek. Harmadrészt a hazai szerzők műveinek megjelentetése ellen szól, hogy a kiadás lassú és igen drága mulatság. A könyvkiadók a hazai előállítási költség töredékéért megszerezhetik a külföldi műhelyek kész kiadványait.

Jelenleg a világ könyvpiacát az ismeretterjesztő könyvek kategóriájában – mint azt Rochlitz Andrástól, a Park Kiadó ügyvezető igazgatójától megtudtuk – elsősorban a nagy nyugat-európai könyvkiadók uralják. Az elsősorban angol tudományos-ismeretterjesztő könyvek hazai megjelentetése a kiadókat és az olvasóközönséget is megelégedéssel tölti el. Vagy mégsem? Vannak hiányok, fájó pontok, mint például az, hogy e szép kötetek jó része nem foglalkozik a közép-európai állatvilággal, így a gyerekek – akik „falják” ezeket a kiadványokat – többet tudnak az afrikai faunáról vagy a dinoszauruszokról, mint mondjuk a hazai védett állatokról. Ugyanakkor biztató, hogy a nyugati kiadók valamelyest csökkenteni próbálják a helyi (brit, német stb.) specifikumokat, és lehetőséget adnak arra, hogy a magyar kiadások akár 30-50 százalékban is hazai vonatkozású témákkal bővüljenek. Más jellegű gondot okoz a magyarra fordítás. Ennek során elengedhetetlen, hogy a lefordított anyagot szigorúan lektorálják. Ellenkező esetben a kiadványban hemzsegni fognak a fordítás pontatlanságából eredő szakmai hibák. Néhány gyöngyszem álljon itt mutatóul:

„A búcsújáró lepkék hernyói éjszakánként tömött sorokban a fákra szállnak…” „Szöcske: elterjedt elnevezése sáska…” „Lajhár; dél-amerikai mozgásszegény növényevő…” „Kányafélék: az ókori griff madarakhoz tartozó nemzetség…”

A téli könyvvásárra megjelent művek közül kettőt ajánlunk:

A Szemtanú sorozatból a Dinoszaurusz című könyvet; Park Kiadó, fordította: Korsós Zoltán. És David Attenborough harmadik kiadásban megjelent könyvét, Az élet erőpróbáit; Park Kiadó.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon